A Magyar-Egyiptomi Baráti Társaság hétfői ülésén N. Rózsa Erzsébet, a Magyar Külügyi Intézet koordinációs igazgatója tartott előadást az Arab Tavasz alakulásáról, kérdéseiről. Cikkünkben az előadás leglényegesebb pontjait igyekszünk felvázolni.
A tüntetések és forradalmak kezdete óta az egyik legégetőbb és legtöbb vitát kiváltó kérdés az, hogy beszélhetünk-e tényleges forradalmakról. Tény, hogy felkeltek az emberek az őket irányító rezsimek ellen, és elindult egyfajta változás, de kérdés, hogy emiatt nevezhetőek-e a folyamatok európai értelemben vett forradalmaknak. Jó válasz nincs, hiszen míg a mi, nyugati felfogásunk szerint ezek valóban nem forradalmak, addig a szó arab köztudatban elterjedt jelentése szerint igenis azok. A szó a történelmük során egyfajta jelentésváltozáson ment át, melynek következtében a katonai puccsokat is forradalom jelzővel illetik.
Demokrácia, dominó-effektus – médiajelszó vagy valóság?
A média által előszeretettel használt „dominó-hatás” sem egyszerű kérdés, hiszen bár kétségtelen, hogy hatással voltak egymásra a forrongó társadalmak, az események majdnem párhuzamosan történtek. A zendülések okai nem csak a társadalmi berendezkedésben keresendőek, hanem külső hatásokban is: a gazdasági válság hatása az észak-afrikai országokat is elérte, emellett pedig tél lévén a turizmus is igen visszaesett. Folyamatban van egyfajta gazdasági liberalizáció az országokban, mely kitermel magából egy osztály, egy „harmadik rendet”, ami beleszólást követel magának a politikába. Itt vetődik fel a demokrácia kérdése: a kialakuló osztály jogokat akar magának, melyeket csak demokratikus berendezkedésű háttérrel tudja megvalósítani.
Az országok demokratizálódása szintén kényes terület, bizonyos szempontból azonban elfogadható: az átalakulás során a legtisztább demokratikus elemeket igyekeznek megteremteni és megtartani. Az egyik ilyen elem a szervező erő nélküli spontán népakarat megnyilvánulása. A tüntetések mind békések, szervezetlenek voltak, a demonstrálók között nem volt egy konkrét vezető, aki irányította volna az eseményeket. A programjaikban pedig egy sor olyan dolgot fogalmaztak meg, melyek teljesen kompatibilisek a mi szekuláris nézeteinkkel: alkotmány, demokrácia, vezető leváltása. A jelszavak között semmilyen iszlamista elemet nem találunk – a politikai és vallási közösségek ugyanis „lekésték a forradalmat”: az emberek önszervező ereje olyan erős volt, hogy a különböző csoportok nem tudták irányítani, csak követni az eseményeket.
Megjelentek a nemzetállamiság jelei az országok történetében. A kalifátus 1924-es bukása után eltelt közel száz évben az államok többsége fix államhatárokkal rendelkezett, melyen belül kialakult a lakosságban az adott országhoz és lakossághoz tartozás érzése – egyfajta állampolgársági tudat. Az ezzel párhuzamosan kiüresedett arab egység fogalma azonban most új tartalommal telik meg. A Nyugattal szembeni eddigi öntudatra ébredéshez a forradalmak még hozzátettek egy kicsit: a Nyugat már nem nézheti le az arab országokat, hiszen most ők is megmutatták, hogy mire képesek, és el tudták űzni a zsarnok vezetőket.
A gazdasági okok mellett a forradalmak kirobbanásához demográfiai és szociális elemek is hozzájárultak. Bár a fiatalkorúak száma (0-14 évig) az elmúlt harminc évben a kétharmadára csökkent (az 1980-as évek 45%-áról mára nagyjából 30%-ra esett vissza), ez még mindig duplája az Európai Unió átlagának. Az arab országok népessége azonban a következő húsz évben várhatóan még nőni fog. A fiatalok nagy száma a munkanélküliségben is releváns szerepet játszik. Az általános tankötelezettség miatt a fiatal generáció tagjai igen jól képzettek, míg az a korosztály, amelyik „elfoglalja” előlük a munkalehetőségeket, kevésbé képzettek, sőt, nem egy esetben írástudatlanok.
A forradalmak győzelme azonban magával vont pár előre nem látható, nem túl pozitív jelenséget is. Az emberek fel vannak fegyverkezve, fegyveres csapatokkal vannak tele az országok. Az ő pacifikálásukra két mód van: egyrészt a szimpla leszerelés, másrészt a felállítandó biztonsági erőkbe való integrálás. A társadalmon úrrá lett egyfajta elégedetlenség is, hiszen bár megdöntötték a fennálló rezsimeket, nem történt sok változás az országokban. A gazdaság nem lett jobb, ugyanazok maradtak a politikai entitások, nem kerültek be új tényezők a hatalomba, és bár az állampártokat feloszlatták, a tagok új pártokban szerveződnek újjá.
„Magasabbra építjük a falakat”
A magát a térség egyetlen demokráciájának számító Izrael egyáltalán nem kardoskodott az arab országok demokratizálódási folyamata mellett, sőt, érdeke, hogy Bashar al-Asszad elnök hatalmon maradjon. Izrael számára rosszabb, míg Irán számára jobb mindenfajta változás a forradalmi országokban. Izrael számára ez azért rossz, mert őt eddig sem államok, hanem különböző szervezetek fenyegették. Attól viszont a továbbiakban sem kell tartania, hogy bármelyik ország is megtámadná, hiszen ha a szándék még meg is van, a pénz és a potenciál nincs. Azonban ügyesen kihasználhatta volna az Arab Tavasz adta lehetőségeket, hiszen az elmúlt pár hónapban jelentősen visszaszorult a palesztin kérdést övező figyelem, csak az elmúlt pár hétben kezdtek el újra foglalkozni a témával, mióta kirobbant az ENSZ előtt zajló, palesztin államiságról szóló huzavona.
A kérdésre, hogy mit fog jelen helyzetben tenni Izrael, egy helyi lakos így válaszolt: „magasabbra építjük a falakat.”
Tunézia: az első szabad választások
A múlt hétvégén lezajlott választásokat megnyerő iszlamista Nahda (megújhodás) párt a másik két, világi párttal együtt szeretne dolgozni a következő egy évben. A „mi volt (legyen) előbb, a tyúk vagy a tojás” problémát az észak-afrikai országban úgy oldották meg, hogy a most megválasztott 217 tagú alkotmányozó nemzetgyűlés feladata a következő egy évben az új alkotmány megalkotása lesz. Ha elkészültek vele, népszavazásra bocsájtják, és ha a közvélemény igent mond rá, a parlamentet feloszlatják és új választásokat fognak kiírni.Tunéziában a szabad választásokig több, mint száz párt alakult, igaz, ezek közül ”mindössze” 81 indított jelöltet, akiken kívül rengeteg független jelölt is indult. A választásokon a regisztrált szavazók 90%-a voksolt.