Tajvan választ: Kína-barátság vagy hátraarc?

Szombat reggel nyolc órakor kezdetét vette Tajvan szigetén a parlamenti- és elnökválasztás. A nagy kérdés az, hogy a jelenlegi, Kína-barát Ma Jing-csiu (Ma Ying-yeou) elnök továbbra is hatalmon marad Kína és az Egyesült Államok nagy megelégedésére, vagy Tajvan történelmében először női elnök, Caj Ing-ven (Tsai Ing-wen) irányítja az országot, aki következetesen elutasítja az „egy Kína elvet” és a kommunista szomszéd további befolyását a tajvani politikában, illetve gazdaságban.

Nagyon szorosnak ígérkezik a szombati tajvani elnökválasztás: egy héttel a voksolás előtt mindössze 3-4 százalékos előnnyel vezetett a jelenlegi elnök, Ma Jing-csiu fő kihívójával, Caj Ing-vennel szemben. A 18 millió választásra jogosult tajvani számára nagyon leegyszerűsítve az a fő kérdés, hogy a szigetország folytassa-e a négy éve megkezdett Kína-barát (és gazdaságilag igen előnyös) politikát, vagy inkább távolodjon el a nagy testvértől.

A jelöltek

Ma Jing-csiu Tajpej polgármestereként, illetve igazságügyi miniszterként lett ismert a szigetországban, majd a Kuomintang párt elnökeként négy éve magabiztos fölénnyel nyerte az akkori elnökválasztást (58 százalékot szerzett). Hivatali ideje alatt érzékelhetően javult Peking és Tajpej kapcsolata: Tajvan tizenöt gazdasági megállapodást kötött Kínával, csökkentette a befektetési korlátozásokat és fellendítették a szárazföldről érkező turizmust azzal, hogy engedélyezték a „független” kínai látogatók beutazását, illetve újraindították a közvetlen repülőjáratokat. A várt hatás nem is maradt el, például 2011 első tíz hónapjában 26 százalékkal nőtt a Kínába irányuló tajvani mezőgazdasági kivitel, a kétoldalú kereskedelem értéke pedig kínai vámhivatali adatok szerint elérte a 160 milliárd dollárt (kb. 38 ezer milliárd forint), ami 10 százalékos növekedés 2010-hez képest.

Ma legfőbb ellenfele a Demokratikus Progresszív Párt elnökasszonya, Caj Ing-ven. Az 55 éves politikus – az elnökhöz hasonlóan – az Egyesült Államokban tanult jogászprofesszor. Hasonló iskolázottságuk ellenére más politikát képviselnek a Kínához való hozzáállást illetően. Caj nem fogadja el az 1992-es konszenzust, amely kimondja az „egy Kína” elvet, ugyanakkor nem akar formális függetlenséget Pekingtől vagy azonnal felrúgni az utóbbi években kötött gazdasági szerződéseket. A kampány során a Bloomberg amerikai hírügynökség tudósítása szerint azt ígérte: „kölcsönös bizalmon alapuló kommunikációs hálózatot építünk az új kormány és Kína között”, illetve „a kormány el fog fogadni minden érvényben lévő egyezményt és reméljük, hogy új konszenzust és új megállapodásokat kötünk Kínával, amely mindkét fél előnyére válik”. Többször említette, hogy az 1992-es konszenzust „Tajvan konszenzus”-nak kell váltania, de elemzők számára sem világos, pontosan mit ért ez alatt. A kihívó szerint a szorosabbra font kínai kapcsolatok növelték a tajvani gazdasági egyenlőtlenséget és aláásták Tajvan de facto függetlenségét.

Van egy harmadik elnökjelölt is, de róla jóval kevesebb szó esik: James Soong, a kormányzó Kuomintangból kilépett politikus a végső győzelemre esélytelen, de szavazatokat vehet el a politikailag hozzá közel álló Mától.

Tét

Természetesen a kampányban szó esett belpolitikai kérdésekről is, úgymint a stagnáló jövedelmek, az emberek életszínvonalában tapasztalható szakadék és a munkahelyek csökkenő száma, de elemzők szerint a tajvani identitás, valamint az ezzel szoros összefüggésben álló kínai kapcsolat az elnökválasztás igazi tétje. Így gondolják a választók is, főként a Mát támogató, kínai érdekeltségekkel rendelkező gazdag üzletemberek is. Mintegy 200 ezer tajvani polgár él és dolgozik a szárazföldön, akiknek a szavazatai fontosak lehetnek a voksok összeszámlálásánál. A New York Times helyi tudósítása szerint a tajvani cégvezetők előszeretettel buzdították hazatérésre és szavazásra munkavállalóikat, gondoskodtak kedvezményes repülőjegyekről, sőt, amikor beteltek a helyek, akkor elérték, hogy a légitársaságok további 200 járatot indítsanak Tajpejbe. Emellett meggyőzték a kínai menedzsereket, hogy engedjék fizetett szabadságra a munkatársakat, hiszen a voksolás csak egy héttel előzi meg az év legnagyobb ünnepét, a kínai holdújévet, amikor úgyis hazautaznának a dolgozók. Becslések szerint az ingázók 70-80 százaléka Ma Jing-csiu támogatója.

Partvonalról figyelnek

A választásokat árgus szemmel figyelik Pekingből és az Egyesült Államokból is. Kína értelemszerűen abban bízik, hogy megválasztják a jelenlegi elnököt újabb négyéves ciklusra, nem szeretnék a virágzó kapcsolatokat egy bizonytalanra és ellenségesebbre cserélni (a fegyveres konfliktus lehetőségéről nem is beszélve), különösen úgy nem, hogy idén – a kommunista rendszernek megfelelően – Pekingben is hatalomátadás lesz. Az Egyesült Államok szintén nem vágyik puskaporos helyzetre Tajvanon, már csak azért sem, mert Washingtonban is elnökválasztást tartanak. Az amerikai diplomácia egyébként nem remekelt a választás előtti napokban: Douglas Paal, Tajvan de facto korábbi amerikai nagykövete úgy nyilatkozott, az 1992-es konszenzust támogatja. Szerencsétlen szavai után kénytelen volt tisztázni, hogy csak saját véleményét mondta el, az amerikai tisztviselők pedig közölték: egyik elnökjelölt oldalán sem állnak.