Egyre több a gyermekrablás Kolumbiában

Szeptember végén elraboltak egy 10 éves kislányt egy kolumbiai faluból. Az eset talán nem is kapna nagy publicitást, ha nem a helyi polgármester gyermekéről lenne szó, így az ügy ismét felhívja a kolumbiaiak és a világ figyelmét egy súlyos helyi problémára: a gyermekrablásokra.

Ez esetben a „világ figyelme” egyáltalán nem számít túlzó állításnak: ahogy José Manuel Santos kolumbiai elnök, úgy XVI. Benedek pápa is a kislány szabadon engedését követeli. Kolumbiában tízezrek fejezték ki együttérzésüket, amikor az apa vezetésével utcára vonultak.

Ez idő alatt körülbelül kétezer ember keresi az eltűnt Nohora Munez-t a Venezuelával határos területeken, ahol megannyi gerillacsapat és kábítószer-kereskedő bűnözői csoport működik.

A kormány pénzben is hozzájárul a kislány megtalálásához, körülbelül 80 ezer dollárnak megfelelő értékű jutalmat ajánlottak fel a Nohora hol-létét felfedő információkért.

Sok a gyermekrablás

A polgármester kislányának elrablását nagy médiaérdeklődés követi, mely végre ráirányítja a figyelmet a többi eltűnt kolumbiai gyermekre is. Csak ez év júliusa óta 21 gyermek elrablását regisztrálták, míg az elmúlt három és fél évben összesen 168-at vettek nyilvántartásba, akiknek több mint fele 10 éven aluli volt.  Egy másik adat szerint minden tíz kolumbiai gyermekből kettő érintett a társadalmi problémában.

Bár a rablások száma csökkent a tíz évvel ezelőttiekhez képest, már átlagban „csak” napi kettő gyermeket regisztrálnak a nyolc helyett, de a probléma még messze nincs megoldva, mivel a bűnözők kiléte ismeretlen.

Nohora Munoz elrablását illetően sokan a határmenti gerilla csoportra, a FARC-ra gyanakodtak Kolumbiában, ám a csoport pár napja bejelentette, hogy nem ők felelősek a kislány eltűnéséért.

Toborzás erőszakkal

A kolumbiai társadalmi problémákért úgy tűnik, a gyermekeknek kell megfizetniük sokszor. Ezeket a fegyveres csoportokat ugyanis azzal vádolják sokan, hogy már igen fiatal gyerekeket rabolnak el és „erőszakos toborzással” maguk közé nevelik őket. Nincs pontos adat a gerillák csoportját és összetételét illetően, de úgy tartják, hogy minden négy fegyveresből egy kiskorú. A jelenség olyannyira nagyra nőtt, hogy egy koalíciót is létrehoztak már hazai és külföldi kormányközi szervezetek támogatásával, mely a gyermekek kolumbiai fegyveres konfliktusban történő szerepvállalását ellenzi.

A koalíció egyik titkára így fogalmazott: „A gyermekek integrációja a fegyveres csoportokba lehetőséget hozhat számukra, azt jelentheti, hogy lehetnek valakik az életbe, lesz majd mit enniük, tudnak majd öltözködni, megvédhetik a saját vagy családjuk életét, illetve magát a veszélyt kerülhetik el, amit ez a fegyveres erő egyébként jelenthetne számukra”.  Ez persze nem azt jelenti, hogy örülnek az elrablásuknak, de idővel, ha már a csoport tagjainak érzik magukat, nincs visszaút.

„A sok lehetőség mellett ez az életforma mégiscsak a túlélésről szól és ez az, ami árnyalja a képet és felhívja a figyelmet a gyermektoborzás problémájának összetettségére” – tette hozzá.

Az északon élő családok, különösen a Nasa őslakosok otthon sem érezhetik magukat biztonságban. Ők abban a tartományban élnek, ahol gyakran kerül sor fegyveres összetűzésre és robbantásra a gerillák és katonák között.

Aggodalomra ad okot az itteni gyerekek iskolába járása is, mivel ezek az intézmények kiemelten veszélyes helynek számítanak. Ezt mutatja az is, hogy egyes iskolákat drótkerítéssel vesznek körbe, hogy megakadályozzák a gerillák bejutását.

Úgy tűnik, addig nem lesz gyógyír a gyermekrablásokra, amíg Kolumbia a probléma gyökerét nem szünteti meg. Ez a probléma pedig a központi katonai erő és a gerilla csoportok közötti szembenállásra vezethető vissza. Mindazonáltal ha az összecsapásokban civilek halnak meg – mint ahogy legutóbb, szeptember 16-án egy kislány halt meg egy robbantásban -, akkor az a központi hatalom erőfeszítéseit csorbítja és messze van még az ideális megoldástól.