Paul nyerheti meg a választást Obamának

A külpolitikában izolacionista nézeteket valló, a gazdaságban az állam teljes leépítését követelő, az alkotmány betűjéhez mindenekfelett ragaszkodó Ron Paul egyre kényelmetlenebb a Republikánus Párt többsége számára. A texasi elnökaspiránst azonban már nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert esetleges szakítása a republikánusokkal és „harmadik” jelöltként indulása Obama újraválasztását jelentené – derül ki a Pew Research Center felméréséből. Elemzők szerint Paul viszont arra készül, hogy támogatóival a nyári kongresszuson „túszul ejti” a nézeteitől viszolygó párttöbbséget.

„Paul nem nyert Iowában. Nem nyert New Hampshire-ben. Nem fog nyerni Dél-Karolinában és Floridában sem. Nem valószínű, hogy a texasi képviselőt elsőnek választanák a jelöltek közül az Egyesült Államok akár egyetlen államában is. Mit akar akkor Mr. Paul?” – teszi fel a kérdést a Wall Street Journal újságírója. Eddig sokan úgy gondolták, hogy Paul majd egy harmadik párt színeiben indul Obama kihívójaként, de most már a napnál is világosabb – írja az újságírónő -, hogy valójában túszul akarja ejteni a Republikánus Pártot. Ha a republikánusok nem veszik át a texasi képviselő bizonyos – a többség számára jelenleg elfogadhatatlannak számító – nézeteit, akkor követőit visszatartja a szavazástól.

Paul ugyan egyelőre ragaszkodik ahhoz, hogy ő márpedig megnyeri a jelöltek csatáját, de ebben az esetben nem csupán néhány napot töltene kampányolással Dél-Karolinában vagy Floridában – írja a lap. E helyett csapata már most olyan államokra koncentrál, mint Minnesota, Maine, Nevada és Colorado, amely kevésbé költséges piac és ahol a kaukusz rendszer nyitottabb Paul „grass-roots” (a kifejezés az alulról szerveződő, önkéntes mozgalmakat jelöli – P.K.) kampánycsapataira. Célja az, még ha nem is nyeri meg az egyes államokat, hogy a kisebb államok szavazóinak segítségével minél több delegáltat gyűjtsön össze, hogy a júniusi republikánus konvención kifejthesse majd, mi az ára szavazói támogatásának. „Minél több delegáltam van, annál nagyobb a hatalmam. Megyünk tovább a delegáltak után, és hatalomban maradunk.” – nyilatkozta a héten Paul.

Ha a republikánusok nem hajlandóak lepaktálni vele, a fent említett harmadikként indulás forgatókönyve sem lenne nagyon meglepő, ugyanis Paul 1988-ban a Libertárius Párt elnökjelöltjeként egyszer már elindult  „harmadik” kihívóként.  A texasi honatya ebben az esetben egyébként a mérleg nyelve lehetne, ahogy azt a Pew Research héten közzétett kutatása is alátámasztja.  A felmérés szerint, ha Paul úgy döntene, hogy egy harmadik párt színeiben elindul az elnökségért, akkor a regisztrált szavazók 44 százaléka Obamát, 32 százaléka Romneyt, 18 százaléka pedig őt támogatná, így gyakorlatilag megnyerné a versenyt Obamának. A texasi képviselő szavazói között ugyanis javarészt olyan függetlenek lennének, akik a republikánusok felé hajlanak, ezért Romneytól 17 százalékot, Obamától viszont csak 9 százalékot kaparintana meg. Egy háromjátékos küzdelemben Romney ráadásul 19 százalékát elveszítené a republikánus szavazóknak is. A függetlenek körében egyébként így nézne ki az elnökaspiránsok támogatása: Obama 31, Romney 33, Paul 26 százalék.

De ki ez a 76 éves texasi képviselő, aki sakkban tudná tartani a Republikánus Pártot? Hol találkoznak elképzelései a republikánus mainstreamével és melyek azok az ügyek amelyekben szembe megy az  irányvonallal?

A választók véleménye felöl közelítve Paul, a többi jelölthöz viszonyítva egyáltalán nem áll rosszul az olyan hagyományosan fontos republikánus preferenciákban, mint a költségvetési deficit csökkentése (19% vs 29% Romney, 20% Gingrich), az illegális bevándorlás (14% vs 18% Gingrich, 17% Romney), illetve egyéb „társadalmi ügyek” pl. abortusz vagy a melegek házassága (14% vs 20% Santorum, 18% Romney) – derül ki a Pew felméréséből. A választókat jelenleg talán leginkább érdeklő munkahelyteremtés (14% vs 33% Romney, 12% Gingrich) kérdésében már jobban le van maradva Romney mögött, de itt is a második a jelöltek sorában.

Ron Paul gyenge pontja a külpolitika. Az ő programjában bíznak a republikánus és hozzájuk kötődő választók messze a legkevésbé (32 százalék nem bízik benne). Ráadásul azon GOP szavazók körében, akik „jól ismerik” az elnökjelölteket ez az arány még rosszabb, 46 százalék. Egy másik kutatás, az ABC News/Washington Post szerint Pault a republikánus és hozzájuk közel álló szavazók 49 százaléka leginkább katonai nézetei – a külföldi katonai beavatkozás ellenzése – miatt utasítják el, 25 százalékuk viszont kimondottan ezért támogatja.

Paul ugyanis az egyéni szabadságot és az alkotmány betűjét mindennél fontosabbnak tartó nézeteivel olyan, a republikánusok számára alapvető külpolitikai, katonai és védelmi kérdéseket feszeget, mint a terrorizmus elleni harcban létfontosságúnak tartott Patriot Act, a háborúkhoz való kongresszusi hozzájárulás (Declaration of War) visszaálltása – amit az elnöki hatalom megnyirbálásaként értelmeznek -, de legfőképpen a külföldi katonai beavatkozás ellenzése. Ezeket a gondolatokat nehéz lesz megszerettetni a GOP tagjaival, akik régóta úgy gondolják, hogy a nemzet érdekei nem az USA határainál kezdődnek.

De ez nem minden. Paul libertárius elképzelései nem csak a katonai kiadások drasztikus megvonásával és néhány szövetségi ügynökség bezárásával járnának. Míg a költségvetési deficit és az adók csökkentése vagy a piaci folyamatokba való állami beavatkozás mérséklése fontos republikánus célok is, a texasi képviselő elképzelése a FED megszüntetéséről és az aranystandardhoz való visszatérésről a többségnek szélsőséges nézetek.

Bár elképzelései sok közgazdászt mosolygásra késztetnek, hívei forradalmi gondolkodót látnak benne. De maga Paul is egy forradalom, a „nagy változás” kezdetének, és a status quo-ra veszélyesnek tartja mozgalmát. A konzervatív republikánusok pedig nem igazán szívlelik a forradalmakat. Hívei, a „tiszta és igaz”, mindig az alkotmányt szem előtt tartó nézeteit bírálókat általában azzal intézik el, hogy ők is csak az „establishment” részei.

Többségében ötven alatti, középiskolai vagy annál alacsonyabb végzettséggel rendelkező támogatói sokszor kifogásolják – nem teljesen alaptalanul -, hogy Pault szándékosan elhanyagolja a mainstream média. A négy évvel ezelőtti kampányban a Fox News például nem hívta meg az egyik republikánus tévévitára, a jelenlegi adatok pedig azt mutatják, hogy az elnökaspiránsok közül az ő nevét említik a legkevesebbszer az internetes oldalak.  A közösségi médiában otthonosan mozgó híveinek köszönhetően, a Twitteren vagy a Facebookon viszont első ebben a kategóriában a jelöltek között.

A csütörtök esti dél-karolinai jelöltvita újabb adalékot szolgáltatott a fentiekhez Paul híveinek. A diskurzus éppen az abortuszról szólt, a CNN műsorvezetője pedig másik témára akart váltani a nélkül, hogy Paulnak hozzászólási lehetőséget adott volna. A közönség rögtön nemtetszését fejezte ki, mire a texasi szülész-nőgyógyász megkapta a szót: „John, még egyszer. Én orvos vagyok, ez pedig egy orvosi kérdés” – mondta a közönség soraiban derültséget okozva Paul a CNN műsorvezetőjének. Az abortusz kérdéséről pedig többek közt így szólt: „Emlékszem, azokban a korai években, amikor szülésznek tanultam – még az abortusz kora előtt – azt mondták nekem…, hogy ha egy terhes nőt gondozol, két páciensed van. Azt hiszem, ez sok kérdést megold arra vonatkozólag, hogy mikor kezdődik az élet.”

Az abortusszal kapcsolatos nézetei viszont egyértelműen a konzervatívok oldalára állítják. Bár inkább csak játék a számokkal, egy 1937 és 2002 közötti időszakot vizsgáló felmérés azt mutatja, hogy a leadott szavazatai alapján Paul a legkonzervatívabb jelölt, aki valaha megfordult az amerikai kongresszus két házában.

Ennek ellenére többen nem szívesen látják, és idegenként tekintenek rá a republikánusok között. A párt neokonzervatív vonalának szellemi vezére, William Kristol azt mondja, hogy Paulnak el kellene hagynia a pártot, amit igazából senki nem bánna. Szerinte az sem volt megrázó, amikor a paleokonzervatív – izolacionista és Izrael-ellenes nézeteket valló – Pat Buchanan 1999-ben távozott. Paul távozásával hosszú távon biztosan, de rövidtávon is nyerne a párt. „Kellemesebb érezném magam az általános választásokon, ha a reageni hagyományhoz kötődő republikánusok, mint Mitt Romney, Newt Gingrich vagy Rick Santorum állnának ott és vitáznának mindkettőjükkel, Obamával és Paullal” – mondta Kristol.

Jim DeMint dél-karolinai szenátor – a népszerű vélekedéssel ellentétben, miszerint Paul inkább libertárius, mint konzervatív – úgy gondolja, hogy a texasi képviselő nézetei az alkotmányos kormányról és a személyes szabadságról nagyon közel állnak azokhoz az eszmékhez, amit ő és republikánus támogatói is gondolnak. „Nagyon remélem, hogy Ron Paul nem száll ki a versenyből azelőtt, hogy valaki a vezető jelöltjeink közül felismerné, hogy a libertárius eszme a Republikánus Párt lelkiismerete. DeMint véleménye azonban nem lenne igazán meglepő, hiszen maga is a Tea Party szerveződés tagja, márpedig a mozgalom szellemi atyjának éppen Ron Pault tartják.

Csakhogy,  míg a „teapárt” sokak bánatára – és felmérések szerint a GOP kárára  –  legkevesebb másfél éve nem elhanyagolható szelete a Republikánus Pártnak, a keresztapa,  Ron Paul – leginkább külpolitikai és védelmi nézetei miatt – viszont már jó ideje nem meghatározó alakja a mozgalomnak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy bár a Tea Party favoritjai – Michael Bachmann, Herman Cain – már elvéreztek az elnökjelöltek versenyében, a mozgalom szavazói nem Paul mögé sorakoztak fel, hanem inkább támogatják Romneyt, de főleg Gingricht. Az egyik, szombaton Dél-Karolinában készült exit-poll azt mutatja, hogy a Tea Party szimpatizánsok 45 százaléka Gingrichre, 25 százaléka Romneyra szavazott és csupán 12 százaléka adta a voksát Ron Paulra. Így a texasi képviselő, akinek esze ágába sincs engedni elveiből, egyre jobban a Republikánus Párt szélére sodródik.

De van egy nem elhanyagolható tényező, ami miatt Ron Paul megpróbál majd dűlőre jutni a republikánusokkal – írja a Washington Post. Ez pedig Randal Paul, Kentucky republikánus szenátora, aki mellesleg Ron Paul fia. Nem titok, hogy a szenátusba 2010-ben megválasztott Randal-nak országos ambíciói vannak. Ha az apa elhagyná a pártot, az bizonyára nem segítené a fiú későbbi, 2016-os vagy 2020-as elnök(jelölt)i reményeit. De hogy a konvencióval kötendő alkunak mi lesz az ára, azt egyelőre még senki sem tudja.