Cristina Fernández de Kirchner argentin elnök hosszas várakozás után bejelentette, hogy indul az október 23-ai elnökválasztáson. Indulása sokáig kétséges volt, ám bennfentesek biztosra vették, hogy újra jelölteti magát.
„Tudtam, hogy indulok az elnöki pozícióért. Akkor tudtam, amikor ezrek jöttek el a férjem (Néstor Kirchner) búcsúztatójára, és azt kiáltották, ’Légy erős’, Cristina” – nyilatkozta bejelentése kapcsán Fernández de Kirchner.
Sokak szerint Néstor Kirchner a mai napig is jelen van mind a politikában, mind pedig a mindennapi életben. Könyvek és filmek jelentek meg az életéről, az állami televízióban pedig rendszeresen foglalkoznak vele. Egy szociológus, Artemio López szerint ez a jelenség az elnöki ciklus végéig fog tartani, írja a BBC Mundo.
Cristina Fernández fájdalmában nem osztozott mindenki, sok kritika érte őt, hogy kihasználja a szörnyű helyzetet a saját karrierje érdekében. A Polgári Koalíció (Coalición Cívica) jelöltje, Elisa Carrió ’melodrámának’ és ’demagógiának’ minősítette Fernández folytonos utalásait elhunyt férjére. Carrió szerint Fernández „megtévesztett mindenkit a könnyeivel és a fekete öltözékével, de a fájdalom már alábbhagyott”.
Fernando Laborda, a La Nación rovatvezetője szerint „Cristina Kirchnernek egyértelműen az újraindulás mellett kellett dönteni a férje halálát követően”.
A sajtóban azonban felmerültek olyan hírek is, amelyek kétségessé tették, hogy Fernández valóban indul-e az októberi választáson, olyan pletykák kaptak szárnyra, miszerint az elnöknő egészségi állapota nem a legtökéletesebb, és a lánya azt szeretné, ha végleg felhagyna a politika világával.
Tény, hogy az elnöknek akadtak problémák az egészségével, egy mexikói utat például el is kellett halasztania, azonban ezen problémák egyike sem gátolja meg abban, hogy jelöltesse magát, a pletykáknak viszont tökéletes táptalajul szolgáltak.
Cristina Fernández arra a kérdésre, hogy ki lesz a legfőbb segítője ha ő nyerné az elnöki pozíciót, egy meglehetősen homályos választ adott: „Az én szerepem az, hogy egy hidat képezzek az új és a előző generáció között”.
Sándor Nóra