Délkelet-Európa: ködbe burkolt jövőkép

A görög válság magával sodorhatja az egész térséget, a júniusi választások befolyásolhatják egész Délkelet-Európa jövőjét is. Ciprus az egyre súlyosabbá váló gazdasági problémáival küszködik, csak idő kérdése, hogy mikor folyamodik a szigetország európai mentőcsomagért. Bulgária gazdaságát szintén negatívan befolyásolja a térség gyengélkedése, felmerül a kérdés, hogy mennyire befolyásolják az ország fejlődését az utóbbi hónapok belpolitikai csatározásai? Görögország választások előtt áll, masszív populista politikai irányvonal jelent meg  – lesz változás, avagy biztos államcsődre számíthatunk?

 Áttekintve a SYRIZA gazdasági elképzeléseit, erősen megkérdőjelezhető annak realitása. Az elképzelés, hogy az adórendszer teljes körű megreformálásával pótolni lehetne a kieső IMF-EU támogatásokat szinte teljesen nélkülöz minden alapot. Az amerikai Merill Lynch pénzügyi intézet szerint Görögország már júliusban felemésztheti utolsó pénzügyi tartalékait, ugyanis az év eleje óta az adókból befolyt állami tartalék közel 1/6-dal kevesebb, mint a görög pénzügyminisztérium januári becslése. Az adókból befolyt állami jövedelem 20 százalékkal volt kevesebb májusban, mint 2011 ugyanezen időszakában. A választási időszakokban az adóelkerülés megerősödése több évtizedes hagyományokkal rendelkezik Görögországban, viszont a jelenlegi kiesések már a szakadék szélére sodorták az országot. A görög bankok május végén 18 milliárd euró értékben részesültek az IMF/EU mentőcsomagból, viszont ez a feltőkésítés csak rövid időre odázta el a csődhelyzetet. A görög bankoknak súlyos megszorításokat kell végrehajtaniuk, ám ezek is kevésnek bizonyulhatnak, ha a június 17-én esedékes megismételt országgyűlési választásokon az egyre több közvélemény-kutatás alapján favoritnak tűnő SYRIZA nyer.

Május második fele óta elapadt az Új Demokrácia és a megszorításokat támogató többi párt lendülete, amelyet leginkább a jelentős európai kampányhadjáratnak köszönhettek. Tsipras kiváló retorikával meg tudta fordítani a folyamatot és az utóbbi napok közvélemény-kutatásai alapján már 2-3, sőt egyes források szerint 6 százalékos előnnyel rendelkezik pártja az Új Demokrácia előtt.

Meggyőződésem, hogy a választásokig hátra lévő bő egy hétben a SYRIZA fog hatékonyabban teljesíteni, ugyanis az Új Demokrácia lehetőségei között már nincs olyan párt, amelytől újabb szavazókat szerezhetne. Samaras májusban visszacsábította pártjába a korábban onnan kilépett és saját formációt szervező Dora Bakoyanist, valamint több másik jobboldali politikust, ám Tsipras bázisát csak nehezen tudja megszólítani. Gazdasági értelemben Tsipras programja erősen megkérdőjelezhető és irreális, ugyanakkor csak dicséretben lehetne részesíteni külpolitikai elképzeléseit. A SYRIZA kiváló külpolitikai tervekkel vágna neki a kormányzásnak, Tsipras szerint fel kell hagyni az évtizedek óta markánsan nacionalista politikával és szoros regionális kapcsolatok kell kialakítani a szomszédos országokkal. Legfontosabb lépésként, Tsipras a török-görög kapcsolatok rendezését kívánja elérni, ugyanis markánsan csökkenteni kell az ország katonai kiadásait, amelyek a GDP 2-4 százalékát emésztik fel évente. A török-görög kapcsolatok évszázadok óta fagyosak és a görög vezetők pragmatizmusa soha sem tette lehetővé az enyhülést. A baloldali politikus azonnali megoldást kíván találni a ciprusi helyzetre, szerinte csak egy török-görög konszenzus javíthat a térség lakosainak életszínvonalán és anyagi helyzetén. Tsipras az ország másik szomszédjával – Macedóniával – is rendezné a függőben lévő kérdéseket. A két ország között 20 éve dúl a névvitaként elhíresült háború és a mai napig diplomácia bonyodalmak garmadát eredményezte Szkopje és Athén között. Konstantinos Mitzotakis kormányzása óta ez lehet az első enyhülés a macedón-görög kapcsolatokban, amelyek az idei chicagói NATO-csúcstalálkozó óta különösen fagyosak. A nyitás a térség országai felé fellendítené a hellén ország haldokló külgazdaságát.

Tsipras ciprusi nyitása mögött a szigetország tengeri földgázlelőhelyeinek kiaknázása is állhat. Erre mind Görögország, mind Ciprus szorult gazdasági helyzete is jó indokot adhat. Az évtizedek óta kettéválasztott szigetországnak súlyos nehézségekkel kell szembenéznie, a ciprusi bankrendszer instabilitása arra kényszerítheti a kormányt, hogy mentőcsomagot kérjen az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszközből (EFSF). A költségvetési mutatók még nem követelnék meg a mentőcsomagot, viszont a bankszektor a magas görög részesedés miatt nagyon ki van téve a szomszéd állam gazdasági helyzetéből adódó káros hatásoknak. A ciprusi gazdaság 0,8-1 százalékkal fog zsugorodni idén és az államháztartási hiány is magasabb lesz, mint a költségvetésben rögzített 2,5 százalékos cél. Az elmúlt hónapokban a hitelminősítő intézetek többször leminősítették az állam és egyes ciprusi bankok hitelbesorolását. Az Európai Bizottság nyolc pontos költségvetési kiigazítást és gazdaságstabilizáló intézkedést ajánlott Nicosiának. A bankok nehézségein túl Ciprusnak két másik problémával is szembe kell néznie az eljövendő időszakban. Az ország kereskedelmi mérlege jelentősen csökkent, ugyanis Ciprus egyik legfontosabb kereskedelmi partnere Görögország, továbbá fel kell készülnie arra is, hogy július 1-től át kell venni az európai uniós elnökségi stafétabotot.

Dimitris Christofias ciprusi elnök többször is biztosította az európai országokat arról, hogy az elnökség során a gazdasági nehézségek megoldásán lesz a hangsúly, viszont szakértők szerint kiemelt szerepet kaphatnak bizonyos nacionalista kérdések is, mint például a török-görög megosztottság. Törökország megfenyegette Brüsszelt, hogy felfüggeszti a csatlakozási tárgyalásokat, ha Ciprus nem ül tárgyalóasztalhoz még július előtt, amire akár sor is kerülhet, ugyanis Famagusta elkerített városáról még a hónap során tárgyalhat a két szigetrész államfője.

A térség egy másik országa, Bulgária is megérezte a görög válság hatásait. A balkáni országban jelentősen csökkentették a 2012-es gazdasági növekedési előrejelzéseket és a munkanélküliség is régen nem látott szinteken van. Érdekesség, hogy az Európai Központi Bank legutóbbi jelentése szerint Bulgária az eurózóna csatlakozásához szükséges összes maastrichti kritériumot teljesíti, viszont a 11-12 százalékos munkanélküliség valamint az EU legalacsonyabb bérszintjei megkérdőjelezik azt, hogy menyire lenne életképes a bolgár euró. Az Európai Unióban mély szakadék tátong az egyes tagállamok életszínvonalai között – egy bolgár munkavállaló átlagosan 4395 eurót vihet haza évente, ehhez képest Dániában ez az összeg meghaladja az 58600 eurót. Az Európai Unió gazdasági nehézségeinek egyik legfőbb kiváltó oka minden bizonnyal Európa integrációs politikájának a sikertelensége. A jelenlegi többütemű gazdasági politika az Európai Unión belül csak tovább erősíti azt a benyomást, hogy első és másodlagos országok vannak a közösségen belül. Az eurózóna megteremtése kiváló lehetőség lett volna egy erős kulcsvaluta megteremtésére és az európai gazdaság világvezetői pozíciójának megerősítésére, viszont az európai pénzügyi rendszer intézményeinek a gyengesége megakadályozta azt, hogy az összes eurózóna tagállam élvezze az előnyöket. Jelen pillanatban a közös valuta kizárólag az európai irányvonalakat megszabó néhány „nagynak” kedvez, a többiek pedig szenvednek a monetáris politika szűk eszköztára okozta helyzet miatt.

Érthető okokból a bolgár kormány nem is tervezi a közeljövőben, hogy feladja a levát, a politikusok fő törekvése sokkal inkább a gazdasági növekedés beindítása. Bojko Boriszov miniszterelnök több munkavállalói szindikátussal találkozott június elején, annak érdekében, hogy megoldásokat találjanak a foglalkoztatás növelésére. A felek megegyeztek arról, hogy 2013-ban minimum 22 ezer munkakezdő fiatal fog álláshoz jutni a magánszektorban, ez azért is fontos, mert a 16-29 év közötti fiatalok között a munkanélküliek száma meghaladja a 330 ezret. Nem meglepő a magas munkanélküliségi szint és az alacsony reálbérek tudatában, hogy a bolgár fiatalok tömegesen hagyják el az országot és Nyugat-Európában keresnek megélhetést. A világ leggyorsabban fogyatkozó lakosságával rendelkező Bulgáriában a legmagasabb a szakképzett munkaerő hiánya az Európai Unióban. A bolgár kormányok az elmúlt évtizedben gazdasági stabilitásra törekedtek, viszont a lakosság szociális helyzetének javítása mindig lekerült a napirendről. A Boriszov-kormány gazdaságpolitikája a régi útirányt követi, viszont a bolgár pártok közül egyik sem tud reális alternatívát adni a szociális növekedés érdekében. Jelenleg a bolgár politikai elit kevésbé fajsúlyos kérdésekkel próbálja „elütni” a 2013-as országgyűlési választásokig hátralévő szűk esztendőt, ahelyett hogy sürgős reformokat (nyugdíj, társadalombiztosítás, egészségügy stb.) hajtana végre.

Az Európai Unió délkeleti országai egytől egyig megsínylik az eurózóna válságát, ki jobban, ki kevésbé. Fontos kérdés, hogy az eurokraták és a helyi politikusok mit teszek majd a helyzet javítása érdekében. Első lépésként az eurót kell stabilizálni, második lépésként a 2014-től kezdődő új, hétéves uniós büdzsével le kell fektetni a gazdaságélénkítésre és munkahelyteremtésre irányuló alapokat.