Némi huzavona után végre hazatérhetett kenyai kórházi kezeléséből az ugandai ellenzék vezetője, Kizza Besigye. Otthon viszont nem a legjobb hírek fogadták: a tüntetések tovább folytatódtak, és érkezése napján iktatták be ellenfelét, Yoweri Museveni elnököt.
Háttérbe szorult elnöki eskü
Museveni elnöknek valószínűleg nagy csalódást jelent, hogy a hírek a beiktatása helyett az azt övező tüntetésekre és az azokra válaszként adott rendőri akciókra koncentrálnak. Pedig az alkalom valóban kivételes: Museveni 2006-ban megszavaztatta a parlamenttel a betölthető elnöki ciklusok számának korlátozásának eltörlését, így újraválasztása után már igen előkelő helyet foglalhat el az évtizedek óta hatalmon levő afrikai vezetők listáján.
Maga a beiktatási ceremónia körülbelül 4 milliárd ugandai shillingbe (mintegy 237 millió forintba) került. Az állami pénzekből való felelőtlen költekezés és a folyamatosan emelkedő élelmiszerárak állnak az országnak hetek óta komoly problémát jelentő tüntetések hátterében is. Ennek fényében nem csoda, hogy annak ellenére, hogy Museveni korábban betiltott mindenféle ellenzéki tiltakozást, az elnöki eskütétel alatt hatalmas tömeg gyűlt az utcákra. Természetesen az ugandai biztonsági erők minden szükségesnek ítélt eszközzel – veréssel és könnygázzal – igyekezték feloszlatni a tiltakozást.
Míg az utcákon ezrek tüntettek, magán a ceremónián részt vett Nigéria, Etiópia, Kenya, Zimbabwe, Tanzánia, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Szomália és Dél-Szudán elnöke is. A tömeg velük szemben sem volt kifejezetten engedékeny: a távozó Goodluck Jonathan nigériai elnök autóját először körbevették, majd kövekkel dobálták meg. Az ugandai rendőrség erre válaszként tüzet nyitott a tiltakozókra, melynek következtében a hivatalos közlések szerint egy, más források szerint öt ember vesztette életét.
A helyzet szomorú iróniája, hogy Museveni 1986-ban pont a demokrácia megteremtése érdekében szerezte meg puccsal a hatalmat. Egy akkori nyilatkozatában Afrika problémáinak gyökerét azokban a vezetőkben látta, akik túl sokáig maradnak a hatalomban. Ugyan Uganda sokat köszönhet neki, mert kezdetben valóban az ország fellendüléséért ügyködött, de most, 25 évvel később Museveni egyre inkább hasonlít azokra a diktátorokra, akik ellen korábban felemelte a szavát.
Besigye, a biztonsági kockázat
A tömegek utcára vonulásának másik ürügye Kizza Besigye ellenzéki vezető Kenyából történő hazatérése volt. Besigye még a múlt héten utazott a szomszédos országba, hogy brutális letartóztatása során szerzett sérüléseit a nairobi kórházban ápoltassa. Kiutazása nem volt komplikációktól mentes, a biztonsági erők kezdetben nem akarták kiengedni Ugandából, de végül állítólag Museveni elnök személyes közbenjárásának köszönhetően elutazhatott. Hasonló problémák merültek föl a hazautazás kapcsán is: az eredeti tervek szerint 24 órával korábban kellett volna érkeznie, de a Kenya Airlines „belső biztonsági információkra” hivatkozva leszállíttatta a gépről, így csak egy későbbi járattal tudott hazautazni.
A hivatalos indoklás szerint ugyanazon a gépen repült volna a Museveni beiktatására tartó Daniel arap Moi korábbi kenyai elnök is, aki egyszerűen csak nem vágyott Besigye társaságára.
A hírt a várakozó tömegek csalódottan fogadták, ami újabb zavargásokban nyilvánult meg. Az elégedetlenkedés a bevetett vízágyúk és nagy mennyiségű könnygáz ellenére kitartott másnap is, a tömegoszlatásban legalább harminckilencen sérültek meg.
Besigyét az elveszített elnökválasztás után már a feledés homálya fenyegette, így pont kapóra jött neki az áremelkedések miatti elégedetlenség, a tüntetések élére állva újra jelentős politikai tényezővé vált Ugandában. Az viszont már nem biztos, hogy még mindig örül a fokozott figyelemnek: az elmúlt hetek során több alkalommal is letartóztatták, megverték, egy esetben pedig még gumilövedékkel is meglőtték.