Horvátország a referendumra hangol

Horvátország hat évig tartó tárgyalások után az elmúlt esztendőben belátható közelségbe került az uniós tagsághoz. A délszláv állam előbb a tárgyalásokat zárta le, majd december elején Brüsszelben a legfőbb közjogi máltóság – a leköszönő Jadranka Kosor kormányfővel az oldalán – a csatlakozási szerződést is ellátta kézjegyével. A politikai elit tehát elvégezte feladatát, s az unió küszöbére kormányozta szomszédunkat, a következő lépést viszont az ország társadalmának kell megtennie.

A parlament döntésének értelmében a választópolgárok január 22-én járulhatnak az urnákhoz, s népszavazás keretein belül dönthetnek arról, hogy hazájukat szívesen látnák-e az Európai Unió tagjaként. A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint az elutasítás esélye az uniót is sújtó válság ellenére csekély, a politikai és gazdasági szakértőket is felvonultató propagandagépezet azonban így sem bízta a dolgokat a véletlenre.

A horvátországi politikai élet legjelentősebb képviselői az utóbbi hetekben egybehangzóan arra bíztatták a délszláv állam választópolgárait, hogy minél többen jelenjenek meg az urnáknál, ezzel is hozzájárulva a döntés minél magasabb szintű legitimációjához. Ivo Josipović Horvátország államfője, valamint a jelenlegi és a december végén leköszönő kormányfő is a tagság szükségessége mellett érvelt, ráadásul hasonlóképpen jártak el az egyházi vezetők, a legnagyobb veterán szervezetek képviselői, s az esetleges nemleges válasz súlyos következményeivel riogató neves közgazdászok is.

Jól megválasztott időpont

Az uniós tagságot elutasító szervezetek képviselői egyöntetűen korainak tartják a népszavazás kitűzését, az integrációért évek óta kardoskodó politikai elit azonban nyilvánvalóan nem véletlenül választotta éppen ezt a vasárnapot. Így egyben kihasználhatják az EU jelenlegi népszerűségi indexét, sőt azt tudatosan növelhetik is. Horvátország függetlenségét ugyanis éppen két évtizede, 1992. január 15-én az elsők között ismerte el az Európai Közösség, s az akkori eseményeket most felelevenítő megemlékezések egyértelműen tovább növelhetik a pozitív voksok számát.

Érvek érvek hátán

A pozitív emlékek felelevenítése mellett számos politikai és gazdasági elemzés is alátámasztja az ország minél előbbi uniós tagságának szükségességét. A legnevesebb horvát közgazdászok szerint az integrációról történő lemondás felérne egy öngyilkossággal, hiszen az uniós támogatások elvesztésével a délszláv állam gazdasága pillanatok alatt a tönk szélére kerülhetne. A szakértők szerint azonnal bekövetkezne az ország leminősítése, leállna a gazdaságot élénkítő külföldi tőke beáramlása, s vélhetően még a húzóágazatként nyilvántartott idegenforgalom is nehéz helyzetbe kerülhetne.

Az elemzők szerint politikai vonalon is súlyos következményekkel járna a tagság elutasítása. Az ország ismét az elszigetelődés útjára lépne, elveszítené vezető szerepét a régióban, s lenullázná az eddig kiharcolt előnyét Montenegróval, Szerbiával és Bosznia-Hercegovinával szemben.

Többen vannak a támogatók

A tavaly tavasszal mért mélyponthoz képest mindenképpen megnyugtatóak voltak az elmúlt hónapok közvélemény-kutatásainak eredményei. A Nova TV és az Ipsos Puls által készített legfrissebb felmérés alapján Horvátország lakosságának mintegy 60 százaléka támogatja majd a délszláv állam uniós tagságát, s a jelenleg 30-31 százalékon mozgó elutasítók számaránya is jelentősen csökkent az elmúlt hetekben.

Mátraházi Tibor