Hoszni Mubarak rendszerének megdöntését követően néhány hónapra volt szükség ahhoz, hogy az eredetileg átmenetinek szánt katonai vezetés és az újonnan alakult legnagyobb politikai pártok képviselői megállapodjanak arról, hogy november 28-tól parlamenti választásokat tartanak Egyiptomban. A mostani helyzetben azonban kétségessé vált nemcsak a jelenlegi vezetés, hanem a voksolás sorsa is, így azt sem lehet tudni, hogy folytatódna-e az országban az észak-afrikai tendencia, vagyis Tunézia és Marokkó után a kairói parlamentben is az iszlamisták veszik-e e át a hatalmat.
Hétfőn nagyjából 6700 jelölt izgulhat, hogy sikerül-e megszereznie a parlament 498 székének valamelyikét, de nemcsak ők, hanem az egész világ komolyan odafigyel az eseményekre. Ugyanis függetlenül attól, hogy az első forradalmi országban, Tunéziában nagyobb problémák nélkül sikerült levezényelni a választásokat, és úgy tűnik, a győztesek is képesek összefogni az állam érdekében, Egyiptom tűnik az igazán fontos országnak. Az állam méreténél fogva és korábbi helyzetének köszönhetően is meghatározó szerepet tölt be a Közel-Keleten, arról nem is beszélve, hogy a körülmények nem annyira nyugalmasak, mint Tunéziában, akár Marokkóban voltak.
Annyi bizonyos, hogy az előrejelzések szerint a Szabadság és Igazságosság Pártja, azaz a Muszlim Testvériség által létrehozott mérsékeltnek tekinthető formáció illetve partnerei, szintén iszlamista pártok többséget szereznek a hétfőn kezdődő parlamenti voksoláson. A MT a 2005-ös – még a Mubarak-korszak ellenzéket nem igazán tűrő vagy azt gondosan „megfelelő” szabályok közé kényszerítő – választásokon függetlenként indította el jelöltjeit, és 20 százalékos támogatást szerzett, ami az adott körülmények között kisebb csodának volt mondható. Ma teljesen más a helyzet, hiszen esélyesként kellene érvényesülnie.
A Muszlim Testvériség (MT) az elmúlt napokban kevésbé támogatta a tüntetéseket, bár a tömeg egy része az iszlám vallást és a Koránt méltatta a skandált szlogenekben és Egyiptom új alkotmányát is iszlám alapokon, a saría előírásait követve szövegeznék meg. Azonban a hallgatás ellentétesen is elsülhet, mint azt eredetileg valószínűleg tervezték: a hétfői választások miatt visszafogott szervezetet sokan azzal vádolták, hogy összefogott a katonai vezetéssel annak érdekében, hogy a jelenlegi megmozdulásokat elfojtsák.
Hogyha a Muszlim Testvériség hatalomhoz is jut Egyiptomban, akkor sem igazán lehet tudni, hogy pontosan mit kezdenének vele, vezetői ugyanis egyelőre gyakran egymásnak teljesen ellentmondó nyilatkozatokat tesznek, ráadásul partnereinek egy jó része is radikális elveket vall. Nem lehet messzemenő következtetéseket levonni a két szomszédos állam cselekedeteiből sem, mert bár Tunéziában az iszlamista Ennahda mérsékelt vonalra lépett, Líbiában inkább úgy tűnik, hogy ezzel éppen ellentétes lépéseket tesznek, például a poligámia engedélyezésével, amit Moammer Kadhafi idején betiltottak.
A MT – szavak szintjén mindenképpen – támogatja az egyenlőséget és a pluralizmust, de ellenzik például, hogy akár nő, akár keresztény kerüljön az elnöki székbe és az alkoholfogyasztást is betiltanák az üdülőkben. A Muszlim Testvériség eredetileg egy szociális szervezetként jött létre, és ma is nagymértékben köszönheti támogatottságát annak, hogy amennyire forrásai engedik, segít a rászorulóknak. Ez azonban nem jelenti feltétlenül azt, hogy a politikában is képes lesz olyan lépéseket tenni, amelyek egy országot sikeressé tesznek.
A választások eredménye nem derül ki túlságosan hamar, hiszen a voksolásra jogosultak először a parlament alsó házának képviselőire voksolhatnak csak, ami önmagában is három körös és 6 héten keresztül tart. Ezt követi majd a Súra Tanács vagy felsőház tagjainak megválasztása, és a jelenlegi tervek szerint csak nagyjából jövőre, március-április tájékán lehet számítani az elnökválasztásra. Ráadásul korábban 30 éven keresztül adminisztratív eszközök segítségével bebiztosították a Mubarakot támogató Nemzeti Demokrata Párt győzelmét, így megjósolni is nehéz, hogy a több millió szavazó miként gondolkodik. A Muszlim Testvériség sikeréhez minden bizonnyal az ellenfeleknek is lesz egy-két szavuk, akik összesen 46 különböző párt képviseletében próbálnak szavazatokat gyűjteni, legtöbbjük az elmúlt 9 hónapban, Hoszni Mubarak hatalmának megdöntése után alakult csak meg, így semmiféle történelmi hagyománnyal nem rendelkezik. A pártok között vannak szocialisták, szúfik, szalafisták, liberálisok, mérsékeltek és radikálisok, illetve próbálkoznak egyéni jelöltek is.