Megkésett „tavasz” Izraelben?

Izraeli fiatalok két és fél héttel ezelőtt a megnövekedett lakásárak elleni tiltakozásul sátortáborokat húztak fel a nagyvárosok főbb csomópontjain. A sátorlakókhoz időközben elégedetlen emberek tömegei csatlakoztak.

Július közepén akárcsak a Közel-Kelet többi részén, Izraelben is tüntetések kezdődtek. Az elégedetlenek fő célkitűzése szemben arab társaikkal nem az épp regnáló vezető elmozdítása volt, hanem a társadalmi igazságosság helyreállítása az országban. A tüntetések fő motívumai a nagyvárosokban megjelenő sátortáborok, melyeket izraeli fiatalok a magas lakásárak elleni tiltakozásul húztak fel. A frissen végzett egyetemisták arra szerették volna felhívni a figyelmet, hogy az izraeliek tömegei által lakott tengerparti sávban, valamint Jeruzsálemben, mely területen a munkahelyek többsége is található, az utóbbi években rohamosan megemelkedtek az ingatlanok bérleti díjai, ebből kifolyólag pedig csökkent a pályakezdők esélye a letelepedésre.

A kezdeti pár sátor köré a két hét során Tel-Avivban, Jeruzsálemben, Haifán, Názáretben, Beer-Sevában és Kirjat Smonában sátorvárosok települtek és rendszeressé váltak a szombat esti tüntetések, valamint a különböző performanszok. A demonstrálók többsége annak az izraeli középosztálynak a része, mely az utóbbi évek, a szociális agendát háttérbe szorító Kadima, majd Likud kormányzásának köszönhetően egyre inkább elvékonyodik. Az utóbbi egy évtizedben Izraelben szétnyílt a társadalmi olló, megnőtt a legszegényebbek és leggazdagabbak közötti különbség. Bár Izrael 46. a világ országai között az egy főre jutó jövedelmek szerint, azonban a megélhetés költségei szempontjából Izrael a 20. a listán. A 2000-es években megnőtt a létminimum alatt élők száma is (2009-ben 23,5%), valamint komoly teher a társadalom számára, hogy egyre nagyobb azoknak az ultraortodoxoknak a száma, akik a Tóra tanulásának szentelik az idejüket és az állam tartja el őket.

Az események az utóbbi egy hétben felgyorsultak, július 23-án már százezren, rá egy hétre pedig több mint százötvenezren tüntettek szerte Izraelben, mely eddig a legnagyobb szociális tüntetés volt az ország 63 éves történelmében. Július utolsó hetében több szervezet is csatlakozott, valamint támogatásáról biztosította a sátorvárosokat. Komoly fejleménynek számít, hogy az izraeli szakszervezeteket tömörítő Hisztadrut vezetője is ellátogatott a Tel-Aviv-i sátortáborba és onnan üzent a kormánynak. A tüntetők között találjuk a nagycsaládosokat, az egészségügyi dolgozókat, rezidenseket, valamint hétfőre sztrájkot hirdettek az izraeli önkormányzatok is szolidaritásképpen a országszerte zajló tüntetésekkel. A megmozdulásokról, hiába értenek egyet a célokkal, főképp a telepesek, valamint az ultraortodoxok hiányoznak. A tüntetők bár visszautasítják a politikai pártok támogatását, valamint a tüntetéseken is kerülik a politikai szlogeneket, a jobboldali és vallásos tábor sajtója igyekszik a baloldali pártok által támogatott demonstrációnak beállítani az eseményeket, valamint cikkeikben jelentősen csökkenteni azok jelentőségét. Ezek a vádak pedig távoltartják a fent említett csoportokat a tüntetésektől.

Az izraeli kormány mindeközben igyekszik nem szembenézni a problémákkal. A miniszterelnök a tüntetők számára csak látszatmegoldásokkal tud szolgálni, a Knesszet házelnöke pedig kijelentette, hogy nem tudnak megoldással szolgálni a követelésekre. Tény, hogy a probléma bonyolult, hiszen ha lakásokról és szociális juttatásokról van szó, képbe kerülnek a Nyugati-parton épülő telepek és azok lakói, valamint az ultraortodoxok is, mely két csoport a jelenlegi kormánykoalició főbb támogatóinak számítanak. Az izraeli elemzők pedig csak találgatni tudnak, hogy mi lesz az események végkimenetele, vajon a miniszterelnök és egyben a kormánykoalíció bukását okozzák a tüntetések vagy szép lassan feladják és szedik a sátorfájukat. Egyesek egy háború lehetőségét latolgatják, mely elterelné a figyelmet a belföldi problémákról. A tüntetők időközben pedig már nemcsak a lakásárak visszaszorításáért küzdenek, legfőbb szlogenjük, hogy „a nép társadalmi igazságosságot kér”, azt a szociális igazságosságot, mely egykor a cionista álom egyik fő célkitűzése volt.