A jövő évi választási kampány egyik kulcskérdése lehet az adóreform, különösen annak fényében, hogy Barack Obama terve az egyik lehetséges republikánus elnökjelöltet, Mitt Romney-t is hátrányos helyzetbe hozná. Az elnökjelöltségre egyelőre jó eséllyel pályázó Romney is tagja annak a leggazdagabb társadalmi rétegnek, amelynek többletterheket kell vállalnia Obama adóreformjának esetleges hatályba lépésével.
A republikánusok tartós ellenállásának köszönhetően nehéz lesz keresztülvinni Obama kormányzatának a gazdagok megadóztatására vonatkozó javaslatát. Megvalósulására jelenleg nagyon kevés az esély. Ennek ellenére szinte biztos, hogy az előttünk álló választási kampány során sokat lehet majd hallani ennek vitájáról. A javaslat egyik fő kezdeményezője Warren Buffett, a világ egyik legsikeresebb milliárdos befektetője. Barack Obama eddig arról beszélt, hogy Warren Buffett titkárának nem lenne szabad több adót fizetnie, mint Warren Buffett-nek.
Amennyiben Mitt Romney a republikánus oldal hivatalos elnökjelöltje lesz tavasszal, úgy még jobb példát hozhatna Obama az emberek elé az adórendszer módosításának szükségességére. Romney a kimutatások alapján szinte biztosan kevesebb adót fizet a középosztálybelieknél, számol be a Time. A politikai kampány során, amelyben kiemelt szerepe lesz a gazdasági kérdéseknek, ez az információ biztos, hogy terítéken lesz a viták során.
Mitt Romney jelentős vagyonnal rendelkezik, jövedelmének nagy része hosszú távú üzleti befektetésekből származik. Pontos számok ugyan nincsenek arról, hogy mennyi adót fizet be, viszont a jövedelmére vonatkozó adatok nyilvánosak. 2010-ben ő és a felesége 1.1 millió és 2.8 millió dollár közötti összeget keresett fizetésből, szerzői jogdíjakból, egyéb kamatokból és honoráriumokból, amelyek többnyire 35 százalékos adórátába tartoznak. A Romney házaspár további 5.5 millió dollártól 37.3 millió dollárig terjedő bevételre tett szert jutalékokból és tőkenyereségből, amelyek nem tartoznak magasabb adózási ráta alá 15 százaléknál.
A republikánus politikus pontos adóterhei nem állapíthatók meg, viszont lehet róla megközelítő értéket becsülni. Bob McIntryre, az „Állampolgárok az Igazságos Adóért” (Citizens for Tax Justice) elnevezésű nonprofit kutatóközpont munkatársa szerint amennyiben Mitt Romney-tól ugyanannyi adót vonnak le fizetéséből, mint másoktól az ő jövedelmi szintjén, valamint a jutalékokból és tőkenyereségből származó bevételei 15 százalékos adókategóriába tartoznak, akkor nagyjából a bruttó teljes jövedelmének a 14 százalékát fizette adóban a központi kormányzat számára 2010-ben.
Akiknek Romney-hoz hasonló vagyona van, a legtöbb esetben tőkenyereségből növelik nagy mennyiségben bevételeiket. Így sokkal többet keresnek annál, mint amennyit fizetés, honorárium vagy kamat által, amit 35 százalékos adó terhel. Ezek az emberek gyakorlatilag sosem fizetnek arányosan annyi adót a tényleges jövedelmük után, mint azok, akik csak a bérük által jutnak anyagi forráshoz.
Obama és Buffett pontosan erről az ellentmondásról beszél, amikor az adóreform szükségességét hirdetik. Buffett, és a vagyonos üzletemberek egy csoportja durván 17 százalékot veszít bevételeiből, míg egy jól fizetett színész vagy profi sportoló a hasonló jövedelméből 35 százalékot adózik. Amennyiben Romney 2010-ben a bevételeinek nagy többségét a fizetéséből szerezte volna, akkor ő is legalább 30 százalékot adózott volna a jövedelme után, Bob McIntrey állítása szerint. Nem is beszélve azokról, akik jóval szerényebb bérezés után fizetik a 35 százalékos adót.
„Ez teljesen hibás, hogy az Amerikai Egyesült Államokban egy tanár, egy ápoló, vagy egy építőmunkás, akik évi 50 ezer dollárt keresnek, magasabb adórátába tartoznak, mint akik évi 50 millió dolláros bevételre tesznek szert” – érvel Obama elnök az adórendszer megváltoztatása mellett.
Ezzel szemben Mitt Romney a többi prominens republikánus politikussal együtt megvédené a tőkenyereség utáni alacsony adót. Indoklása szerint Amerika felemelésének nem az az útja, hogy valakitől elveszünk, és azt adjuk másoknak oda. A gazdagok megadóztatását nem tartja elfogadható javaslatnak, és emellett kitartana elnökként is.
Amennyiben a republikánusok hivatalos elnökjelöltje, és egyben Obama kihívója Mitt Romney lesz, akkor mindenképpen szembe kell néznie a várható heves adóvitákkal. A rossz gazdasági helyzet, a sokat bírált egészségügyi reform és az elmaradt külpolitikai sikerek mind Obama dolgát nehezíti az újraválasztásban. Vélhetően a demokraták abba kapaszkodnak, hogy a magas adót fizető középosztályt igyekeznek a republikánusok ellen hangolni. Szinte ez lesz az egyetlen esélyük az ellenzékkel szemben a választási kampány küzdelmeiben. Romney-nak komolyan fel kell készülnie erre a támadási felületre, mert nem lesz egyszerű hitelesnek lennie e széles társadalmi kör előtt úgy, hogy náluk százszor többet keres egy évben, és fele annyit adózik utána.
Császi Márton