A FARC felhagy az emberrablásokkal

A Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) gerillaszervezet bejelentette, hogy szabadon enged tíz túszt és véget vet a további emberrablásoknak. A nyilatkozat megosztotta a politikusokat, s a február elején elkövetett merényletekre tekintettel megkérdőjelezhető a gerillák szavának hitelessége.

Ismét a figyelem középpontjában

A FARC vasárnapi internetes közleményében kijelentette, hogy a fogságában lévő hat rendőrt és négy katonát szabadon engedi. Ők a szervezet utolsó egyenruhás túszai, 1998 és 1999 között estek fogságba. Az 1964 és 1966 között alakult szervezet a kábítószer kereskedelemből származó bevételek mellett túszejtésből tartja fent magát, rendszerint politikai és gazdasági érdekből rabolnak el embereket valamint azért, hogy kiszabadítsák a börtönben lévő gerillákat. Volt olyan időszak, amikor 6 800 embert tartottak fogva, közülük sokan sohasem tértek haza.

Az egyik legismertebb ügy Ingrid Betancourt elnökjelölt és Clara Rojas politikus elrablása volt, azonban a gerillák számos civilt ejtettek foglyul, külföldieket s kolumbiaiakat egyaránt. A nyilatkozatban a FARC ígéretet tett az emberrablások végleges beszüntetésére. „Sok szó esett a civilek fogva tartásáról, amire pénzügyi okokból volt szükségünk, azért, hogy fenntartsuk a harcunkat. Kihirdetjük, hogy a forradalmi cselekedeteinkben ezt most betiltjuk.”

A  szervezet a közleményben nem utalt arra, hogy az egyenruhásokon kívül hány civil túszuk van jelenleg. Kijelentették, hogy a FARC megalakulása óta minden próbálkozás, amely a felszámolására irányult csak annak megerősödését okozta, épp ezért párbeszédet sürgetnek.

Elismerésüket fejezték ki Dilma Rousseff brazil elnök felé és készek arra, hogy elfogadják a brazil kormány logisztikai segítségét. A túszok szabadon engedésének pontos dátumára nem tértek ki, arra kérik Marleny Orjuelát, a gerillacsoportok által fogvatartott és felszabadított katonák családtagjainak képviseletére hivatott szervezet (ASFAMIPAZ) elnökét, aki egyben a Kolumbiaiak a Békéért szervezet aktivistája is, hogy „majd fogadja a túszokat az egyeztetett időpontban”. Orjuela a kolumbiai Telesurnak tévécsatornának adott interjúban elmondta, hogy a tíz fogoly szabadon engedését március végére várják, és már ismeri azt az eljárást, amelyet a kormány a kiszabadításuknál követni fog.

Twitterező politikusok

A felkelők bejelentése megosztotta a politikusokat. A bogotai vezetés több feltételt szabott a gerillákkal való tárgyalások megkezdésére, a foglyok kiszabadítását előrelépésnek tartja, noha a kritériumok között szerepel a kiskorúak katonai kiképzésének, a drogkereskedelemnek és a terrorista akcióknak a befejezése.

Ezt támasztja alá Juan Manuel Santos elnök twitteren írt válasza: „Fontos lépésként értékeljük a FARC bejelentését azzal kapcsolatban, hogy felhagynak az emberrablásokkal, azonban ez nem elég a helyes irányhoz.” Ernesto Samper Pizano és Álvaro Uribe ex-elnökök szintén a twitteren tették közzé véleményüket, míg Pizano azt írta, hogy „a kormánynak nagylelkűséggel kell válaszolnia” addig Uribe „becsapós nyilatkozatnak” nevezte a gerillák felhívását, követelte a 150 civil fogoly szabadon engedését, valamint közzé tett egy elemzést „Caguán tanulságai” címmel: 1997-ben Andrés Pastrana kormánya béketárgyalásokat kezdeményezett a gerillákkal, amelyek évekig elhúzódtak, a felkelőknek átengedtek egy 48 négyzetkilométeres zónát, amely El Caguán néven vált ismertté.

A tárgyalások végül 2002-ben kudarcba fulladtak, a FARC megerősödött, saját törvényeket alkotott, köztük a 002-es, amely kimondta a túszejtő akciókat és amelyet a szervezet most semmisnek nyilvánított.

A nyilatkozatnak külföldön is visszhangja volt, legelőször a chilei kormány reagált, Alfredo Moreno Charme külügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy a régió jelenlegi, politikailag stabil helyzetében már nincs helye a kolumbiai gerillacsoport által képviselt erőszaknak.

A gerillaszervezet pont egy héttel a caguáni tárgyalások tízéves évfordulója utánra időzítette a bejelentését. Ez akár azt is jelenthetné, hogy nyitott a politikai párbeszédre, azonban nem valószínű, hogy a béketárgyalások rövid időn belül megkezdődnek.

A bejelentés mögött több tényező játszik szerepet, a szervezet társadalmi bázisa csökkent, tevékenységét egyre nagyobb felháborodás kíséri. A FARC vezetősége Álvaro Uribe elnöksége alatt elveszítette parancsnokainak jelentős részét.

Santos kormánya tovább folytatta a harcot, Alfonso Cano halálával mindenki a gerillák végleges meggyengülésére számított. A február elején végrehajtott merényletekkel azonban ismét bebizonyították, hogy a  FARC-kal továbbra is számolni kell. Az elmúlt évtizedeket figyelembe véve megkérdőjelezhető a gerillák nyilatkozatának hitelessége és azt sem lehet kizárni, hogy egy új akció előkészületeiről akarják elterelni a kormány figyelmét.