Allah kegyeltje újraválasztására készül

Negyedik elnöki ciklusára készül a gambiai államfő, Yahyah Jammeh, aki annyira magabiztos a dolgában, hogy nem is vette túl komolyan a kampányt. Az ellenzék pedig hiába vette volna azt komolyan, a pénzügyi, biztonsági és adminisztratív korlátok miatt szinte láthatatlan maradt. Ezek után nem kétséges a voksolás kimenetele.

Erős elnök

Holnap elnököt választ a világ minden bizonnyal legszerencsétlenebb formájú országa, az 1994-ben katonai puccsal hatalomra jutott, mindössze 46 éves (Őexcellenciája Sejk Professzor Hadzsi Doktor) Yahya Jammeh elnöknek azonban nincs félnivalója. Ugyan lesz két ellenfele, ezek azonban várhatóan meg se fogják tudni őt szorongatni.

A gambiai rendszer 1994 óta az afrikai kontinens egyik legelnyomóbbika, az elnök – ha éppen nem kézrátétellel gyógyítja az AIDS-betegeket – előszeretettel tartóztat le és tüntet el az útjából mindenkit, aki rossz szóval illeti őt, legyenek azok emberi jogi aktivisták, ellenzéki politikusok vagy gyanús katonatisztek. Jammeh a melegeket sem kedveli, őket azzal fenyegette meg, hogy „levágja a fejüket.”

A nemzetközi emberi jogi szervezetek így hát nem győzik kritikával illetni a gambiai rendszert, a szomszédos országok (legfőképp Szenegál) pedig a destabilizációjukkal vádolja Jammeh elnököt – Szenegál régóta küzd a déli Casamance régiója szeparatista mozgalmával, amit állítólag Gambia pénzel. Gondoljunk csak a néhány hónapja kirobbant botrányra, amikor Nigéria partjainál Gambiába irányuló iráni fegyvercsempészeket füleltek le, amire válaszul a magát fenyegetve érző Szenegál vissza is hívta iráni nagykövetét.

Az ország fővárosában, Banjulban a kritikus ellenzék szinte láthatatlan, minden poszterről Jammeh néz le atyaian, a lakosság pedig a kampány utolsó napjára az elnököt ábrázoló pólókban járták az utcát. Az elnök magabiztossága nem ismer határokat, júliusban úgy fogalmazott, hogy „sem választás, sem katonai puccs nem távolíthat el a hatalomból, csak Allah dönthet sorsomról.” Az ország katonai vezetője egyébként már tavaly azt nyilatkozta, hogy felesleges kampányolnia, anélkül is „bízik a földcsuszamlásszerű győzelemben”, mindenkinek ajánlva, hogy rá szavazzon, mert ellenkező esetben lemondhatnak minden fejlesztésről (ami nem csak ilyen szépségekre korlátozódik ám). Az ország gazdasági helyzete egyébként nem kilátástalan, a tavalyi 5,5 százalékos GDP-növekedés és a turizmus fellendülése jó alap a modernizációra.

Ilyen körülmények között rezsimet váltani demokratikus úton (választásokkal) lehetetlen, legfeljebb egy belső elégedetlenségből fakadó (újabb) katonai puccs mozdíthatná el Jammeh elnököt székéből, ahogy erre volt is már (legalább) egy kísérlet. Világpolitikai szempontból azonban Jammeh bukása nem lenne szerencsés, Gambia ugyanis az Egyesült Államok fontos szövetségese a térségben, a terror elleni háborúban és a drogkereskedelem felszámolásában is szorosan együttműködik a nyugati világgal.

Gyenge ellenzék

A szokásos három ellenzéki jelölt közül most a 2006-ban a harmadik legtöbb voksot szerzett Halifa Sallah végül nem indul a választáson, így a ringben a 63 éves, 1996 óta mindhárom elnökválasztáson második helyen befutó emberi jogi aktivista és politikus, Ousainou Darboe és az 51 éves, 2006 kivételével örök harmadik Hamat Bah maradt. A mindössze tizenegy napos kampányidőszak azonban nem kecsegtet sok reménnyel.

A csütörtöki voksolásra mintegy 800 ezren regisztráltak, a választás napján pedig – régi brit hagyományt követve – nem papírlapon szavazhatnak az arra jogosultak, hanem a kapott márványdarabot dobhatják be egy vashordóba, aminek a belsejében erre felcsendül egy harang – ez hivatott kiszűrni a dupla voksolást.

A választás tisztaságára azonban ne vegyünk mérget, nem véletlen, hogy a Nyugat-afrikai Gazdasági Közösség (ECOWAS) képviselői is távol maradnak az eseménytől. Nyilatkozatukban azzal indokolták döntésüket, hogy „az ellenzék megfélemlítése és a média egy kézben tartása miatt nem várható, hogy Gambia szabad és igazságos választásokat bonyolítson le.”