Gazdasági csoda három év alatt: Lugo elnöksége

A hét elején volt a harmadik évfordulója Fernando Lugo paraguayi elnök hivatalba lépésének. Az ex-püspök 2008-as megválasztása a több évtizedes egypártrendszerrel és a korábbi diktatúrával való végső leszámolást jelentette. A politikán kivüli világból érkező Lugo eddigi elnöksége alatt a kis dél-amerikai ország világviszonylatban is példátlan mértékű GDP-növekedést ért el, az elnök hazájára nézve rendkívül kedvező szerződést hozott tető alá Brazíliával, valamint lépéseket tett az Európai Unióval kötendő történelmi megállapodás létrejötte érdekében. A számos méltató jelzőt kiérdemlő Fernando Lugo eddigi munkája során jelentős eredményeket ért el, többször megmutatva azt is, hogy milyen, mint magánember.

A diktatúra és az egypártrendszer vége – a múlt öröksége

2008 áprilisában a választók végett vetettek a 61 éve hatalmon lévő nemzeti konzervatív Colorado párt uralmának, megválasztva az „outsider” Fernando Lugót, dicsőséget szerezve ezzel a latin-amerikai „új baloldalnak”. Dél-Amerika második legszegényebb országa a katonai rezsimmel már 1989-ben leszámolt, ekkor ért véget ugyanis Stroessner tábornok 1954 óta tartó diktatúrája. A békés átmenet megtörtént, de az egypártrendszer húsz évig továbbélt. Az elnöki posztot Nicanor Duartétól vette át, akinek hatalmi ideje alatt az ország gazdaságilag a csúcsra jutott, és aki maga is a régi vállalkozói és militarista elit körein kívülről érkezett. Duarte azonban korántsem lett a „nép fia”.

A sajtóval való botrányos kapcsolata, a legnagyobb médiumok ellen indított szabályos hadjárata (a médiumok tulajdonosait egy ízben adócsalóknak és a parasztok kizsákmányolóinak nevezte) sokat ártott népszerűségének. A tény pedig, hogy a hagyományosan római katolikus Paraguayban első protestáns vallású elnökként került hatalomra, számos kellemetlenséget szült. Elnöki mandátuma végén stratégiai okból lemondott, hogy így szenátorként jelöltethesse magát. Duarte örökségénél nagyobb súllyal nyomott a latba a korábbi diktátor, Stroessner tábornok hagyatéka: a korrupció.

„Paraguay Obamája”, a „szegények püspöke” és a „paraguayi Mandela” – Ki Fernando Lugo valójában?

Fernando Lugót számos jelzővel illették már alig hároméves elnöksége alatt. Az USA jelenlegi elnökével azért állítják párhuzamba, mert Obamához hasonlóan ő is kívülről érkezve ígéri, hogy kivezeti népét a „múltból”, a változást hirdetve. Lugo az első latin-amerikai elnök, aki korábban püspök volt. 30 éves vallási szolgálatát követően XVI. Benedek személyesen fogadta el kérelmét egyházi hivatásának megszüntetéséről. Megválasztásakor előrebocsátotta, hogy 2013-ban, amikor lejár a megbízatása, visszatér az eklézsiához. (Egy ígéret, ami az újraválasztása körüli híresztelések közepette egyre inkább megkérdőjeleződik.) Egy olyan országban, ahol mind a szegénység, mind a vallás központi szerepet játszik, példaértékű gesztus, hogy a Kongresszus előtti elnöki esküjét Lugo szandálban és nyakkendő nélkül tette meg. „Paraguayi Mandelának” saját egészségügyi minisztere nevezte – kisebb belpolitikai vitát kiváltva. Utalt ezzel arra, hogy Lugónak sikerült a politika minden szektorával szót értenie, dialógust kialakítania.

A „nagy szerződés” és minden idők legnagyobb GDP-növekedése

Legnagyobb gazdasági sikere kétség kívül a 30 éves vitát lezáró, Brazíliával közös tulajdonú Itaipú víztározó és erőmű ügyében tető alá hozott megállapodás. A brazil-paraguayi határon fekvő Itaipú által megtermelt energia fele-fele arányban oszlik meg a két állam között, mivel azonban Paraguay kicsi ország, energiaszükségletét saját része öt százalékából fedezni tudja. Az így fennmaradó részt eladja a braziloknak. Gazdaságilag kedvezőtlen helyzete miatt viszont évtizedekig méltánytalan áron volt „kénytelen” értékesíteni azt. Ezen változtatott Lugo, amikor kiharcolta, hogy Brazília az eddigi évi 120 millió dollár helyett 346 millió (!) dollárt, vagyis a korábbi ár közel háromszorosát fizesse Paraguaynak. A sikert Lugo és szövetségesei a választási ígéretek során hangoztatott „energetikai szuverenitás” jegyében érték el, javítva az ország gazdasági megítélésén, politikai súlyán. A plusz bevételt illetően a kormány hamar leszögezte, hogy „feldarabolni” nem fogja a különböző ágazatok között, az ugyanis nem eredményezné a kívánt hatást. A tervek szerint 40-40 százalékot fordítanak az infrastruktúra és a szociális helyzet javítására, 10 százalékot a humántőkére, a további 10 százalékból pedig egy stabilitási alapot hoznak létre.

Paraguay gazdasága tovább dübörgött, az IMF 2011-es tavaszi jelentésében szereplő számok minden elképzelést felülmúltak. A Valutaalap adatai szerint Paraguay GDP-je 2010-ben 15,3 százalékkal (!) nőtt, ami messze a legnagyobb regisztrált növekedés, amióta a GDP-t jegyzik (1950 óta), továbbá az egyik legjobb gazdasági teljesítmény az egész világon. Az IMF szerint a növekedés többek között a kiváló mezőgazdasági termelésnek, az erős exportnak és az élénk pénzügyi szektornak köszönhető. A rekord méretű növekedés a nyolc éve tartó folyamatos –átlagban 5 százalékos- fejlődés megerősítése. (Egyetlen évben volt recesszió: 2009-ben, a válság miatt.) A 2011-es előrejelzések szintén bizakodásra adnak okot, a paraguayi hatóságok véleménye szerint az ország pénzügyi tartalékai elegendő biztosítékot nyújtanak a még mindig törékeny világgazdasági kilábalás során.

Történelmi együttműködés az EU-val – Lugo külpolitikája

Lugo elnöksége –és MERCOSUR soros elnöksége- alatt fontos előrelépések történtek az Európai Unió és a Déli Közös Piac együttműködésében. A két blokk három év után tavaly Madridban tért vissza a tárgyalóasztalhoz, miután 2004-ben megszakadt az egyeztetés. A két közösség célja a kereskedelem liberalizációja egymás viszonylatában. A történelmi jelentőségű megállapodás még várat magára, de ha egyszer megszületik, egy 750 millió főt lefedő szuperpiac jöhet létre. Lugo, első paraguayi elnökként látogatást tett az Európai Bizottságnál (ez a szerv jogosult szerződést kötni az Unió nevében), ahol a José Manuel Barrosóval folytatott tárgyalásokat követően újból szembesült a megállapodás nehézségeivel. Az Unió számos országa, élükön Franciaországgal és Írországgal, aggodalmát fejezte ki, féltve saját mezőgazdaságát. Amíg Európa nem jut közös nevezőre, marad a mindkét fél részéről fennálló, ünnepélyes beszédekben előszeretettel hangoztatott „töretlen optimizmus”.

Súlyos betegség és egy eltitkolt gyerek

Elnökségének eddigi három éve nem volt mentes személyes drámától, botránytól sem. Tavaly augusztusban bejelentette, hogy rosszindulatú rákos daganatot találtak a nyirokcsomójában. Fél évvel –és hat kemoterápiával- később katéterét eltávolították, több tumort nem találtak és teljes felépülésről adtak hírt. A nép egyetlen „igazi” botrányát is megbocsátotta. Hatalomra kerülése egyéves évfordulóján kiállt a nyilvánosság elé és beismerte, hogy tíz évvel korábban, püspöksége idején, szerelmi viszonyt kezdett egy fiatal lánnyal, akitől megválasztása előtt két évvel gyermeke született. Azt viszont tagadta, hogy a lány kiskorú volt, amikor elkezdődött a kapcsolat. A paraguayiak többsége –szemben az amerikai társadalommal- úgy vélte: „ez magánügy, a 21. században élünk.”