A HU-lala Egyesület által szervezett Újságírás és állampolgárság Európában című konferencia második napján a magyar médiatörvény európai uniós elnökség idejére eső megalkotása, a brüsszeli tudósítók erre adott reakciója, az európai uniós tudósítás volt az első panel témája, míg a második panelben az újságírók felelőssége az „európai válság” kialakulásában és az elektronikus média állt a beszélgetés középpontjában.
A HU-lala Egyesület által szervezett Újságírás és állampolgárság Európában című konferencia második napján (beszámolónk az első napról) a magyar médiatörvény európai uniós elnökség idejére eső megalkotása, a brüsszeli tudósítók erre adott reakciója, az európai uniós tudósítás volt az első panel témája, míg a második panelben az újságírók felelőssége az „európai válság” kialakulásában és az elektronikus média állt a beszélgetés középpontjában.
Kovács Zoltán, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium kormányzati kommunikációért felelős államtitkára arról számolt be, hogy két indok is volt, amiért a magyar médiatörvényt meg kellett változtatni, és éppen az EU elnökség előtt kellett megváltoztatni. Magyarország mulasztásban volt az audiovizuális irányelv átültetésében, ráadásul az 1995-ben elfogadott régi médiatörvény szakmailag is elavultnak volt tekinthető. Szerinte a támadások nem szakmai, hanem érzelmi alapon folytak az új magyar médiatörvény ellen, pedig azáltal, hogy a Bizottság elfogadta a kérdéseire adott válaszokat, és a módosított szöveget, „papírunk van arról, hogy a magyar médiatörvény minden szempontból megfelel az Európai Unió szabályainak.” Az államtitkár szerint egy törvény értékelésénél különben is figyelembe kell venni egy adott országra jellemző specifikus kérdéseket.
Quentin Dickinson, a Radio France európai ügyekért felelős igazgatója és brüsszeli tudósítója szerint a Bizottság éppen az ország helyzetét – újonnan csatlakozott tagállam, az EU soros elnöke – vette inkább figyelembe, mint a szakmai kérdéseket, amikor elfogadta a három plusz egy kérdésre adott választ. „Minket meglepett az Európai Bizottság állásfoglalása” – mondta el Dickinson a brüsszeli tudósítókról, hiszen ők igencsak aggodalmasnak tartják a törvény néhány rendelkezését, például a határokon átnyúló műsorszórásról, vagy a pénzügyi bírságokról szólót, melyek egyes médiumok eltűnéséhez vezethetnek.
Antal Dániel, az EurActiv.hu kiadója Kovács Zoltánnak arra a felvetésére, miszerint a médiatörvény körül kialakult hisztéria „elvette a magyarok kedvét” az EU elnökségtől, és elfordította őket az EU-tól, arról számolt be, hogy az alkotmánybíróság jogkörének korlátozása, és a magyar parlament kiüresedett vitái kapjcsán az EurActiv az Európai Bíróság, az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Európai Parlament hírei iránti élénkülő érdeklődést tapasztalja.
A Kovács Zoltán által említett „hisztéria” kapcsán rancois Bonnet, a Mediapart vezető szerkesztője úgy fogalmazott: „örüljünk, hogy képesek vagyunk még felháborodni, és hogy Magyarország része az európai közbeszédnek.” Mondandójában elsősorban az újságírókat ostorzta az Európai Unióról alakuló negatív gondolkodás, eurószkepticizmus, „európai válság” kialakulásában. Bonnet szerint az európai újságírás túlságosan technikaivá vált, bezárult egy összetett tudósítói műfajba, ami kevés embert érdekel. Az egyes témák kapcsán – például az európai alkotmány, vagy a bővítések – az újságírók feladata lett volna, hogy rávilágítsanak a vitás pontokra, feltegyék a megfelelő kérdéseket, elmagyarázzák, hogy mire miért van szükség. „Az újságíróknak kellett volna lenni a társadalom szemeinek és füleinek”, az újságírók feladat lett volna, hogy a politikai vita elemeit megosszák a nézőkkel, az olvasókkal. „A fő feladatunk nem az, hogy információt hozzunk létre, hanem, hogy olyan információt hozzunk létre, ami viták alapjául szolgálhat. Megoldási kulcsokat és kódokat kell adnunk az állampolgároknak, hogy hozzá tudjanak szólni a közvitákhoz.” Részben eltérő terepet jelent az elektronikus média, ahol az olvasók akár az újságírók kihagyásával, közvetlenül is információkhoz juthatnak.