Kínában kampányolt Lagarde

Kínába látogatott Christine Lagarde francia pénzügyminiszter, a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatói posztjának fő várományosa, hogy megszerezze a kelet-ázsia ország szavazatát a szervezet június 30-án esedékes vezetőválasztására. Lagarde ígéretet tett Peking szervezeten belüli befolyásának növelésére, de egyelőre még nem nyerte el a nemzetiségi-alapú igazgatóválasztási rendszert támadó ország hivatalos támogatást.

Kínába látogatott Christine Lagarde francia pénzügyminiszter, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatói posztjának fő várományosa – jelentette a Hszinhua (Xinhua) hírügynökség. A politikus Kína támogatásának elnyerésére érkezett az országba, tárgyalásai során nagyobb szerepet és beleszólást ígért Pekingnek a nemzetközi szervezetben, ugyanakkor leszögezte, hogy a tisztség elnyerése esetén elsőszámú feladatának az eurózóna adósságválságának megoldását tekinti.

Lagarde szerint tárgyalásai bíztatóak voltak, azonban hozzátette, hogy Kína egyelőre nem biztosította támogatásáról. Úgy nyilatkozott, hogy pekingi útja „nagyon pozitív” volt, de a „döntés nem múlik, hanem a kínai hatóságokon”. A francia politikus Vang Csi-san (Wang Quishan) alelnökkel, Jang Csie-cse (Yang Jiechi) külügyminiszterrel, Hszie Hszü-zsen (Xie Xuren) pénzügyminiszterrel és Csou Hsziao-csuan (Zhou Xiaochuan) jegybankelnökkel találkozott a kínai fővárosban.

A kelet-ázsiai ország meggyőzésére Lagarde támogatásáról biztosította Pekinget szavazati kvótájának 3,65%-ról 6% föle való növelését illetően, segítséget ajánlott Kínának a jüan internacionalizálásában, továbbá kiállt az IMF intézményi reformjainak folytatása mellett, melyek keretein belül a fejlődő országok nagyobb beleszólást kaphatnak a valutaalap irányításába. Külön kiemelte azt is, hogy kulcsszerepet szán Csu Min (Zhu Min) kínai tanácsadónak az alap irányításában. Leszögezte ugyanakkor, hogy az alap elsőszámú és legsürgetőbb feladatának az eurózóna válságának felszámolását tekinti, melynek kapcsán a „fájdalmas reformok” támogatására szólította fel a görög és portugál parlamenti pártokat.

Kína korábban azon álláspontjának adott hangot, hogy az IMF igazgatóját nem nemzetisége, hanem érdemei és rátermettsége alapján, „demokratikus tárgyalások” keretein belül kell kiválasztani. Erre reagálva Lagarde úgy fogalmazott: az IMF mind a 187 tagországáé, a szervezet irányítása „nem tartozik egy régióhoz vagy országhoz sem”, hozzátéve, hogy az elnökválasztási procedúrának nyíltnak kell lennie, a döntést pedig a jelöltek szakmai felkészültsége alapján kell meghozni. Az Egyesült Államok és az európai országok közötti megegyezés értelmében a két Bretton Woods-i intézmény közül a Világbankot amerikai, míg a valutaalapot mindeddig európai közgazdász vezette (jelenleg átmeneti jelleggel az amerikai igazgató-helyettes, John Lipsky viszi az alap ügyeit), habár ez nincs konkrétan benne a szervezetek alapszabályában.

Jelenleg Lagarde-ot tartják a poszt fő esélyesének, ugyanakkor a latin-amerikai országok által támogatott mexikói jegybankelnök, Agustin Carstens is élénken kampányol a pozícióért. Carstens, aki 2003–2006 között az IMF igazgató helyettese volt, a jövő héten látogat Kínába, hogy bemutassa terveit a pekingi vezetésnek, jelenleg pedig Indiában tárgyal. Lagarde kedden járt Új Delhiben, azonban egyelőre nem nyerte el a nemzetiségi-alapú igazgatóválasztási rendszert – Kínához hasonlóan – idejétmúltnak nyilvánító ország támogatását, ahogy diplomatikusan megfogalmazta, „korai és arrogáns” lenne biztosítékokat várnia.

Az IMF következő elnökét június 30-án választja a szervezet 24 tagú igazgatótanácsa. A valutaalap szavazatainak 31%-át az EU-tagok, 17%-át az Egyesült Államok, míg 42%-át a fejlődő országok birtokolják. A szervezet azután kényszerült új vezető választására, hogy a korábbi igazgatót, a francia Dominique Strauss-Kahn-t nemi erőszak vádjával vették őrizetbe New Yorkban.