Börtönreformot terveznek Venezuelában

A venezuelai kormány több ezer elítéltnek adná vissza a szabadságát, hogy így enyhítsen az ország börtöneiben tapasztalható áldatlan állapotokon, melyek a külvilág számára is nyilvánvalóvá váltak, miután egy júniusban kitört lázadást követően a hatóságoknak csak 27 nap elteltével sikerült visszaszerezni a börtön feletti irányítást a felfegyverzett raboktól.

A büntetés-végrehajtási intézeteiért felelős miniszter, Iris Valera szerint a szabadságvesztését töltő ötvenezer fogvatartott közül húszezernek nem feltétlenül kellene a rácsok mögött töltenie a büntetését. Valera – akit a már említett El Rodeo börtönkomplexumban kialakult válságot követően neveztek ki az újonnan felállított minisztérium élére – hangsúlyozta, hogy természetesen csak olyan bűncselekmények elkövetőit engednének szabadon, akik nem jelentenek veszélyt a társadalomra. Az állami hírügynökség értesülései szerint azok a rabok kerülhetnének ki a börtönök falai közül, akiket kevesebb, mint öt évre ítéltek el, és magaviseletük, valamint előéletük alapján valószínűsíthetően szabadon engedésük nem váltana ki ellenérzést a társadalomban.

„Garantálni kell, hogy azoknak a szabadlábra helyezett személyeknek, akik ilyen körülmények között nyerték vissza szabadságukat, valódi esélyük legyen a társadalomba történő visszailleszkedésre. Ha nem visszaesők és börtönbüntetésük alatt jól viselték magukat, akkor visszatérhetnek az ország életébe” – mondta Luisa Morales a venezuelai legfelsőbb bíróság elnöke, majd hozzátette, hogy a jelenlegi rendszert 13 ezer fogvatartott befogadására tervezték, miközben az elöregedett intézetekben közel négyszer ennyien zsúfolódnak össze. Mindezek ellenére Valera, ahogy azt az El Nacionalnak adott interjújában kifejtette, nem új börtönök építésében, hanem elsősorban a már meglévők megreformálásában látja a megoldást. 

Nem a zsúfoltság az egyetlen probléma ugyanakkor, amivel a venezuelai raboknak szembe kell nézniük. Egy caracasi székhelyű civil szervezet, az ország börtönviszonyainak nyomon követésével foglalkozó Venezuelan Prisons Observatory szerint csupán az idei év első hónapjában 124-en haltak meg a falakon belül dúló erőszak következtében, ami 22 százalékkal több az előző év hasonló időszakához képest. Tavaly összesen 476 fő (a rabok egy százaléka) veszítette életét, és 967 sebesültek meg, ami 30, illetve 52 százalékos növekedést jelent az előző, 2009-es évhez képest.

Az erőszak egyes vélemények szerint olyan problémákban gyökerezik, amelyeket aligha oldhat meg azoknak a kevésbé erőszakos múlttal rendelkező raboknak a szabadon engedése, akik valószínűsíthetően maguk is leginkább csak elszenvedői, mintsem okozói az erőszaknak. Igaz ugyanakkor, hogy a rendszerből történő kiemelésükkel valószínűleg ezek az emberek megmenekülnek attól, hogy potenciális áldozataivá váljanak a bandák tevékenységének. A helyzetet súlyosbítja, hogy az igazságszolgáltatási rendszer túlterheltsége és elégtelen működése miatt fogvatartottak közel háromnegyede (!) nem számít elítéltnek, tekintve, hogy a tárgyalásukra várva töltik napjaikat a rácsok mögött. Őket az esetek jelentős részében nem sikerül elkülöníteni a bírósági ítélet alapján szabadságvesztésüket töltő elítéltektől.

Mindezen felül továbbra is kérdéses, hogy a bandákat, melyek vezérei a börtönök falain belülről is zavartalanul tudják irányítani a külvilágban zajló illegális tevékenységeket, miként szándékoznak lefegyverezni. A bandák ugyanis szinte bármihez hozzájutnak, amire csak szükségük van „üzleti” ügyeik sikeres lebonyolításához, és hétköznapjaik kényelmesebbé tételéhez. A fegyverek, a mobiltelefonok és a kábítószer becsempészéséből úgy tűnik, hogy a látogatókon kívül az őrök is kiveszik a részüket. Az El Rodeo komplexum egyik igazgatóját és egyik igazgatóhelyettesét is azzal gyanúsítják a hatóságok, hogy megkönnyítették a lázadáshoz szükségek fegyverek bejuttatását az intézet területére.

Több, mint elgondolkodtató, hogy a rabok miként tehettek volna az őrök közbenjárása nélkül szert olyan tűzerőre, amivel a Nemzeti Gárda egységeit is visszavonulásra tudták kényszeríteni, amikor annak katonái megpróbálták visszafoglalni az intézetet. Igaz ugyanakkor, hogy a gyanú először éppen a külső védelmi zónát őrző Nemzeti Gárdára terelődött, ám a börtönkomplexum egyes részlegének visszafoglalása után az állami televízió igyekezett a gárdistákat lehetőség szerint minél kedvezőbb színben feltüntetni.

Egy valami azonban bizonyosnak tekinthető. Bármit is kíván tenni a helyzet normalizálása végett létrehozott minisztériumot vezető Valera asszony, Chávez elnök támogatását minden bizonnyal maga mögött tudhatja majd. Az elnök jelezte, arra bátorítja a kormányhivatalok dolgozóit, hogy amiben lehet működjenek együtt az korábban pártja színeiben képviselői helyet szerző miniszterrel, akit Chávez elkötelezett híveként tartanak számon.