Egy héttel a franciaországi elnökválasztások április 22-i első fordulója előtt a jelöltek minden lehetőséget igyekeznek kihasználni a választópolgárok szimpátiájának elnyerésére. Több ezres tömegeket megmozgató gyűlések, hangzatos szólamok, kemény szócsaták zajlanak a médiában: a kampány utolsó hetében ádáz politikai küzdelem folyik a szavazatokért. Nicolas Sarkozy jelenlegi államfő és legnagyobb riválisa, a szocialista Francois Hollande április 15-én szinte egyidőben tartottak beszédet Párizsban, a pártjaik által szervezett gyűléseken. Francois Bayrou centrista jelölt egyre veszít népszerűségéből a közvéleménykutatási adatok szerint, azonban ha a második fordulóba nem is jut tovább, a mérleg nyelvének szerepét még mindig betöltheti Sarkozy és Hollande között. A szélsőjobboldali Marine Le Pen támogatottsága meglepő módon a 18-24 évesek körében emelkedett jelentősen. Más felmérések pedig arra mutatnak rá, hogy a franciák szemében a változást leginkább a szélsőbaloldali Jean-Luc Mélenchon testesíti meg.
A hétvégi felmérések adatai szerint ismét változott a jelöltek sorrendje az első forduló tekintetében. Francois Hollande, aki eleinte megelőzte Sarkozyt, majd néhány százalékponttal a második helyre esett vissza, most ismét előretört, és a szavazatok 27 százalékával megnyerné az első fordulót. Eközben a jelenlegi államfő szorosan a nyomában van saját 26 százalékával. Őt követi a harmadik helyen Jean-Luc Mélenchon 17 százalékkal, majd Marine Le Pen 15 százalékkal. Mindeközben Francois Bayrou, akinek népszerűsége a kampány első felében folyamatosan emelkedett, mostanra az ötödik helyre esett vissza, mindössze 11 százalékos eredménnyel.
A fenti adatokból kitűnik, hogy rendkívül szoros a verseny, és egy-két százalék is nagyon sokat számíthat a végeredmény szempontjából. Éppen ezért nem is csoda, ha a két legesélyesebb jelölt, Sarkozy és Hollande igyekeznek az utolsó pár napot kihasználni arra, hogy magukra irányítsák a reflektorfényt.
A fenti adatokból kitűnik, hogy rendkívül szoros a verseny, és egy-két százalék is nagyon sokat számíthat a végeredmény szempontjából. Éppen ezért nem is csoda, ha a két legesélyesebb jelölt, Sarkozy és Hollande igyekeznek az utolsó pár napot kihasználni arra, hogy magukra irányítsák a reflektorfényt. Erre kitűnő alkalmat szolgáltattak a hétvégén Párizsban megrendezett kampányrendezvéyeik, amelyeket a francia médiában már „a gyűlések háborújaként” emlegetnek. Nem véletlenül, hiszen alig egy héttel az első forduló előtt valóban erődemonstrációról, egyfajta „számháborúról” van szó a két ellenfél között, akik mindketten igyekeznek a lehető legtöbb embert megmozgatni és felvonultatni.
A Szocialista Párt (PS) a Vincennes-i kastély idilli környékét választotta a szabadtéri rendezvény helyszínéül, ahol a Le Monde tudósítása szerint „ünnepi” hangulatot kívántak teremteni; étellel, itallal, különböző programokkal és koncertekkel is várták a párt aktív szimpatizánsait a politikusok, köztük Hollande beszédei mellett. Ezzel szemben Sarkozy pártja, az UMP a jobboldal egyik jelképesnek számító helyszínét, a Concorde teret tartotta megfelelőnek az esemény lebonyolításához, a program pedig inkább a hagyományos politikai jelleget öltötte a párt különböző politikusainak, illetve Sarkozy-nek a felszólalásaival. Sarkozy szóvivője, Nathalie Kosciusko-Morizet úgy fogalmazott: „Neki Francois Hollande-dal ellentétben nincs szüksége arra, hogy koncerteket szervezzen az emberek odacsábítására, akik csupán a beszéde meghallgatásáért nem jöttek volna el” – olvasható az Europe 1 honlapján. Az eredeti tervek szerint csak a PS tartott volna ezen a napon nagygyűlést, de Sarkozy végül úgy döntött, hogy nem hagyhatják szó nélkül, hogy az első megmérettetés előtt pár nappal Hollande egyedüli jelöltként szóljon a tömegekhez ilyen nagyszabású rendezvény keretében.
A szabadtéri rendezvények egyébként több előnnyel is bírnak a politikai kampány szempontjából, hiszen nem járnak túl nagy költségekkel, lehetőséget adnak a közvetlen kapcsolatra a szimpatizánsokkal, s nem utolsó sorban a jelenlévők pontos számon tartásának nehézségei miatt utólag rekord részvételi adatokkal büszkélkedhetnek a szervezők.
A szavazók közvetlen megszólítása mellett más területeken is igyekeznek minél több előnyhöz jutni a jelöltek. Az utóbbi napokban Sarkozy például a Franciaországban élő, de algériai származású, ún. „harki” csoportok megnyerésével próbálkozott. A harki-k olyan algériaiak, akik a Franciaország és Algéria között 1954-62-ben zajló háború során a francia csapatokat segítették. 1962-ben, a háború lezárása után sokan közülük Franciaországba menekültek, hiszen Algériában megtorlás várt rájuk a harcok során vállalt szerepük miatt. Sarkozy, aki már 2007-ben is azzal kampányolt, hogy hajlandó lesz elismerni Franciaország történelmi felelősségét a harki-k magukra hagyásában, most beváltotta ezt az ígéretét, és április 14-én valóban ilyen irányú hivatalos kijelentést tett. Hirtelen jött nagylelkűségben persze két tényező is szerepet játszott: egyrészt a harki-k és leszármazottaik ma körülbelül 500 ezren vannak Franciaországban, ami a választások szempontjából is jelentős lehet, másrészt Hollande már korábban elkötelezte magát arra, hogy megválasztása esetén nyilvánosan is elismerje Franciaország felelősségét a harki-k kapcsán.
A mérleg nyelve?
Fontos tényező lehet még a május 6-i második forduló szempontjából Francois Bayrou centrista jelölt. Bár úgy tűnik, hogy Bayrou továbbra sem hajlandó szembenézni a realitásokkal, és még mindig arra számít, hogy bejuthat a második fordulóba, ez valószínűleg nem fog megtörténni. Egy Sarkozy és Hollande között zajló végső küzdelemben pedig nagy jelentősége lesz annak is, hogy Bayrou kinek a támogatására szólítja majd fel szavazóit. A meglehetősen népszerű, ám túlzottan is független Bayrou, aki mögött nem áll nagy pártszervezet és finanszírozási lehetőségek, egyelőre még nem nyilatkozott ezirányú szándékairól. Az UMP részéről azonban már nyíltan is elkezdődött Bayrou „elcsábítása”, hiszen Valérie Pécresse költségvetési miniszter április 13-án kijelentette, hogy Sarkozy megválasztása esetén „Francois Bayrou nagyszerű miniszterelnök lenne” – írja a Le Monde.
Felmerül a kérdés, hogy milyen szerepet játszik a választások kimenetelében a szélsőbaloldali jelölt, Jean-Luc Mélenchon. Bár első ránézésre úgy tűnik, hogy növekvő népszerűsége csak árthat Hollande-nak, hiszen szavaztokat vonhat el tőle, ám az Economist elemzői arra hívják fel a figyelmet, hogy végső soron a szocialisták akár hasznot is húzhatnak Mélenchon szerepléséből. A baloldali jelölt ugyanis szenvedélyes és inspiráló beszédeivel maga köré gyűjtheti azokat a szavazókat az első fordulóban, akik egyébként tartózkodtak volna, majd a második fordulóban Hollande támogatására szólíthatja fel őket. Egyelőre nem tudni azonban, hogy ezért a segítségért cserébe milyen árat kell majd fizetniük a szocialistáknak. A júniusban esedékes parlamenti választások előtt Mélenchon törekedhet arra, hogy biztosítsa pártja képviseletét a törvényhozásban, de akár miniszteri pozíciókat is követelhet. Az biztos, hogy a második forduló előtt várható egyezkedések során a szélsőbaloldal erős pozíciókból indul majd, és Hollande-ék nem számíthatnak könnyű tárgyalásokra. Emellett érdekes adat az is, hogy egy április 12-i felmérés szerint a franciák többsége (60 százalék) számára a politikai változást leginkább Mélenchon testesíti meg.
Egy másik felmérés kapcsán a napokban a szélsőjobboldali Marine Le Pen sajtómegjelentései is intenzívebbé váltak. Az egyik közvéleménykutatás adatai ugyanis arra utalnak, hogy a 18-24 év közötti fiatalok közében a Nemzeti Front vezetője a legnépszerűbb. Eszerint ebben a korcsoportban Marine Le Pen 26 százalékával egy ponttal előzi meg Hollande-ot is, Sarkozy pedig tőlük messze lemaradva, mindössze 17 százalékkal szorul vissza a harmadik helyre. Mindez azért is érdekes, mert közben a választók összességét nézve Le Pen a negyedik helyre esett vissza miután Mélenchon megelőzte őt. Egyesek szerint Marine Le Pen népszerűsége a fiatalok körében többek között azzal magyarázható, hogy rá szavazni sokak számára fiatalos és egyben lázadó megnyilvánulást jelent. A francia fiatalok számára talán sokkal inkább rendszerellenesnek, kevésbé divatjamúltnak, illetve a mai felfogásokhoz közelebb állónak tűnhet.