Európa vezeti a katonákat a líbiai diktátor ellen

A líbiai légtérzárat lehetővé tevő ENSZ határozatot az azt kikényszerítő európai országok úgy értelmezik, hogy bármilyen katonai akciót bevethetnek a polgári lakosság védelmében, amivel nem kerül külföldi katona csizmája Líbiába. A korlátozott katonai akció különleges abban az értelemben, hogy az EU tagállamok külpolitikája kényszerítette ki. Ugyanakkor az akció egyelőre nem az EU saját, embrionális katonai szervezetének keretein belül szerveződik.

Az elmúlt hónapokban körvonalazódó brit-francia katonai együttműködés igen látható alakot öltött, amikor sokak meglepetésére Nagy-Britannia és Franciaország a rendkívüli EU-csúcson vehemensen katonai beavatkozást követelt Líbiában. Nagy-Britannia és Franciaország az elmúlt hónapokban katonai fejlesztései és stratégiája szorosabb összehangolásáról tárgyalt. A két tagállam diplomáciai szinten nem a NATO, hanem az EU keretében kezdeményezte a katonai fellépést. Ez az EU történetében az első alkalom, hogy a katonai erő alkalmazását kifejezetten az EU körökből kezdeményezik, a nagyhatalmak és a NATO szövetségesek húzódozása ellenében is.

A líbiai diktátor véreskezű leszámolása a lázadókkal szemben végül március 18-án éjszaka elvezetett odáig, hogy Oroszország és Kína sem vétózták meg az ENSZ Biztonsági Tanácsának korlátozott beavatkozást lehetővé tevő határozatát. Az EU-csúcson kirobbant vita ismeretében pedig csak kis mértékben meglepő, hogy Németország Kínával, Oroszországgal, Brazíliával és Indiával együtt tartózkodott a határozattal szemben. A közösnek gondolt külpolitika dacára az EU tagállamok eltérően szavaztak: a BT állandó tagjaként Nagy-Britannia és Franciaország mellett az aktuális (vétójoggal nem rendelkező) Portugália és a csatlakozni vágyó Bosznia-Hercegovina is igennel szavaztak.

Március 19-re virradó éjszaka Tripoliban a Kadhafi ezredeshez hű külügyminiszter tévéadásban köszönte meg Németországnak a tartózkodást, miközben Bengháziban a lázadók francia zászlókkal ünnepelték az ostromzár alóli részleges felmentést. Az európai idő szerint éjjeli ENSZ szavazás idején már a brit és a francia vezetők is világossá tették, hogy reggelre készen állnak bevetni légierejüket a líbiai légtérben. A megosztottság ellenére az akció komoly jelentőséggel bír az Európai Unió intézményi fejlődése szempontjából.

Az Európai Unió 2003-ban tavalyra tűzte ki azt a célt, hogy az EU gyorsan bevethető válságkezelő- és megelőző erővé tudjon szervezni a tagállamok katonai erejére támaszkodó harccsoportokat – a NATO-tól függetlenül. A Lisszaboni Szerződés ennek érdekében megszüntette az EU-hoz kapcsolódó Nyugat-Európai Uniót, és létrehozta a Közösségi Biztonság- és Védelempolitikát (ESDP). Korábban többen úgy vélték, hogy a jogilag 2009-ben létrejött új közösségi szakterületen a magyar elnökségnek is lehetnek komoly feladatai – mára azonban világos, hogy a közös védelmi politikánál jóval fajsúlyosabb közös külpolitikát is háttérbe szorítják a globális hatalmi játszmák. Az ESDP ma még olyan embrionális állapotban van, hogy komolyan fel sem merült, hogy a líbiai beavatkozás az EU formális keretin belül történjen. A katonai akció szervezése és lebonyolítása a NATO-ra hárul, amelyben a legtöbb EU tagállam szintén tag. A líbiai katonai akció mégis az eddigi leginkább EU-s katonai akció.

Az EU vezetése, beleértve az állandó és soros elnökséget és az Európai Külügyi Szolgálatot, igen kevéssé képes irányítani az eseményeket, amelyek Franciaország és Nagy-Britannia kezében vannak. Catherine Ashton, az európai diplomácia vezetője ma megállapította, hogy az ENSZ BT tegnap esti határozata teljes mértékben megfelel az EU rendkívüli csúcstalálkozóján igényelt határozatnak, és ezért támogatja annak végrehajtását. Sarkozy francia elnök pedig nem Brüsszelbe vagy Budapestre, hanem Párizsba várja március 19-én szombatra az EU, az Arab Liga és a katonai koalíció tagjait.

A líbiai katonai akcióhoz csatlakozott Belgium, Spanyolország, Olaszország és az Európai Gazdasági Térséghez (és a NATO-hoz) tartozó Norvégia is, valamint az Egyesült Államok és Kanada is. Az EU-ban és a NATO-ban az ügyben elszigetelődött Németország közvetett módon, pótlólagos csapatok Afganisztánba küldésével és az amerikai csapatok tehermentesítésével támogatja a szövetségeseit, akiknek a Spiegel szerint ma Angela Merkel sok sikert kívánt. Málta pedig azt jelezte, hogy az alkotmánya nem teszi lehetővé, hogy akár a NATO, akár az EU országai használják a támaszpontjait, de a légtere használata ellen nincsen kifogása.

Líbia alkalmazkodott az új helyzethez, és állítása szerint leállított minden katonai akciót, amivel légicsapásokat provokálhatna ki. Moussa Koussa külügyminiszter a repülés-tilalmi zónát elfogadhatatlannak nevezte, ugyanakkor nyitottnak nyilvánította magát a párbeszédre, bár azt nem mondta meg, hogy kivel. A tűzszünetnek mégis nagyon nehéz érvényt szerezni, mivel a katonai koalíció tényleges célja Kadhafi elnök eltüntetése a hatalomból, és az eddig defenzívában lévő felkelőknek sem céljuk a javukra billenő harc abbahagyása.