Újabb határvita Mexikó és az USA között

A két ország között már a múltban sem kellett sokáig keresni az esetleges vitás ügyeket, mint ahogy manapság sem kell. A közös szárazföldi határon felmerült vitás kérdéseken túl most a Mexikói-öbölben feszül egymásnak a két fél a határon átnyúló fosszilis energiahordozók kitermelése kapcsán. A mexikóiak nem is fukarkodnak akadályokat gördíteni a közös megegyezés útjába.

Az Egyesült Államok és a tőle délre fekvő Mexikó viszonyában számos bukkanó volt már az utóbbi években, és ez jelenleg sincs másképp. Visszatérő probléma a két ország között húzódó határ ellenőrzésének kérdése, amely szoros összefüggésben áll a Latin-Amerika felől az amerikai piacok felé áramló kábítószerek kereskedelmével, illetve az illegális migrációval, ami viszont a mexikóiakon kívül még számos más közép-amerikai államot is érint. Az amerikai hatóságok változatos eszközökkel és technikai megoldásokkal igyekeznek izolálni e hatások elől saját országukat: óriási falat építettek a mexikói határra, illetve igyekeznek feltárni a föld alatt húzódó alagutakat.

A két ország közötti jelenlegi vita is ez utóbbi problémára hasonlít kísértetiesen. A határ azonban most nem feltétlen csak a szárazföldön húzódik például a Rio Negro mentén, hanem a tengeri határok is színre lépnek. Az amerikaiak és a mexikóiak ugyanis jelenleg olyan kőolaj- és földgázmezők kérdésében próbálnak dűlőre jutni, amelyek kiterjedése a kutatók szerint átnyúlik az egyik állam területéről a másikéra.

Ez természetesen azt jelenti, hogy az az állam, amelyiknek a területére is átérnek az említett mezők, részesedést kíván kapni abból – legyen szó akár a kitermelésről, akár a befolyt jövedelem elosztásáról. A követelésnek világos jogi alapja van, mégpedig azért, mert minden állam területe a határokon belül lévő földfelszínt, légteret és a föld mélyén rejtőző ásványkincsek és egyéb javak teljességét is magában foglalja, amelyek felett az adott államnak kizárólagos szuverén jogai vannak.

A nemzetközi jog ilyetén alapvetése szülte azt a felismerést, hogy a közös kereskedelem e területét is szabályozni kellene. A törekvés már az 1994 és 2000 között hatalmon lévő Ernesto Zedillo elnök és kormányzata idején is jelen volt, de akkoriban még nem jutott szerződéskötésig az ügy, csupán csak keresték a megfelelő alternatívát.

Fabio Barbosa, a Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem (Universidad Nacional Autónoma de México – UNAM) és a Gazdaságkutató Intézet (Instituto de Investigaciones Económicas – IIE) szakértője szerint Mexikónak fontos lenne az amerikaiakkal való megegyezés, mivel egyrészt így a nyereség mellett a kitermelés költségein is osztozhatna a két ország, valamint az északi szomszéd hozzájárulhatna a modern és korszerű technológiák Mexikóban való meghonosodásához – hiszen az adott kitermelést az eltérő technológiai színvonal nagyban hátráltathatja.

A jelenleg vitákat kiváltó szerződést amerikai részről Hillary Clinton, mexikói részről pedig Patricia Espinosa látta el kézjegyével. A dokumentum lefekteti a lelőhelyekre vonatkozó információk kölcsönös megosztását a felek között. Juan José Suárez Coppel, a mexikói állami olajvállalat (Petróleos Mexicanos – PEMEX) igazgatója szerint a jövőben könnyebbé válhat a nagyobb kőolaj- és földgázmezők felfedezése és kitermelése. Jelenleg ugyan nincs egyértelmű bizonyíték a határon átívelő új ásványkincs-telepek létezésére, de a múltban felfedezett Cuenca de Burgos mező, amely Tamaulipas és Texas államok között húzódik ékes példája annak, hogy a szerződésre ennek ellenére szükség van.

A megállapodás szükségét azonban nem egyenlő mértékben érzi a két oldal. Itt értelemszerűen a mexikói félnek vannak nagyobb fenntartásai. Ők amióta a PEMEX-et államosították, és az onnan származó jövedelem vált az ország egyik fő bevételi forrásává, kínosan ügyelnek arra, hogy ez az Egyesült Államoktól való energetikai függetlenség meg is maradjon a jövőben is.

A kritikusok viszont pont ezt a függetlenséget érzik veszélyeztetve a szerződés által. Két fontos elemre hívják fel a figyelmet. Az egyik, hogy a vállalat az egyezség következtében ezután több ellenőrzésre számíthat, melyekt azonban már nem csupán mexikói, hanem amerikai szakemberek is végezhetnek majd. A lépésnek egyetlen világos indítéka van, mégpedig a 2010-es katasztrófa megelőzése. Mint ismeretes, tavaly előtt a British Petrol (BP) brit olajvállalat tulajdonában lévő Deep Water Horizon fúrótorony szenvedett súlyos sérüléseket és szennyezte be a Mexikói-öböl vizét és hosszan az öböl partjait is.

Az öbölben folytatott termelőtevékenység ellenőrzése ezért amerikai részről teljesen magától értetődőnek és logikusnak tűnik, hiszen nem akarnak a jövőben hasonló balesetet – a gazdasági szempontokon túlmenően itt a védett élőhelyekre is gondolni kell, például a nem messze fekvő floridai Everglades nemzeti park mocsaraira.

A mexikóiak azonban úgy vélik, hogy az ellenőrzések révén az amerikaiak fokozatosan egyre nagyobb befolyást szerezhetnek a mexikói olajipar felett is. De ez csupán egy része a mexikóiak ellenvetéseinek, mivel két további okból is úgy érzik, hogy az amerikai vállalatok jóval előnyösebb helyzetbe kerülnek a hazaiaknál. Ez egyfelől a PEMEX állami olajvállalat létéből fakad, azaz amíg a mexikói cég sok esetben függvénye hazája hatóságainak, addig az amerikai cégek magánkézben vannak, és az amerikai kormányzat közvetlenül nem szól bele abba, hogy mit csinálnak – legfeljebb ellenőrzi őket.

Másfelől ez utóbbiak birtokában vannak a kitermeléshez szükséges fejlett technológiák, ami versenyhelyzetben relatív előnyt biztosít számukra. Ezt Leticia Campos, a fentebb említett UNAM másik szakértője is így látja. Elmondása szerint „aki előnyt kovácsol a közös kitermelésből az az, akinek megvan a technológiája hozzá, és jelen esetben ez az Egyesült Államok”.

Az előbbi két fenntartás mellett a mexikóiak úgy látják, hogy az amerikai és mexikói cégek esetleges együttműködése csak „önkéntesség”, amivel azt akarják kifejezni, hogy ha valamely fél egyoldalúan felmondja az együttműködést, akkor onnantól kezdve maga a szerződés semmit sem ér.

Ha mindez még nem lenne elég, további akadály a két ország közötti megegyezés előtt a szenátusi ratifikáció. Mexikóban a Nemzeti Akciópárt (Partido Acción Nacional – PAN) ellenzéke gondoskodhat arról, hogy a szerződés ne lépjen életbe, a magántőke maradjon a PEMEX-en kívül.