Nagy bajban van Olaszország

Silvio Berlusconi olasz kormányfő idén nyáron csak öt napot nyaral. Ez a tény önmagában is jelzi az olasz válság küszöbön állását. A kormányfőnél azonban nemcsak a fizikai jelenlét, hanem a probléma felismerése és a cselekvési szándék terén is vannak hiányosságok. Elkerülhetetlennek látszik a piacok újabb megnyugtatása, kézenfekvő lenne a megszorítások következő kormányra terhelt részének 2013-ról előrehozása. A trónkövetelők közben a háttérben már Berlusconi nehéz örökségén marakodnak.

Angelino Alfano, a többszörösen kijelölt utód és új pártelnök, valamint Maurizio Sacconi sokáig győzködték a Chiggi Palota urát. Berlusconinak eleinte semmi kedve nem volt eleget tenni az ellenzék követeléseinek, azaz a parlament két háza előtt referálni a gazdasági helyzetről. Alfano és Sacconi azonban állítólag a miniszterelnök hiúságára hatottak, nem utolsósorban éreztették, hogy Tremonti (egy korrupciós ügy miatt) kezd gyengülni, és ideje lenne a nyilvánosság előtt is átvenni a helyét. Sacconi miniszter hosszabb távon Tremonti helyén képzeli el magát, a gazdaság mindenható uraként. Alfano pedig bizonyára emlékszik Berlusconi 2011 májusi kijelentésére, miszerint akár Tremonti is követhetné őt a kormányfői poszton.

Tremonti és az az Északi Liga elnöke, Bossi hétvégén egy milánói irodában hallották a hírt, hogy Berlusconi kedden a parlamentbe megy, ráadásul még a tőzsdék zárása előtt. Bossi telefonon vádolta a kormányfőt azzal, hogy „az oroszlán szájába teszi a fejét”, Tremonti egyszerűen hülyeségnek minősítette a beszéd melletti döntést. Kedden már tudni lehetett, hogy Berlusconi halasztást kér annak  érdekében, hogy a piacok ne élőben teszteljék reformelszántságát. Ekkor már sejteni lehetett, hogy vagy egy veszélyes bejelentéssel készül, vagy dagályos semmitmondással. Kedd délután aztán inkább a második verzió látszott igazolódni.

A láthatóan a válság súlya alatt meggyörnyedt kormányfő szokásától eltérően végig csak papírból olvasta mondandóját, mely hemzsegett az óvatos mondatoktól. Tremonti Berlusconi balján, Frattini külügyminiszter jobbján bólogatott kényszeredetten – afféle Európa felé szánt üzenetként. Berlusconi leginkább a gazdasági fundamentumokat emelte ki, és kormánya eddigi intézkedéseit sorolta (pl. „4 intézkedés a humán erőforrásokért”) és sokadszorra vette elő a csodafegyvert: támogatások a Dél fejlesztéséért (ezúttal 9 milliárd eurót ígért és a Salerno-Reggio Calabria autópálya három évtizede el nem készült szakaszainak befejezését). Berlusconi szerint nincs olasz válság, csak globális válság van, és kifejezte egyet nem értését a piacok Olaszországot sújtó ítéleteivel szemben – szerinte elsősorban spekulációról van szó. Berlusconi beszéde után az utódjelölt Alfano elsősorban a demokratikusan választott kormány piac általi megdönthetetlenségéről beszélt, az ellenzéki Bersani viszont a kormány mihamarabbi távozását követelte. A centristák viszont inkább egy szakértői kormány létrehozását ajánlották, Fini ráadásul az ülésteremben demonstratív módon fogott kezet a kormányfővel – szakításuk óta ez volt a második ilyen gesztus, de az első Berlusconi részéről érkezett.

Nem volt jelen viszont az ülésteremben Umberto Bossi reformügyi miniszter, a kisebbik koalíciós partner Északi Liga vezetője, aki az utolsó egy hónapban látványosan távolodott a kormányfő mellől. Hivatalosan fontos tárgyalnivalója volt. Egy hónapig hasonló gonddal nem kell megküzdenie, naptárában az első parlamenti ülés – úgy is, hogy idén rövidebb szünetet tart az olasz parlament – szeptember 12-én szerepel. Igaz, várhatóan viharos kormányülés jöhet augusztus 11-én (Berlusconi minap Tremontival vitatkozott a szociális partnerekkel való találkozót követő sajtótájékoztatón az EKB szerepéről). Szerdán ugyanis újra 400 százalékpont közelébe emelkedett az átmeneti 360-ra esést követően a német-olasz államkötvény kamata közti olló (1997 óta rekord).

Előbb a külföldi lapok hozták ki spanyol-olasz összevetésben vesztesnek a taljánokat, majd a kezdeti emelkedés után szerdán a tőzsdék is esni kezdtek (leginkább a milánói gyengélkedett európai összevetésben), szerda este Trichet európai központi banki elnök követelte azt, amit több elemző már a kormányfői beszédtől is várt: a megszorítások 2013 helyett mihamarabbi elkezdését. 2013- ban ugyanis választások lesznek, melyet jelen állás szerint a baloldal csak a szélsőbal támogatásával nyerhet meg – ők azonban nem a radikális fiskális szigor hívei. Ez a tényező még inkább bizonytalanná teszi a megszorítások nagy részének tényleges végrehajtását, éppen ezért Trichet szerint 2014 előtt kell megteremteni az államháztartás tényleges egyensúlyát. Ráadásul, a politika elég visszafogottan kezdte önmagán a spórolást. Legalább a nyári szünet nem marad el, de azért a tengerparton nem nagyon lehet majd hosszú időre kikapcsolni a mobilokat – majd az ülésteremben.