„Dél-Szudán nem lesz bukott állam!”

Új alkotmány, új himnusz, új elnök. Beszédhegyek, izzadó diplomaták. Sarah Palin nem, Omar Bashir viszont megjelent Dzsubában, ahol szombaton nagy ünnepség keretében kiáltották ki Dél-Szudán függetlenségét. Egy nap alatt mintegy félszáz állam ismerte el az új entitást, köztük a legfőbb hatalmak.

Rengeteg magas rangú külföldi diplomata jelenlétében, ennek megfelelő biztonsági intézkedésekkel, mégis önfeledt hangulatban kiáltotta ki tegnap függetlenségét Dél-Szudán. Az egész napos ünnepségre már reggel 8 óra körül elkezdtek szállingózni a hivatalos vendégek. Ott volt egy rakás afrikai vezető, az ENSZ delegációját maga Ban Ki-mun, az USA-ét Susan Rice ENSZ-nagykövet, az EU-ét pedig Catherine Ashton kül- és biztonságpolitikai főképviselő vezette. A pénteken felállított dél-szudáni ENSZ-misszió, az UNMISS vezetője, Hilde Johnson különleges megbízott Haile Menkerios, az UNMIS (a szudáni ENSZ-misszió) melletti különleges megbízott mellett ülve nézte végig az eseményeket. Sarah Palin a twittere tanúsága szerint végül nem jelent meg, ott volt ellenben Barack Obama nagymamája, Mama Sarah Obama. És természetesen Omar Bashir.

A délelőtti órákban folyamatosan érkeztek a méltóságok, hogy aztán Salva Kiir dél-szudáni vezető délután fél 1-kor John Garang, a polgárháború 2005-ben elhunyt atyja szobrának leleplezésével indítsa útjára a ceremóniát. Rövid muszlim és keresztény ima után katonai parádét tekinthetett meg az ünnepi tömeg, hogy aztán 13 óra 22 perckor felolvassák a dél-szudáni függetlenségi nyilatkozatot. Ezek után Szudán zászlaját levonták, Dél-Szudánét pedig – a jól begyakorolt új himnusz dallamára – felhúzták.

Következő lépésként Salva Kiir aláírta az utolsó pillanatban megalkotott átmeneti alkotmányt, amire aztán le is tette az elnöki esküt – most már hivatalosan is egy független ország államfője lett. Ha minden jól megy, (legalább) négy évig, ekkor tartják ugyanis majd az első választásokat az új országban.

A ceremónia második felét a hosszú beszédek töltötték ki: felszólalt Mwai Kibaki kenyai elnök a Kormányközi Fejlesztési Hatóság (IGAD), Teodoro Obiang Nguema Mbasogo egyenlítői-guineai államfő pedig az Afrikai Unió soros vezetőjeként, emellett beszédet mondott Ban Ki-mún, Catherin Ashton, Susan Rice, Norvégia koronahercege és William Hague brit külügyminiszter, aki rögvest be is jelentette a dzsubai brit nagykövetség megnyitását. A beszédek közül egyébként Omar Bashir szudáni elnöké érdemel külön említést. Mintha nem is önmaga lett volna: gratulált a függetlenséghez, dicsérte a polgárháborúban elhunyt hősöket, közöttük John Garang-ot, illetve üdvözölte Salva Kiir elkötelezettségét a békés elszakadás mellett – mintha az utóbbi hónapok fegyveres összecsapásai meg se történtek volna.

Az ünnepély Salva Kiir beszédével ért véget. A dél-szudáni elnök ígéretet tett az elhunyt hősök családjainak támogatására, hiszen „az ő áldozatuk nélkül ez a küzdelem hiábavaló lett volna”. Hangsúlyozta: a hosszú háború után most a békére és toleranciára kell koncentrálni, etnikai hovatartozástól függetlenül kell egységet alkotni. Dél-Szudán a regionális és nemzetközi béke követévé szeretne válni, Kiir meg is ragadta az alkalmat, hogy felszólítsa Eritreát és Etiópiát: határvitájukat békés úton oldják meg. A beszéd a továbbiakban a következő kulcsszavak mentén vonult végig: gazdasági fejlődés, közjó, átláthatóság, elszámoltathatóság, amnesztia, nemzetközi egyezményekhez való csatlakozás. Határozottan kijelentette: „Dél-Szudán nem lesz bukott állam.”

Az első hivatalos elismerések is megtörténtek. Elsőként maga Szudán lépett: már előre jelezte, hogy hivatalosan a függetlenség kikiáltásakor elismeri déli szomszédját szuverén államnak. Az összes jelentős hatalom, így az Amerikai Egyesült Államok, a Kínai Népköztársaság, Németország, az Egyesült Királyság, Franciaország, Izrael, Japán, Oroszország, Brazília és India is elismerte az új afrikai államot (a folyamatosan bővülő listát lásd itt). Magyarország napokon belül szintén elismeri Dél-Szudánt, közölte Hóvári János globális ügyekért felelős helyettes államtitkár, aki Martonyi János külügyminiszter képviseletében részt vett a függetlenségi ünnepségen is.