Magyarázkodnia kellett Ashtonnak

Irodát nyit az Európai Unió a líbiai ellenzéki városban, Bengáziban – jelentette be az EU kül- és biztonsági főképviselője az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén, ahol a képviselők az Európai Külügyi Szolgálat első féléves teljesítményéről vitáztak. A frakciók keményen bírálták az uniós külpolitikát, ami legtöbbük szerint ebben a formában nem is létezik. Catherine Ashton helyett azonban elsősorban a tagállamoknak rótták fel azt, hogy még mindig nemzetállami keretekben gondolkoznak.

A civil társadalom és a Líbiai Átmeneti Nemzeti Tanács támogatása lesz a feladata az Európai Unió bengázi irodájának, amelynek közelgő megnyitását az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén jelentette be az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője. Catherine Ashton az Európai Külügyi Szolgálat első hat hónapjának tevékenységét ismertette a képviselőkkel, ennek kapcsán átfogó vitát is folytatott az EP az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájáról.

A frakciók elnökei komoly bírálatokat fogalmaztak meg az uniós külpolitikával kapcsolatban. A néppárti képviselőcsoport vezetője szerint az EU túl sok mindennel akar egyszerre foglalkozni, amiből – mint szerinte látszik is – káosz lesz. Joseph Daul azt mondta, „nem nemzeti egókra, hanem egységes európai külpolitikára van szükség, ezért ezen a területen is közösségi gondolatokra és megoldásokra lenne szükség.

A francia politikus szerint jól meghatározott prioritási sorrendet kellene felállítani, amiből ki kellene választani hármat: dél-mediterrán térség, terrorizmus elleni harc, Közel-Kelet. A frakcióvezető szerint első körben ezekre kellene koncentrálni, és ezekben kellene egységes, európai külpolitikai irányt kialakítani.

A szocialista frakció elnöke megvédte a főképviselőt, és elsősorban a tagállamoknak rótta fel az uniós külpolitika gyengeségeit. „Sokan azzal kritizálják Catherine Ashtont, hogy nincs otthon a saját politikai területén. Ezeket a vádakat pont azok fogalmazzák meg, akik nemzetállami keretek között képzelik el a külpolitikát” – fogalmazott Martin Schulz, hozzátéve, hogy ezek a tagországok az EU szétszakításában érdekeltek.

A német szociáldemokrata politikus előrevetítette, hogy a főképviselő meg fogja kapni az EP-től a támogatást ahhoz, „hogy megmondja ezeknek az embereknek, hogy elfogadjuk az egyoldalú, tagállami érdekeket, de ez nem lehet az európai külpolitika fő csapásiránya.

A liberálisok frakcióelnöke a sok beszéd, nyilatkozat, állásfoglalás helyett azonnali cselekvést követelt. Líbia kapcsán Guy Verhofstadt minél hamarabbi, és a mostaninál jóval nagyobb összegű pénzügyi támogatást javasolt. Megjegyezte, hogy a II. világháború utáni amerikai Marshall-segély 160 milliárd dolláros volt, ami az USA GDP-jének 1%-át tette ki, „mi pedig itt most egymilliárd euróról vitatkozunk a térségnek”.

Az egykori belga kormányfő szerint „ami Szíriában az történik, az katasztrófa, de az is katasztrófa, ahogyan az EU kezeli a helyzetet”. Keményen bírálta Catherine Ashtont és a tagállamokat, amiért hosszas tárgyalások után mindössze 13 szíriai vezetőre terjesztette ki a szankciókat, az államfőre pedig nem. „Vonjuk őket kemény szankciók alá, vagy sosem fogják abbahagyni” – mondta Guy Verhofstadt.

A zöld frakció társelnöke – egyetértve a liberális politikussal – azt szorgalmazta, hogy az EU a teljes Asszad-családra terjessze ki a korlátozásokat. Daniel Cohn-Bendit követelte, hogy Catherine Ashton nevezze meg: ki akadályozza meg ma Európában, hogy a szíriai államfőre is kiterjedjenek a szankciók!

Az Európai Konzervatívok és Reformisták frakciója szerint úgy tűnik, hogy Lady Ashton pozíciója nagyon is hasonlatos a Lisszaboni Szerződés előtti főképviselői pozícióhoz, amikor is a fő külügyér mindössze a „tagállamok szóvivőjeként” funkcionált.

A frakcióvezetői bírálatokra az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője azt mondta, „az Európai Unió tagállamai nagyon meghúzták a szerződést, amikor a mandátumomat meghatározták”. Catherine Ashton szerint ő és az Európai Külügyi Szolgálat minden tőle telhetőt megtett, de a tagállami érdekek és a szerződés előírásai szerinte megkötik a kezét. „Önök elmondhatják ezerszer is, hogy legyek gyorsabb, én is tudom, hogy kellene, de ne fogják rám azt, hogy nem vagyok ambíciózus” – védekezett a brit politikus.

Szíriával kapcsolatban Catherine Ashton elmondta, a tagországok már ezen a héten új szankciókról dönthetnek, és mint mondta, telefonon beszélt kedden a szír külügyminiszter, és állítólag az értésére adta, hogy „a türelem elfogyott, az EU Szíriára fogja csapni az ajtót, és elindul a maga útján a korlátozások terén”. Ezzel összhangban több képviselő is megfogalmazta, hogy az EP az európai külpolitikában érdekelt, és nem az európai tagállamok külpolitikájában.

Az érzelmektől mentes, több mint háromórás vitán kiderült, az Európai Parlament nem szigorúan a frakciók hivatalos álláspontja szerint tagozódik. Volt olyan néppárti képviselő, aki a frakcióvezetőjétől eltérően megvédte Catherine Ashtont, de a szocialisták között is akadt olyan képviselő, aki szembemenve a központi irányvonaltól, komoly bírálatokat fogalmazott meg a főképviselő teljesítményéről és gyorsaságáról.

Az Európai Parlament három jelentést is elfogadott nem sokkal a vita után, amelyben lényegében a vitában megfogalmazott kívánalmak szerepelnek.