Ahogy újabb és újabb napok telnek el Tripoli lerohanása óta, úgy nő a sebesültek és a halottak száma a líbiai fővárosban. A helyi kórházak és az orvosok túlterheltek, a New York Times és a BBC helyi tudósítója két különböző kórházban tett látogatást, ennek nyomán két borzalmas történetet tártak a nyilvánosság elé, s ki tudja, mit hoz a jövő, hiszen a Kadhafihoz hű harcosok még mindig nem tették le a fegyvert.
A New York Times riportere a Központi Kórházban tett látogatása után számolt be az intézményben tapasztaltakról. Az orvosok szerint a hullaházban jelenleg 115 holttest található, valamint körülbelül félezer sérültet láttak el a fővárosi harcok kirobbanása óta. Az egyik orvos elmondása szerint, (aki hat napja nem hagyta el munkahelyét), a kórház szombaton és vasárnap még Kadhafi irányítása alatt állt, majd a felkelők a hétfői nap folyamán visszaverték a diktátor fegyvereseit és „felszabadították” az intézményt. A kórház alkalmazottai szerint a csütörtök volt az eddigi legvéresebb nap, a felkelőknek épületről épületre kell előreverekedniük magukat az ellenséggel szemben.
A BBC riportere által meglátogatott kórházban már nem lehetett információkat szerezni az orvosoktól, ugyanis az alkalmazottak túlnyomó többsége elmenekültek, miután a harcok elérték az épület közvetlen környezetét is. A tudósító a helyiektől kért felvilágosítást, e szerint nagyjából kétszáz holttest található az épületben és annak közvetlen környezetében: harcosok mindkét táborból, afrikai zsoldosok, civilek, nő és gyermekek egyaránt. Az orvosok és így az ellátás hiányában a sérültek egy része valószínűleg a kórházban vesztette életét, de jelenleg még nincs egyértelmű bizonyíték, hogy mi okozta a közel kétszáz ember halálát. Az AFP információ szerint az említett kórházat Kadhafi mesterlövészei tartották tűz alatt, a felkelőknek csak csütörtökön sikerült biztosítaniuk az épületet. A BBC riporterének beszámolója szerint az említett körzetben a központi irányítás szinte teljes egészében megszűnt, a testek öt napja hevernek az épületben, senki nem gondoskodott az azonosításukról vagy elszállításukról, a civilek a saját erejükből igyekeznek kezelni a helyzetet, de a holttestek magas száma miatt szélmalomharcot vív az önkéntesek maroknyi csoportja. Az egyik szemtanú arról számolt be, hogy „profi segítségre, a Vöröskereszt munkatársainak közreműködésére lenne szükségük, hogy felszámolják a mészárlás nyomait”.