Senki nem vállalja Mumbait

A mumbai terrormerényletek után az indiai kormány mozgósította a terrorelhártó csoportokat és a rendőri egységeket. A biztonsági kamerák felvételei egyelőre nem adnak választ a kérdésre: kik felelősek a robbantásokért. Az utóbbi években számos támadást megélt város vezetése a kormányon kéri számon be nem tartott ígéreteit és elvárja a terroristák megfékezését.

Szerdán 18 halálos áldozatot és több mint 130 sebesültet követelő robbantások rázták meg Mumbai zsúfolt üzleti negyedét, a Zaveri bazárt és gyémánt- és aranyboltokat. Míg a terrorelhárítók a legapróbb információmorzsákból állítják össze a merénylét egészét, a rendőrök pedig azt vizsgálják, milyen fegyverekkel támadtak az elkövetők. A legfrissebb adatok szerint az Operaház környékén főképp RDX robbanóanyagot használtak, amely a legnagyobb kárt okozza emberi életekben; míg a Zaveri bazárban és az üzleti negyedben inkább TNT-ét és ammónium-nitrátot alkalmaztak.

Az ötödik sikeres terrortámadás: végre le kell vonni a tanulságot

Mumbai, az indiai üzleti élet pezsgő központja 1993 óta „folyamatosan” terrorrobbantások kereszttüzében éli mindennapjait. Legelőször a most „áldozatul esett” Zaveri bazárhoz közeli hindu templomot érte támadás, mely 257 halálos áldozatot követelt. 2006. július 11-én hét robbanás ölt meg majd 174 vonatra várakozó helyi dolgozót. Mégis, a robbantások sorában talán a 2008 őszén történt terrormerénylet véste a legmélyebb nyomot tudatunkba. A pakisztáni terrorszervezet, a Lakshar-e-Taiba által megszervezett novemberi támadásban 165 ember vesztette életét és az indiai-pakisztáni kapcsolatok is mélyrepülésbe kezdtek. Így lassan 20 éve kérdezi minden vezető helyi politikus ugyanazt? Miért nem tanul a város a múlt hibáiból és miért nem építenek ki hatékony biztonsági rendszert India virágzó üzleti központja számára?

Pritviradzs Csavan, Maharastra állam főminisztere Manmohan Szingh kormányfővel és Palaniappan Csidambaram belügyminiszterrel folytatott személyes találkozója alkalmával sorolta fel azon hiányosságokat, amelyek kiküszöbölése elengedhetetlen lenne a jövőbeli támadások megakadályozására. Elmondása szerint a terrorakció után kapcsolatba se tudott lépni Arup Patnaikkal, a helyi rendőri erők vezetőjével, mert a vezetékes vonalak túlterheltek voltak; a mobilhálózatok pedig csak kis hatótávolságon belül működtek. Kifejtette az előző évek sorozatos kudarcait is: habár 2008-ban átfogó jelentést készítettek a merényletek megakadályozására, a tervek végrehajtása csak részlegesen történt meg.

A hatóságok komolyan fogadkoztak korábban, hogy Mumbai az amerikai CIA mintájára tökéletesíti biztonsági és titkosszolgálati rendszerét, mégis képtelenek voltak a papíron szereplő 5000 térfigyelő kamerát felszerelni; fegyvereket, védőruhákat és biztonsági berendezéseket beszerezni. Csavan főleg a bürokrácia útvesztőit okolta a hibákért, de felelősségre vonta a kormányzó Nemzeti Kongresszus Pártot is a belügyi tárca elhanyagolása miatt.

A Maharastra Terrorelhárító Csoport a már felszerelt térfigyelő kamerák elemzésével próbálja kiszűrni az elkövetőket. Emellett majd 100 embert hallgattak már ki, köztük az Indiai Iszlám Diák Mozgalom (SIMI) egyes tagjait is, amely betiltott szervezet Indiában. Források szerint 120 telefonszámot nyomoznak le folyamatosan, melyeknek tulajdonosai szóba kerültek a kihallgatások során. A nyomozó egységek emellett folyamatosan kapcsolatban vannak Uttar Pradés, Gudzsarát, Delhi, Andhra Pradés, Nyugat-Bengál and Madhja Pradés államok rendőri egységeivel, hogy megtalálják a tűt a szénakazalban. Emellett felállítottak 12 különleges egységet is, amelyek az összes Mumbaiban, illetve Maharastrában aktívan működő terrorcsoportot figyelik.

A merényletekért még senki nem vállalta a felelősséget, a nyomozás során több lehetséges forgatókönyv és potenciális gyanúsított is született. Leghamarabb az Indiai Mudzsahedek (IM) szervezet került a figyelem középpontjába, amely a fentebb említett SIMI-ből alakult. A legfőbb indok, hogy a még 2006 júliusában végrehajtott hét vonatszerelvény elleni merényletet a terrorszervezet vállalta magára. Emellett mind a mostani, mind az öt évvel ezelőtti merényletben az üzleti szférában jelen lévők voltak a kiszemelt áldozatok, illetve szakértők a kivitelezés alapján is rájuk gyanakodnak. Ugyanakkor a Foreign Policy cikkében rámutat: csak látszólag „hazai” terroristák támadhattak, mert az Indiai Mudzsahedek szoros, de nem teljesen feltérképezett kapcsolatban állnak a három évvel ezelőtti robbantásokért felelős, pakisztáni gyökerű Laskar-e-Taibával. 

Iszlámábád és Washington: kiállás India mellett

Alig három nappal ezelőtt mind Iszlámábád, mind Újdelhi feszülten várta, hogy a terrormerénylet miképpen fogja befolyásolni a szakadékból éppencsak kimentett indiai-pakisztáni kapcsolatokat. A három évvvel ezelőtti támadás pakisztáni gyökere egyúttal a két ország közötti béketárgyalások felfüggesztését is jelentette. Az idén februárban újrakezdett tárgyalások csúcspontja július 27-ére tervezett miniszteri szintű találkozó lesz. Nirupama Rao, az indiai külügyi tárca vezetője nemrégiben tett iszlámábádi látogatásán külön felhívta a figyelmet egy esetleges merényletre, mely a találkozó elé akadályt gördíthetne.

Az események után pár órával rögtön felmerült a Laskar-e-Taiba neve, Aszif Ali Zardari elnök és Juszuf Raza Gilani miniszterelnök is elítélte a robbantásokat. Habár az Egyesült Államok azonnal részvétéről és támogatásáról biztosította az ázsiai országot, több napig a levegőben lógott Hillary Clinton amerikai külügyminiszter-asszony jövő hét elejére tervezett indiai körútja, habár Mumbai eredetileg sem volt úticél. A külügyi tárca vezetője viszont éppen támogató gesztusként kíván látogatást tenni Újdelhiben. A találkozó eddigi fő témái (gazdasági, pénzügyi, tudományos együttműködés) mellett immáron szóba kerülnek a biztonsági kérdések is. A magas rangú diplomatát ezért amerikai terrorelhárító szakértők is elkísérik.