Teljesen abszurd jelenet zajlik az utóbbi két hétben a háborús övezetnek számító szomáliai fővárosban, Mogadishuban. A civil lakosság, dacolva a szemben álló felek golyóival, kivonultak az utcára tüntetni. Az észak-afrikai eseményekhez kísértetiesen hasonlító közhangulatot az váltotta ki, hogy az elnök, Sheikh Sharif Ahmed egy politikai paktum keretében leváltotta népszerű miniszterelnökét.
A tavaly október óta regnáló kormányfő, Mohamed Abdullah Mohamed „Farmajo” rohamos gyorsasággal nyerte el a társadalom széles rétegeinek szimpátiáját. Tette ezt részben azzal, hogy – hosszú évek után először – zsoldot osztatott a hadsereg tagjainak, részben pedig azzal, hogy a klánbeli hovatartozásokat negligálva próbálta kormányozni az országot. A közös ellenség – az iszlamista al-Shabaab – ugyanis a nemzet egységét kívánja, így nincs helye belső acsarkodásoknak, vallotta. Márpedig ez az elgondolás érthető módon találkozott a politikai csatározásokba régen belefáradt civilek óhajával.
Farmajo azonban báb maradt az elnök kezében, így amint ez utóbbinak úgy állt érdekében, megpróbált szabadulni tőle. Erre pedig most került sor. Sheik Sharif Ahmed elnök mandátuma ugyanis idén augusztusban lejár, ennek ellenére ő már hónapokkal ezelőtt kampányba kezdett, hogy – technikai és biztonsági okokra hivatkozva – halasszák el egy évvel az augusztusban esedékes elnökválasztást. A maga is elnöki ambíciókat dédelgető házelnök, Sheik Hassan Aden természetesen erről hallani sem akart, és a parlament feloszlatásával fenyegetőzött. Végül azonban hosszú hónapok torzsalkodása után sikerült megállapodniuk. A Yoweri Museveni ugandai elnök bábáskodása alatt múlt héten megkötött kampalai megállapodásban lefektették, hogy az elnökválasztás elhalasztásáért cserébe a miniszterelnöknek és kormányának távoznia kell.
Arra viszont senki nem számított, hogy a szomáliai civilek a politikai alku hallatán, a „legőszintébb szomáliai politikus” védelmében az utcára vonulnak. Márpedig ez történt: a demonstrálók égő gumikból barikádokat emeltek, a házelnök, az elnök és (az elnök barátjának számító, a hatalommegosztást maga is szorgalmazó) ENSZ-megbízott, Augustine Mahiga képeit elégették, a parlamenti képviselők lakhelyéül szolgáló szállodákat pedig megostromolták. A mogadishui zavargások voltak a legerőszakosabbak (ezekben eddig öten haltak meg), de hasonló megmozdulások szerveződtek Szomália egyéb városaiban, illetve a nyugati diaszpóra körében is.
A miniszterelnök – akinek a kormánya egyébként nem mentes a korrupciótól –, látva az őt támogatók széles körét, egyelőre úgy nyilatkozott, hogy nem hajlandó lemondani. Szerinte a kampalai megállapodást a parlament elé kell terjeszteni, azt ott meg kell vitatni, és csak ezután lehet a kabinet sorsáról dönteni. Az ENSZ mindenesetre üdvözölte a hatalommegosztási paktumot, és az átmenet lezárásához elengedhetetlen alkotmány véglegesítésére szólított fel.
A két politikai nagyágyú közötti vita nem új keletű. Már tavaly októberben, a frissen kinevezett Farmajo beiktatása körül volt egy csörte közöttük. A kormányfő megbízatását ugyanis a parlament erősíti meg, arról viszont nem rendelkezik törvény, hogy ezt milyen módon kell megtegye. Az elnök a szokásos kézfeltartásos voksolást preferálta, míg a házelnök titkos szavazást szeretett volna, félve attól, hogy nyílt szavazás esetén a képviselők nem mernek majd a jelölt ellenében szavazni, félve az elnök bosszújától. Azt a csatát hosszú viták után végül Sheikh Sharif Ahmed államfő nyerte – a parlament el is fogadta a miniszterelnök kinevezését –, ám most Sheikh Hassan Aden házelnök látványosan visszavágott.
Nem mintha lenne helye ilyen politikai intrikáknak Szomáliában: szakadatlanul zajlik a polgárháború a szélsőséges milícia (al-Shabaab) és a gyenge, az Afrikai Unió missziójával (AMISOM) megerősített átmeneti szövetségi kormány (TFG) között. Kis túlzással mindkét fél nagyjából hetente jelenti be a „végső” offenzíva közeledtét, ennek ellenére csak kis elmozdulás tapasztalható a fővárosban a nyugatbarát erők javára (a központi Bakara piacért folyik az ádáz harc). Pedig nagy szüksége lenne a TFG-nek katonai sikerekre, ezzel bizonyíthatná ugyanis életképességét – enélkül a nyugati politikai és pénzügyi támogatás is elapadhat.
A múlt héten mindkét fél elvesztette egy fontos személyiségét: saját otthonában, saját unokahúga robbantotta fel a belügyminisztert, a másik oldalon pedig lelőtték az 1998-as, nairobi és Dar es-Salaam-i amerikai nagykövetségek elleni merényletek értelmi szerzőjét, Fazul Abdul Mohammedet. Egy szomáliai hírszerzői forrás szerint az al-Kaida feltételezett afrikai vezetője – akinek a fejére 5 millió dolláros vérdíj volt kitűzve – éppen nyugati célpontok elleni támadásokat szervezett, írja a kanadai The Globe and Mail.