Fernando Lugo: egy elnök, aki hitet és reményt ad

Fernando Lugo elnöksége sok tekintetben egyedülálló jelenség nem csak Latin-Amerikában, de talán a világ nagy részét tekintve is. A papi reverendát levetett, államfővé választott Lugo személye és tevékenysége pozitív értelemben gyökeresen forgatta fel hazája politikai életét. Véget vetett a több évtizedes egypárti kormányzásnak és Paraguayt olyan növekedési pályára állította, amellyel az aktuális válság közepette csak Kína vehette fel a versenyt. Hitet és reményt adott egy olyan országnak, amely felett eluralkodott a politikusi korrupció és a szegénység.

Gyermekkora

A jelenlegi paraguayi elnök, teljes nevén Fernando Armindo Lugo Méndez egy San Solano nevű apró falucskában látta meg a napvilágot 1951. május 30-án. A szülőfalu az élete során később még jelentőssé váló San Pedro del Paraná körzetben fekszik, nem messze Encarnacióntól, amely az ország harmadik legnagyobb településének számít.

Családjának története mintegy predesztinálta Lugót arra az életútra, mint amilyet később végülis választott magának. Édesapja, Guillermo Lugo nem volt túl vallásos, a kisfiú nem is gyakran látta apját templomba járni. Ezért későbbi vallásosságát nem ebben kell keresnünk, sokkal inkább a politikában, amely kedvéért aztán a papi hivatást is otthagyta. A szokatlanul hosszú ideig hatalmon lévő tábornok, Alfredo Stroessner uralma alatt a Lugo család sokat szenvedett. Édesanyja, Maximina Méndez Fleitas testvére, Epifanio ugyanis az országot 61 éven át vezető párt (Partido Colorado) száműzött és kitaszított politikusa volt, aki nem sok jóra számíthatott a párt hivatalos köreitől.  Édesapját nem egyszer, hanem legalább húszszor börtönözték be az évek során, és idősebb testvéreinek is kijutott a száműzetésből.

Isten szolgálatában

Az ígéretes kezdet után tovább haladt az általa választott úton és egyre magasabbra jutott. 1977-re felvételt nyert a Nagyboldogasszonyunk Katolikus Egyetemre (Universidad Católica Nuestra Seńora de la Asunción), ahol pár évvel később vallástudomány szakon szerzett diplomát. Rögtön egyetemi évei után a gyakorlatban is alkalma nyílt kipróbálni mindazt, amit elméletben már a magáévá tett: pappá szentelése után egy térítő misszió keretén belül Ecuadorba küldték. Az ország andoki részén, Bolívar tartományban folytatta tevékenységét mintegy öt éven keresztül. Ha még hazájában nem tapasztalta volna meg eléggé, az ecuadori hegyek között gyakoroltak rá nagy hatást a szegénység mellett a hétköznapi emberek szociális problémái – és a Dél-Amerikában akkoriban egyre inkább elterjedő felszabadítás teológiája.

Ecuadorból 1982-re tért vissza Paraguayba, de nem maradt sokáig. Erről a rendőrség gondoskodott, hiszen édesapja és testvérei után Lugo is megismerhette a száműzetés keservét. Idejét azonban nem töltötte hasztalan, mivel az egyház egyenesen Rómába küldte a fiatal tehetséget, hogy tanulmányait tovább folytathassa. A katolicizmus központjának számító olasz fővárosban található Gregorián Egyetemen a korábbi vallástudomány helyett az Ecuadorban ért hatások miatt szociológiát hallgatott, különös tekintettel a katolikus egyház társadalmi doktrínájára. Újabb öt egyetemi év után 1987-ben tért újra vissza hazájába.

1989-ben Közép- és Kelet-Európához hasonlóan a kicsiny dél-amerikai országban is lejátszódott a rendszerváltás. Igaz a háttér teljesen más volt: a kommunizmus helyett az 1954 óta hatalmon lévő Stroessner hunyt el, amivel diktatúrája is véget ért. Noha 1989 óta elnökök váltották egymást Paraguay élén, ennek ellenére az egymás követő jobboldali kormányok alatti egyre inkább elharapózó korrupció nem sok jóval kecsegtetett az ország további jövőjére nézve.

Lugo ezekben az években már püspök, 1994-ben pedig kinevezték a szülőfalujához közeli San Pedro élére, ahol igazolást nyerhetett szociális érzékenysége, mivel a térség az egyébként sem túl jómódú Paraguay egyik legelmaradottabb régiójának számított, ahol számos ember földnélküliként tengette életét elég szerény életkörülmények között.

Időközben Lugóban megérett a felismerés, hogy ez ellen a helyzet ellen tennie kell valamit, ezért fokozatosan a politikai karrier felé orientálódott. 2005 óta (még az azóta boldoggá avatott szentatya, II. János Pál pápasága idején) kérték, hogy az egyházi kánonjoggal harmóniában tegyen le erről a tervéről, Lugo azonban hajthatatlan maradt.

Végül 2008. július 30-án már az új pápától, XVI. Benedektől kapta meg a paraguayi apostoli nuncius, Orlando Antonini által kézbesített leiratot, amely minden egyházi szolgálat alól felmentette a san pedrói püspököt. A kánonjog ugyanis nem engedi, hogy a papi hivatás mellett politizáljon valaki. Ennek a szabálynak megfelelően a klerikusi állapotot vagy érvénytelenséget kimondó bírói ítélet, vagy büntetésként kiszabott elbocsátás vagy kegyként való elbocsátás útján lehet megszüntetni. Lugo esetében a leirat ez utóbbi módozatot testesítette meg – és egyben nyitott utat az egykori lelkipásztor politikai karrierjének.

Szószékről a pulpitus mögé

A fentebb említettek fényében a frissen politikai pályára lépett Lugót a társadalom alacsonyabb rétegének problémái fogták meg és foglalkoztatták, a földnélküliség, a szegénység és a kilátástalanság ellen vette fel a küzdelmet. 2006 márciusában a Városi Ellenállás (Resistencia Ciudadana) nyújtott lehetőséget számára a kibontakozásra. Ez a szervezet rendkívül széles spektrummal rendelkezett, amely az akkori elnök, Nicanor Duarte Frutos ellen ténykedő valamennyi erőt kívánta képviselni az ellenzéki pártokat és a különböző civil szervezeteket is beleértve. Nagyszabású, a paraguayi alkotmány védelmében szervezett felvonulásukkal hívták fel először magukra a figyelmet.

A recept működött, mivel még ugyanabban az évben egy közvélemény-kutatás alapján Lugo volt az ellenzék legnépszerűbb jelöltje, azaz aki potenciálisan jó eséllyel szállhat szembe Duarte elnökkel. E minőségében kelt versenyre két kihívójával, Lino Oviedóval és a későbbi elnökválasztás során ellene induló Blanca Ovelarral. Lugót az egész országban a „szegények püspökeként” ismerték, akire ugyan hatással voltak a latin-amerikai új baloldal felfutó egyéniségei (ide értve Hugo Chávezt vagy Evo Moralest), de velük szemben mindig egy távolságtartást fogalmazott meg, hiszen nem akart teljes mértékben hozzájuk idomulni, vagy esetleges politikai befolyásuk rabja lenni. A püspökből politikussá vált Lugót mindig saját hazájának sajátos problémái és társadalmi egyenlőtlensége, a földreform, az igazságszolgáltatás jobbá tétele vagy az energetikai függetlenség kérdésköre foglalkoztatták.

Következő évben már egyre határozottabban nyilvánult meg a lassan hat évtizede hatalmon lévő állampárt elleni szervezkedés. Október 29-én a jelentéktelen erőnek számító Kereszténydemokrata Párt (Partido Demócrata Cristiano – PDC) színeiben vállalta el a rákövetkező évben esedékes elnökválasztás előtti elnökjelöltséget. A PDC-hez nemsokára vagy egy tucatnyi más párt, társadalmi szervezet is csatlakozott, így létrehozva az ország történelmének első komoly pártszövetségét, amely a Hazafias Szövetség a Változásért (Alianza Patriótica para el Cambio) nevet viselte.

Ezen a ponton két lehetséges forgatókönyv játszódhat le a koalíciót alkotó erők kompromisszumkészsége, illetve az őket összetartó kohéziós erő függvényében: vagy erős egységként összetartanak, vagy saját érdekeiket követve a részes politikai formációk szép lassan belülről bomlasztják az egységet. Paraguayban a 2008. április 20-án megrendezett elnökválasztás során az első változat érvényesült, amelynek meg is lett a maga eredménye, mivel Lugo fölényesen, 10 százalékkal nyerte meg az elnökválasztást, amelyet nem sokkal később mind ellenfele, Blanca Ovelar, mind a korábbi elnök, Nicanor Duarte is elismert.

A győzelem óriási fegyvertény volt a maga nemében. Nem csak az akkor már 61 éve regnáló jobboldali kormánypártot sikerült lecserélni az ország élén, de Lugo személyében történelme során másodjára (az 1936-1937 során hatalmon lévő Rafael Franco után) baloldali elnöke lett Paraguaynak.

„Ez kétségtelenül egy esély a feltámadásra egy olyan országnak, mint Paraguay. Mi a remény és a hit fiai vagyunk, és nem azok leszünk, akik kiirtják a reményt az emberekből. Hiszem, hogy fel fogjuk támasztani ezt az országot, a nyomorba, szegénységbe és diszkriminációba mélyen süllyedt országot. Mert hiszem, hogy Paraguay tud különb is lenni. Nem hiányolom magunkból a hitet. Ahonnan a szegények sikolya hallatszik, ahol szenvedés van, ahol mezítlábasok az emberek, mi ott leszünk. Mert sok emberben ez jelenti a feltámadást; és ahol ez megvan, ott van a feltámadás Paraguay számára is!” – mondta nagy hatású beszédét elnöki programjáról.

Paraguay élén

Elnöki éveit tekintve a hibák ellenére egyértelműen pozitív kép tárul szemünk elé. Lugo sorra kezdte el megvalósítani korábbi elképzeléseit. Az ország egészségügyének rendbetételét azzal kezdte, hogy garantálta minden paraguayi számára azt, hogy az ország egész területén bármilyen rendelőben, kórházban vagy ambulancián azonnali ellátást kaphatnak.

A korábbi társadalmi egyenlőtlenségek felszámolása terén fontos előrelépést jelentett az is, hogy felkarolta a paraguayi kisebbségeket és indiánokat is. 2008. augusztus 18-án ennek legékesebb példájaként az elnök az őslakosok ügyeivel foglalkozó minisztérium élére kinevezte Margarita Mbywangit, így az aché indián miniszter lett az első őslakos, aki ilyen magas beosztásba került országa politikai életében.

Az őslakos csoportokon kívül az állampolgárok egyenlőségét volt hivatott hirdetni az a törvény, amelyet tavaly fogadott el a paraguayi törvényhozás, és amely szavazati jogot biztosít az ország népességének 11 százalékát kitevő külföldi paraguayinak is. A zömmel a déli Argentínában élő nemzettestvérek szavazati joga kapcsán az elnök örömét fejezte ki, mivel meglátása szerint a jogszabálynak köszönhetően megnyílik az ajtó immár minden paraguayi előtt, hogy dönthessen hazája jövője felől.

Lapozzon, s tudjon meg még többet Lugo elnökségéről!

Az oktatásban nagyszabású modernizációs programot indított el, amelynek az a szándék vezérelt, hogy minden eldugott falusi térség számára megteremtsék a lehetőséget a fejlettebb városi iskolákhoz való felzárkózásra. Ebben valószínűleg közrejátszott Lugo saját gyermekkorának tapasztalata is. A felzárkóztatás révén minden alapfokú tanulmányait elkezdő diák egy ingyenes laptopot kap tanulmányaihoz immár 2008 óta.

Az említett kaliberű programok megvalósításához azonban pénz kell. Venezuela esetében láthatjuk, hogy a Chávez népszerűségét szavatolni hivatott, a szegényeket felkaroló programok is az állami olajbevételekből származnak. Paraguay esetében is az energetika áll a háttérben, de a fosszilis energiahordozók helyett itt a megújulók játsszák a főszerepet. Az ország határán elhelyezkedő óriási Itaipú-gát termelte áram értékesítése adja az ország egyik legfőbb bevételi forrását.

Az erőmű kapacitását Brazília és Paraguay között elosztva azt tapasztaljuk, hogy a jóval nagyobb gazdasággal és lakossággal (így belső fogyasztással) rendelkező Brazíliával szemben a kicsiny szomszédnak koránt sincs annyi elektromos áramra szüksége, mint amennyi az Itaipú teljesítményéből megilletné. Ezért a felesleget a brazilok felvásárolják, amiből Paraguaynak fontos állami bevétele származik. A rendkívül pozitív változás akkor következett be ebben az ügyben, amikor Lugónak az akkori brazil elnökkel, Luiz Inácio „Lula” da Silvával való tárgyalásain sikerült elérnie, hogy partnerei a korábbi összeg háromszorosát fizessék a nekik eladott áramért – azaz a brazilok felől befolyó összeget sikerült a triplájára emelnie. Bölcs módon a jövedelmet nem herdálják el, nem emészti fel a korrupció, hanem egy fejlesztési alapba (Fondo para el desarrollo) helyezik, amelyből többek között a fentebb említett állami programokat finanszírozzák.

És amely talán legfőbb záloga annak az elképesztő gazdasági növekedésnek, amely Paraguayt a legutóbbi években jellemezte. Amíg a világ nagy része a 2008-as pénzügyi válsággal küzd, vagy annak utózöngéit küzdi le, addig Latin-Amerikában azt tapasztalhattuk, hogy a térséget kevésbé érintette a recesszió, még kevésbé beszélhettünk olyan szerkezeti válságról, amellyel például az Európai Uniónak meg kell küzdenie. A rövid és kismértékű visszaesés után átlagosan négy százalékos gazdasági bővülést produkáló latin-amerikai államok közül is sikerült Paraguaynak kiemelkednie a maga körülbelül 14,5 százalékos növekedési rátájával. Ez a robbanásszerű fejlődés különösen kínai viszonylatban különös, hiszen a lassan a világ műhelyévé váló ázsiai nagyhatalom is csupán 9-10 százalékos bővülést ér el – igaz, már jó pár éve.

Az örömbe azonban politikai pályája e tetőpontján némi üröm is vegyült. 2009 áprilisában, csupán egy évvel megválasztása után ugyanis sikerült elképeszteni a hagyományosan vallásos országot azzal a feltételezéssel, amely szerint az elnöknek állítólag van egy (esetleg több) gyereke. Ez még önmagában nem lenne annyira furcsa, az viszont már rengeteg paraguayit elgondolkodtatott, hogy ezek a gyerekek a rossz hírek szerint ráadásul akkor fogantak, amikor Lugo még pap volt. Azzal vádolták meg az elnököt, hogy teherbe ejtett egy nőt, amikor még csak 18 évesek volt. Lugo népszerűsége komoly csorbát szenvedett, mivel akadtak korábbi támogatói bázisából olyanok, akik nem csak elbizonytalanodtak, hanem felháborodásukban egyenesen távozását követelték.

A hasonló esetek mellett az egyetlen okot az aggodalomra az elnök egészségi állapota adja. 2010 augusztusában ugyanis rosszindulatú rákos daganatot diagnosztizáltak Lugónál. A betegség azonban kezelhetőnek bizonyult és nem is akadályozta az elnököt mindennapi teendői elvégzésében. Mindenesetre több hónapos kezelést kapott a brazíliai San Pablo kórházában, ahol hatszor esett át kemoterápiás kezelésen. Miután még ugyanabban az évben visszatért Paraguayba, a vizsgálatok már nem mutattak ki nála semmilyen rendellenességet vagy kóros elváltozást.

A remény tehát tovább él, mind Lugóban, mind a paraguayiakban. Az a remény és hit, amelyet saját elnökük testesít meg számukra egész életvitelével, és amely a korábbi szenvedés helyett erőt és bizalmat ad számukra, hogy igenis jobbá tudják tenni saját hazájukat.