Aki menni akar, az menjen – ez a véleménye a befagyasztott segélyekről és a távozó külföldi tőkéről Bingu wa Mutharikának, aki a világ egyik legszegényebb államának tartott Malawi elnöke. Pedig Malawi gazdasága rendkívüli módon rá van utalva a nemzetközi forrásokra, a költségvetése 40 százalékát a donor országokból származó segélyek teszik ki. A közelmúltban azonban mind a politikában, mind a gazdaságban tapasztalható autokratikus átalakulás a külföldi támogatások visszafogását és az IMF-hitel felfüggesztését eredményezte.
Az ellenzékiek által megalakított szövetség ultimátumot is küldött Mutharikának: vagy hajlandóságot mutat a kompromisszumokra az ország helyzetének stabilitása érdekében, azaz átláthatóvá teszi vagyonát és bevételeit, valamint rendezi az ország kapcsolatait többek között Nagy-Britanniával, vagy szembe kell néznie a márciusra ütemezett országos ellenzéki megmozdulásokkal.
A 2004 óta hatalmon levő, 2009-ben újraválasztott, és a kezdeti években mérsékelt Mutharika most úgy tűnik, választ adott politikai ellenfelei és a civil szféra kihívására. Az állami rádióban tett nyilatkozatában cselekvésre szólította fel híveit: lépjenek fel a nép „atyjának” védelmében és ne hagyják, hogy az ellenzék, valamint az őket finanszírozó nyugati támogató országok hazugságokkal és koholt vádakkal illessék az elnököt. Kijelentése valószínűsíthetően csak olaj lesz az így is pattanásig feszült közhangulat tüzére, hisz az államfő ugyan nem érzi szükségét a külső források visszacsábításának, azok hiánya azonban egyre megterhelőbb a lakosság számára.
Meleg Veronika