Két évvel azt követően, hogy a nagy gazdasági válság hivatalosan véget ért az Egyesült Államokban, az amerikai diplomások álláshelyzete továbbra is reménytelennek tűnik. Az „elveszett generáció” akár az elnökválasztás kimenetelét is eldöntheti.
Egy vagy két jó diplomával egyenes út vezet a fényes karrier felé – vélhetően a legtöbb amerikai fiatal fejében ez a gondolat fogalmazódik meg, mikor gyakran hitelt felvéve, évi 20 ezer dolláros tandíjért beiratkoznak egy neves egyetemre. Válságmentes időkben bizonyára ez így is van, a 2008-ban kirobbant recesszió óta azonban ez a gondolatmenet már egyre kevésbé állja meg a helyét. Egyre több az olyan magasan képzett pályakezdő, akik állás és függetlenség nélkül, bizonytalan jövőképpel kénytelenek belépni a nagybetűs életbe.
A statisztikák lesújtó képet festenek a pályakezdő diplomások munkavállalási lehetőségeiről, a 16 és 24 év közötti álláskeresők 17 százaléka nem talál munkát. Az amerikai munkaügyi hivatal statisztikái alapján a 25 év alatti friss diplomások felének vagy nincs munkája, vagy csak félállásban dolgozik, de az is lehet, hogy egy főiskolai végzettséget nem igénylő munkahelyen, például bárpultosként tengődik.
Egy 2011-es kutatás rávilágított, hogy a 2006 és 2010 között végzett fiatal pályakezdőknek csupán a fele tudott teljes állásban elhelyezkedni, s ekkor is csak a végzettségéhez képest jóval alacsonyabb bérért. Ezekből az állásokból ráadásul sokkal kisebb eséllyel lépnek magasabb fizetést ígérő pozíciókba később, mikor már a gazdaság helyreállt, így a válság sok esetben a fiatal munkavállalók egész karrierjére döntő hatással van. Egyes szakértők szerint 10-15 év is eltelhet, mire a recesszió idején pályát kezdő fiatalok elérik azt a jövedelemszintet, amelyet gazdasági békeidőben elhelyezkedő társaik élveznek.
A borús munkerőpiaci kilátások ráadásul súlyos eladósodottsággal párosulnak, egy átlagos 2011-ben végzett amerikai diák 27 ezer dollár (több mint ötmillió forint) diákhitel-adóssággal a hátán vág neki az álláskeresésnek, és akkor nem is számoltuk az egyéb hiteleiket. Így sok fiatal pályakezdőnek, még ha sikerül is valahol elhelyezkednie, az adósságteher miatt mégsem tud anyagilag függetlenedni szüleitől. Egy közvélemény-kutatás szerint 2011-ben a hiteltörlesztések, illetve a munkanélküliség az egyetemekről kiszabadult diplomások 85 százalékát kényszerítették vissza a családi fészekbe, ez egyes szakértők szerint példanélküli az amerikai történelemben.
A szüleitől függetlenedni képtelen, egyesek által gúnyosan csak nindzsa-generációként (No Income, No Job, no Assets) emlegetett korosztály helyzetének a gazdasági hatások mellett hosszabb távú társadalmi következményei is lehetnek, a hazaköltöző fiatal felnőttek ugyanis jellemzően később házasodnak, illetve vállalnak gyereket, de a pályakezdők sanyarú kilátásai a politikai erőviszonyokat is befolyásolhatják.
Barack Obama 2008-as elnökválasztási sikerét nagyban köszönhette annak, hogy a modern kommunikációs csatornákat kihasználva ellenfeleinél sokkal sikeresebben tudta megszólítani a fiatalokat, akik az előző választáshoz képest 3 millióval többen járultak a szavazóurnákhoz, hogy végül 2:1 arányban a demokrata jelöltre voksoljanak. Azóta viszont eltelt több mint két év, az állástalan fiatalok aránya a 2008-as 11 százalék helyett ma már 17 százalékos, és Obama már nem védekezhet azzal, hogy a recesszió George W. Bush felügyelete alatt robbant ki, a gazdaság jelenlegi helyzetéért a felelősség már a Fehér Ház jelenlegi lakóját terheli.
A felmérések alapján először úgy tűnhet, hogy Obama kampánystábjának egyelőre nincs oka az aggodalomra, hiszen a Harvard Egyetem közvélemény-kutatása szerint a 18-29 éves amerikaiak 55 százaléka még mindig elégedett az elnök teljesítményével. Viszont amint az elnök gazdaságpolitikájára terelődik a szó, fordul a kocka, és a fiatalok 55 százaléka már elégedetlenségének ad hangot. Ráadásul csupán a válaszadók 38 százaléka biztos abban, hogy 2012-ben Obamára szavaz majd, és 25 százalékuk már most inkább a republikánus jelöltet választaná.
Hiba lenne tehát, ha az elnök chicagói kampánycsapata garantáltnak venné a fiatalok többségének támogatását, hiszen a függetlenek mellett ez az a választói réteg, akiknek szavazatai kulcsfontosságúak lesznek a győzelemhez.