Csak az Európai Tanács júniusi ülése után indulhat az intézményközi vita az Európai Összekapcsolási Eszközről, amely 2020-ig 50 milliárd euróval járulna hozzá a határokon átnyúló infrastruktúra-beruházásokhoz. Az Európai Parlament szakbizottságai attól tartanak, hogy a tagállamok fel fogják vizezni a javaslatot.
Az Európai Parlament közlekedési és energiaügyi szakbizottságai együttes ülésükön folytatták le az első, egyelőre tájékozódó jellegű vitát az Európai Összekapcsolási Eszközről (Connecting Europe Facility – CEF). Az 50 milliárd eurós pénzalapot létrehozó rendelettervezet egyik árnyék-jelentéstevője szerint a CEF intézményközi vitája csak ősszel indulhat, azt követően, hogy az Európai Tanács a júniusi ülésén megadja az irányt a tagállami minisztereknek az új pénzügyi kerettel összefüggésben.
A CEF létrehozására tavaly júliusban, a 2014-2020 közötti többéves pénzügyi keret tervezetének bemutatóján tett javaslatot az Európai Bizottság. A célja pedig, hogy a tagállami infrastruktúrák fejlesztésével, de leginkább azok összekötését egymással külön költségvetési pénzalapból lehessen finanszírozni, ezzel is lökést adva a a hálózatok transzeurópaivá válásának. A Bizottság minderre az egységes piac kiteljesítésének részeként tekint.
A testület javaslata szerint a következő hét évben (2014-2020) 21,7 milliárd eurót lehetne fordítani a közlekedési, 9,1 milliárd eurót az energia, 9,2 milliárd eurót pedig a telekommunikációs hálózatok összekötésére és fejlesztésére. A közlekedési szektor 21,7 milliárd eurójához további 10 milliárd euró járulna még a Kohéziós Alap terhére. Utóbbiból viszont csak azok az országok részesülnének, amelyek a Kohéziós Alap forrásaira is jogosultak.
A kohéziós források megkurtítása sok tagállamnak, leginkább az úgynevezett kohéziós államoknak (így Magyarországnak sem) tetszik. Győri Enikő EU-államtitkár még tavaly decemberben mondta, hogy „meg kell vizsgálni, hogy van-e értelmük a pántlikázott pénzeknek”. Hétfőn pedig ezek az országok megismételték, hogy a CEF-et teljesen külön kellene kezelni a Kohéziós Alaptól.
Vélhetőleg ez lesz az egyik legkeményebb vita az intézmények között az Európai Összekapcsolási Alap kapcsán. Minderre már februárban a közlekedéspolitikáért felelős EU-biztos is utalt, aki a BruxInfo kérdésére akkor azt mondta, pesszimista a vitával kapcsolatban, és nem is számít sok jóra.
Némiképp optimistábbak, de kemény vitára készülnek az Európai Parlament képviselői is, akik a közlekedési és az energiaügyi szakbizottság együttes ülésén kedden lefolytatták az első vitát a CEF-ről. Úgy tűnik, az EP képviselői a Bizottság érveit próbálják majd felsorakoztatni a várhatóan ősszel kezdődő vitában, amely szerint szükség van erre a pénzalapra ahhoz, hogy a tagállami infrastruktúrák valóban transzeurópai hálózattá váljanak.
A pénzalap létrehozását célzó rendelettervezet egyik parlamenti jelentéstevője szerint továbbra is veszélyt jelent a piaci töredezettség és a „renacionalizációs” politika a tagországok részéről. A román liberális Adina-Ioana Valean azt mondta, lehetőségként kellene az ilyen javaslatokra tekinteni, hiszen az infrastruktúra-fejlesztésnek óriási forrásigénye van, ezért „nem engedhetjük meg, hogy elszalasszunk ilyen alapokat, és ilyen pénzügyi lehetőségeket”. Felhívta a figyelmet arra, hogy a transzeurópai projektekhez átláthatóan, és azonos feltételek mellett kell hozzájárulnia az új „eszköznek”.
Nagy vitára lehet számítani amiatt is, hogy a Bizottság javaslata szerint a közlekedési szektorban a transzeurópai projektekről már nem a tagállamok, hanem egy erre a célra létrehozott EU-ügynökség döntene, amelyben a tagországi hatáskörök súlyos csorbítását látják a kormányok. A tagállamok egy része informálisan már ezt is elutasította, a néppárti Dominique Riquet viszont éppen hogy szükségesnek nevezte a központosítást a CEF kapcsán. A francia politikus egyenesen azt jelölte meg vezető célként, hogy az EP-nek „minél több pénzt kell kisajtolnia a Tanácstól”, utalva arra, hogy nem szabad engedni, hogy a tagállamok bármilyen módon felpuhítsák a rendelettervezetet.
A jelentéstevő problémásnak látja azt is, hogy külön, némiképp előrehaladva tárgyal az EP egy olyan pénzalapról, amely a többéves pénzügyi keret tervezetének szerves része. Kifejtette, a keretköltségvetés sarokszámait sem tudni, „márpedig ennek függvényében a CEF számai is lehetnek elegendőek, illetve elégtelenek” – tette hozzá a képviselő.
Az EP-képviselők többsége alapvetően jónak és szükségesnek tartotta a bizottsági javaslatot, és beszédes, hogy az első, egyelőre tájékozódó vita sem elsősorban arról szólt, hogy a javaslat mely részeit nem tudja elfogadni az EP, hanem hogy hogyan készüljenek a képviselők a majdani vitára a Tanáccsal.