Kezdődhet a megbékélés Elefántcsontparton

A múlt héten végre sor kerülhetett arra, amire Alassane Ouattara már hónapok óta áhítozott: Laurent Gbagbo hatalomból való eltávolítása után elfoglalhatta Elefántcsontpart elnöki székét. Újra megindult a kakaóexport, a bankok kinyitottak, a fegyveres összecsapások is egyre ritkábbak, de az ország még messze van a teljes megbékéléstől.

Végül csak egy elnök maradt

Miután az eredetileg Laurent Gbagbo győzelmét kihirdető alkotmánybíróság korábbi döntését megváltoztatva Alassane Ouattarát ismerte el Elefántcsontpart megválasztott elnökének, két nappal később már sor is kerülhetett Ouattara beiktatási ceremóniájára. Az eseményt a heves harcok színhelyéül is szolgáló elnöki palotában tartották, de az az ünnepélyes jelleg ellenére nem volt feszültségektől mentes: a szertartást az a Yao N’Dre vezette, aki decemberben Gbagbót is beikatta, emiatt a résztvevők több alkalommal is bekiabálásokkal zavarták meg a rendezvényt. Ennek ellenére N’Dre megbékélésre szólította fel az elefántcsontpartiakat, ahogy azt korábban Ouattara és maga Gbagbo is tette.

A beiktatás alatt a harcok utolsó heteiben a lázadók előrenyomulását is közvetetten támogató ENSZ-békefenntartók és a francia hadsereg katonái biztosították a helyszínt. Erre szükség is volt: míg a decemberi beiktatáson csak Gbagbo ifjúsági szervezetének tagjai vettek részt, a mostanin diplomaták és politikusok széles köre jelent meg.

Ouattara az elmúlt négy hónapot az abidjani Golf Hotelben töltötte, miután a novemberi elnökválasztást elvesztő Gbagbo nem volt hajlandó lemondani a hatalomról. Elefántcsontpartnak ez idő alatt két kormánya is volt, a helyzetnek csak az vetett véget, amikor az Ouattarát támogató lázadó erőknek végül áprilisban sikerült letartóztatniuk Gbagbót, aki azóta is házi őrizetben van.

Parázsló erőszak

Az biztos, hogy Ouattarának nem lesz könnyű dolga a következő hónapokban: a decemberben kialakult helyzet miatti tüntetések igen hamar fegyveres összecsapásokká váltak a tüntetők és a biztonsági szolgálatok között, melynek következtében Elefántcsontparton újra fellángolt a polgárháború. Ugyan a harcok már többnyire véget értek, még mindig érkeznek jelentések kisebb összecsapásokról – különösen igaz ez a Gbagbo-pártiak által lakott területekre, ahol éjszakánként rendszeresen fegyverropogás töri meg a csendet. A korábban „Afrika Párizsaként” is emlegetett gazdasági főváros, Abidjan az elmúlt hónapok során háborús övezetté vált, ahonnan sorra érkeznek az újabb hírek a Gbagbo-támogatók által lakott kerületek összecsapásairól, ahonnan a jelentések szerint Ouattara hadserege próbálja kiszorítani a bukott elnök támogatóit.

A harcok annak ellenére folytatódnak, hogy Gbagbo katonai vezetése korábban már támogatásáról biztosította Ouattarát, az új elnök pedig az erőszak felfüggesztésére szólította fel a hadsereget. A problémát a konfliktus alatt megjelenő milíciák jelentik. A korábban Ouattara-párti „Láthatatlan Kommandó” tagjai a krízis alatt igyekeztek a rendet fenntartani – de legalábbis Gbagbo erőit megfékezni – Abidjanban, de újabban már a frissen beiktatott elnök fegyvereseire is tüzet nyitnak.

Komoly fejtörést okozhat Ouattarának, hogy a mindkét oldal fegyveres erői által elkövetett atrocitásokat miként kezelje. Az nem kérdéses, hogy a több ezres nagyságrendű áldozatot követelő konfliktus erőszakoskodásaiból mind az új elnököt támogató Új Erők, mind pedig Gbagbo fegyveresei kivették a részüket. Az összecsapásokon kívül rengetek nemi erőszakra, kínzásra és emberrablásra került sor, ami miatt mindenképpen felelnie kell valakinek – Ouattarának viszont igen kínos az egészben, hogy az Új Erők, melyet saját hadseregeként ismert el, tevékeny résztvevői voltak a jogsértéseknek. Az új elnök a bűnösöket – ahogy ezt Gbagbo kapcsán már többször is hangsúlyozta – Elefántcsontpart belső joga alapján kívánja felelősségre vonni, bár egy másik közleményében azt sem tartotta kizártnak, hogy Gbagbo nemzetközi törvényszék előtt feleljen tetteiért.

Romokban heverő gazdaság

A hónapokon keresztül húzódó krízis gyakorlatilag teljesen romba döntötte Elefántcsontpart gazdaságát. A folyamat azzal kezdődött, hogy Ouattara a kakaó exportjának tilalmára szólított fel, azt remélve, hogy ezzel jelentős bevételi forrástól fosztja meg a hatalomba csimpaszkodó Gbagbót. Ő viszont ennél találékonyabb volt: amikor pénze már fogytán volt, nemes egyszerűséggel államosította az országban található külföldi bankok fiókjait.

Most, hogy Gbagbo kikerült a képből és újra megnyitották az ország kikötőit, a kakaóexport is újraindulhat. A folyamat viszont egyelőre döcögős, még eltart egy ideig, mire minden egyes láncszem a helyére kerülhet. A termelők viszont nem ilyen türelmesek, csaknem félmillió tonnányi kakaótermés áll a raktárakban, amelytől igyekeznek még azelőtt megszabadulni, hogy mind tönkremenne. Emellett szakértők arra figyelmeztetnek, hogy az ország sorozatos konfliktusai miatt Elefántcsontpart elveszítheti a világ legnagyobb kakaótermelője címet. A folyamatos bizonytalanság és harcok miatt ugyanis a termelők nem telepítettek újabb kakaófákat, a jelenlegiek pedig már a harmincéves kort is meghaladták, így jóval túl vannak már legtermelékenyebb korukon. Nem segít sokat a mezőgazdaság többi ágazatán sem, hogy az esős időszak közeledtével az esőnek nincs mire esnie, hiszen a fellángoló polgárháború miatt gyakorlatilag teljesen elmaradt a vetés.

Élelmiszerre pedig nagy szükség lenne, egyrészt az egymilliónál is több menekült, illetve a lakhelyükön maradók ellátása miatt is. Ugyan újra kinyitottak a bankok, de ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek lenne elég pénze az élelemhez jutásra. Ez áll annak a hátterében is, hogy április elején kifosztották a World Food Program Abidjani raktárát, ahonnan csaknem hárommillió dollár értékben vittek el élelmiszert.

Nemzetközi öröm

Ouattara beiktatása Elefántcsontparton kívül is kedvező fogadtatásra talált. Az Afrikai Unió újra teljes jogú tagjaként köszöntötte az országot, miután a választás körül kialakult helyzet miatt korábban felfüggesztette tagságát. Barack Obama amerikai elnök telefonbeszélgetésben biztosította Ouattarát támogatásáról, az Európai Unió, Franciország és a Világbank pedig anyagi segítségüket ajánlották fel az ország újjáépítéséhez.