Bonyolódik a libériai elnökválasztás

Október 11-e óta folyik a szavazatszámlálás Libériában. A vasárnapi hivatalos eredmények alapján biztos, hogy november 8-án a nyugat-afrikai ország lakóinak ismét az urnákhoz kell járulniuk. Az ellenzék csalást emleget, amit a Nemzeti Választási Bizottság tagad, és a nemzetközi megfigyelők sem vettek észre semmi szabálytalanságot. Ami biztos: a következő elnök megválasztása újabb hónapot csúszik.

Már múlt héten is sejteni lehetett, hogy nem egykörös lesz a libériai elnökválasztás. A folyamatosan csordogáló hírekből valószínűsíthető volt, hogy senki sem fogja elérni az abszolút többséget, ami a libériai alkotmány szerint elengedhetetlen az elnök megválasztásához. A legfrissebb eredmények szerint a jelenlegi elnökasszony, Ellen Johhnson Sirleaf 44%, legfőbb kihívója, Winston Tubman pedig 31%-on áll.

Az ellenzék szinte az első részeredmények bejelentése után már választási csalásról beszélt, amit állítólag fényképes bizonyítékokkal és szemtanúkkal is alá tudnak támasztani. A vád szerint a Nemzeti Választási Bizottság mind a számlálásnál, mind az adatok közlésénél arra törekedett, hogy Sirleafnak és pártjának, az Egységpártnak (Unity Party, UP) kedvezzenek. Ezt az elnökasszony mellett James Fromayah, a Bizottság elnöke is cáfolta, valamint a választások tisztaságáról gondoskodó mintegy 1500 külföldi megfigyelő is kizárta.

Mindenesetre a Tubman vezette Kongresszus a Demokratikus Változásért (Congress for Democratic Change, CDC) iránymutatásával kilenc ellenzéki párt közös nyilatkozatot adott ki október 15-én, melyben felszólították a pártok képviselőit, hogy hagyják el a szavazószámláló központot, tiltakozva az általuk csalónak titulált Nemzeti Választási Bizottság ellen. Fromayah többször is kinyilvánította értetlenségét ez ügyben, és nem felejtette el megjegyezni: tizenkét esetben valóban folyik vizsgálat, valamint négy szavazóurnát karantén alá kellett helyezni, de ezek még messze nem jelentik, hogy bármiféle manipuláció történt volna.

Libéria szempontjából ez a választás több okból is kulcsfontosságú. Egyrészt ez az első választás, amit saját maga rendezhet; az előző, 2005-ös még az ENSZ égisze alatt zajlott, hiszen az országban csak 2003-ban sikerült lezárni a polgárháborút. Másrészt pedig Libéria ásványkincsekben gazdag, ami hosszú távon helyzetének javulását is segíthetné. Ehhez azonban nyugodt és békés körülményekre van szükség, hiszen a kitermelésre csak külföldi befektetőkkel lenne lehetőség.

Tubman az általa biztosra vett választási csalás miatt a szavazatok újraszámlálását és az adatok területre lebontott közlését kívánta, azonban mivel vasárnapra nyilvánvalóvá vált, hogy lesz második forduló, visszavonta ezeket a kéréseket. Ezzel együtt bejelentette: annak ellenére, hogy korábban még bojkottra szólította fel híveit és a többi ellenzéki pártot, mégis indul a második körben. Döntését azzal indokolta, hogy véleménye szerint a választási bizottság már „helyesen cselekszik”.

A felek a hivatalos kommunikáció szerint örülnek a második fordulónak. A helyzet azonban ezúttal inkább Tubmannek kedvez. Ugyanis a harmadik legtöbb szavazatot kapó, 12%-kal büszkélkedhető Prince Johnson könnyen „királycsináló” lehet: az egykori lázadóvezér nem indulhat a második körben, azonban elvileg Tubmant fogja támogatni. Így igen szoros eredmény várható: egy egyszerű matematikai művelettel látható, a két ellenzéki együtt 43%-ot kapott, ami csak 1 egységgel rosszabb Sirleafnál. És ha ehhez hozzátesszük, hogy a maradék 13% más, kisebb ellenzéki párt között oszlik el, akik közül könnyen lehet, hogy átszavaznak Tubmanhez, így akár egy győzelem is kinéz Tubmannek. Prince Johnson egyébként Libérián kívül elsősorban egy videóról közismert, melyen katonáival önelégülten iszogat, miközben megkínozzák, majd megölik a korábbi elnököt, a katonai puccsal hatalomra jutott Samuel Doe-t. 2003-ban azonban „megtért”, és mint lelkipásztor, majd emellett mint szenátor tűnt fel Libéria politikai égboltján.

Az ellenzék erejét igazából az adja, hogy míg Sirleaf a nemzetközi közvélemény szemében békehozóként tündöklik, Libéria az elmúlt hat évben nem sokat fejlődött. Még mindig a kontinens legszegényebb országai közé tartozik, a fejlesztések elmaradtak. Az elnöknő szemére vetik azt is, hogy támogatta Charles Taylor 1989-es lázadását – csakhogy Taylor mostanság a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság kétes hírű vendégszeretetének örvendhet. Ilyen szempontból igen érdekes Sirleaf egyik legfontosabb választási szlogenje: „Ne cseréld le a pilótát, amíg a repülő nem landolt.”

Az ENSZ eközben – tanulva az elefántcsontparti eseményekből – igyekszik megelőzni az újabb polgárháborút: a libériai fővárosban, Monroviában újabb útzárakat hoztak létre, valamint a Guineával, Sierra Leonéval és Elefántcsontparttal közös határokat lezárták, nehogy valamelyik politikus külföldi zsoldosokat hozzon be az országba.

Az ENSZ, az Afrikai Unió és a Carter Center választási megfigyelői nem győzik hangsúlyozni, hogy a szavazás során semmilyen szabálytalanság nem történt, békés volt, és inkább az igen magas részvételi arányt húzzák alá: az 1,8 millió szavazójoggal rendelkező libériai háromnegyede vonult az urnákhoz. A „békés” szavazás persze érdekes meghatározás: az Egységpárt egyik monroviai irodája szándékos gyújtogatás áldozatául esett. Tehát azért tapintható a feszültség, ezért a vallási vezetők mind a templomokban, mind a mecsetekben békességre intik a híveket; azaz a libériaiak szempontjából felfedezhető az igény a békességre, így talán nem következik be az elefántcsontpartihoz hasonló tragédia.