A NAÜ volt igazgatója kiáll Irán mellett

Kevés ember van a világon, aki annyit foglalkozott volna tömegpusztító fegyverekkel és azok proliferációjával, mint Hans Blix svéd diplomata, aki 1981 és 1997 között a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) főigazgatója-, majd 2000-től 2003-ig az Egyesült Nemzetek Szervezetének fő fegyverzetellenőre volt. Al-Dzsazíra hírügynökségnek adott interjújában Blix aggodalmát fejezte ki a NAÜ Iránnal kapcsolatos utóbbi fél évben kiadott jelentéseinek szakszerűségével kapcsolatban.

Blix egyetért azzal, hogy a nemzetközi közösségnek – a NAÜ-n keresztül – rajta kell tartania a szemét az iráni atomprogramon. A volt főigazgató szerint gyanakvásra ad okot, hogy Irán folyamatosan növeli urándúsító kapacitását, holott csupán két reaktorát kell fűtőanyaggal ellátnia: a már működő bushehri atomerőművet és egy kisteljesítményű teheráni kísérleti reaktort, amit Irán még az 1950-es években kapott az Egyesült Államoktól. Pusztán a tény azonban, hogy Teherán uránt dúsít, nem jelenti az, hogy az ország atomfegyver előállításán fáradozna és semmi esetre sem jogosít fel senkit arra, hogy iráni atomtudósokat ölessen meg, ahogy azt az elmúlt évek során többször is tették – nyilatkozott Blix, addig azonban nem ment el, hogy bármely országot is meggyanúsítsa a merényletek megrendelésével.

Blix szerint érthető Irán nukleáris ügyekkel kapcsolatos bizalmatlansága a nemzetközi közösséggel, kiváltképp az Egyesült Államokkal szemben. Az iráni forradalmat követően, az 1980-as években, miközben Irakkal háborúzott, az őt érő embargók hatására Irán nem tudott dúsított uránt vásárolni teheráni kísérleti reaktorához. Amikor már úgy tűnt, sikerül az Egyesült Államoktól fűtőanyagot vásárolni, Amerika visszalépett az üzlettől, a kifizetett pénzt vissza azonban nem adta Iránnak. Az elmúlt években több állam is felajánlotta Iránnak, hogy a reaktoraihoz szükséges üzemanyagot legyártja és azok kimerültével haza is szállítja újrahasznosítás céljával, Teherán azonban ragaszkodik a teljes fűtőanyag kör hazai kiépítéséhez (a teljes kör az uránérc bányászatától a kimerült fűtőelemek újrahasznosításáig, vagy tárolásáig tart).

Irán a múlt héten bejelentette, képesek saját erőből úgynevezett úszómedence típusú reaktort építeni. Ez az előrelépés komoly mérföldő az iráni atomkutatásban, amelyet szinte teljesen külső segítség nélkül folytat az ország.

Nemzetközi nyomás alatt álló Atomenergia Ügynökség

Az interjúban Hans Blix hangot adott félelmének, miszerint az általa tizenhat éven át vezetett ügynökséget behálózta a politika és bizonyos államok, amelyek hírszerzési forrásokat biztosítanak a jelentésekhez, az „orránál fogva vezetik” a NAÜ-t. Blix elmondta, hogy a NAÜ jelentős mennyiségű amerikai és izraeli hírszerzési forrást használ fel jelentéseihez. A volt főigazgató emlékeztetett rá, Amerika 2003-ban már indított egy háborút Irak ellen koholt vádak, hamisított hírszerzési információk alapján, amely ellen, mint az ENSZ akkori fő fegyverzetellenőre, saját vizsgálódásuk alapján hevesen tiltakozott. Az izraeli hírszerzési információk a NAÜ által történő hasznosítása pedig azért problémás, mert Izrael nem hogy nem tagja a szervezetnek, de soha nem is ratifikált semmilyen tömegpusztító fegyverek korlátozásával kapcsolatos egyezményt, így az Atomsorompót sem és általános egyetértés van a szakértők között abban, hogy Izrael 200-300 atom töltettel rendelkezik.

Arra a kérdésre, hogy elkerülhető-e a háború, Blix úgy nyilatkozott, hogy szerinte elkerülhető, de ezért minden félnek sokat kell tennie. Szerinte Izrael lejáratta magát azzal, hogy évek óta azt szajkózza, hogy csupán hónapok kérdése az iráni atombomba, ezzel folyamatosan fenntartva a nemzetközi feszültséget, nem is beszélve Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök „rémisztő háborús fenyegetéseiről”. Blix szerint, habár a bombakészítéshez szükséges feltételek adottak és rendelkeznek a tudással is, „Iránban még nem hozták meg a döntést arról, hogy előállítsanak-e nukleáris fegyvert”, a lehetőséget viszont fenntartják. Mint az ENSZ volt fő fegyverzetellenőre, Blix hangsúlyozza, hogy nem szabad még egyszer elkövetni a 2003-as hibát: a fenyegető országoknak nem szabad feltételezések és hamis információk alapján, kézzel fogható bizonyítékok nélkül támadni, és a nemzetközi közösségnek sem szabad ezt megengednie. Hatalmas kommunikációs hibának tartja Blix azt is, hogy Barack Obama és más nyugati vezetők is, akik osztják az Egyesült Államok és Izrael abbéli aggályát, hogy Irán atomfegyver előállítására törekszik, „kioktató és lekicsinylő hangnemben próbálnak Iránhoz szólni, mintha az egy alacsonyabb rendű, kiskorú ország lenne, akit nevelni kell”. Blix szerint nem kell csodálkozni, hogy a párbeszéd kurdarcba fullad, amíg ilyen módon kívánják kezelni Iránt, amelynek vezetői rendszeresen büszkén hangoztatják a több ezer éves perzsa-iráni civilizáció nagyságát.

„Az irániak együttműködőbbek mint a legtöbb ország lenne”

A NAÜ abbéli problémájával kapcsolatban, hogy Irán nem engedi ellenőreinek, hogy a parcsini katonai bázisra látogassanak, Blix emlékeztetett, hogy a NAÜ már két alkalommal is végzett ellenőrzést Parcsinban, egy több ezer épületből álló katonai óriáskomplexumban, amire a világ legtöbb országa aligha adott volna engedélyt. Irán önként írta alá és ratifikálta az NAÜ kiegészítő jegyzőkönyvét, ami még több szabadságot és lehetőséget biztosított az ügynökség ellenőreinek az ország különböző nukleáris létesítményeinek vizsgálatában, ettől azonban – miután a NAÜ az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé utalta az iráni atomprogram kérdését – Teherán 2006-ban visszalépett. A múlt héten Irán bejelentette, hogy amennyiben sikerült a NAÜ-vel megállapodni a látogatás feltételein, az ügynökség alkalmazottai harmadszor is lehetőséget kapnak, hogy a parcsini katonai komplexumban folytassanak ellenőrzéseket. „Ha úgy nézzük, Irán sokkal nyitottabb a nukleáris tevékenységeit firtató vizsgálódásokkal kapcsolatban, mint a legtöbb ország lenne hasonló helyzetben” – nyilatkozta Blix.

Hogy meddig várat magára és milyen módon történik majd az iráni atomkérdés megoldása, senki sem tudhatja. Abban egyetértenek a szakértők, hogy egy esetleges katonai csapás Irán atomlétesítményeire nem akadályozná meg az iráni atombomba elkészítését, csak az ahhoz szükséges időt hosszabbítaná meg. Ha azonban eddig nem is született még döntés Teheránban az atomfegyver szükségességéről, egy külföldi katonai csapás valószínűleg rövidre zárná a vitát és a rendszer támogatását tekintve egyébként megosztott társadalmat is egységbe kovácsolná.

Obama márciusban több ízben is úgy nyilatkozott, van még idő diplomáciai megoldást találni a problémára és nyugalomra intette Izraelt. Az Iránt sújtó gazdasági szankciók eredményességéről vita folyik, Teherán szerint a Nyugat önmagának rúgott öngólt velük, míg Amerikai szerint hosszú távon hatásosak lesznek. A kérdés csak az, hogy Izrael tud-e hosszú távon várni, hiszen szerintük az iráni bomba évek óta „csupán hónapok kérdése”.