Szomáliában készül az új alkotmánytervezet, amit a tervek szerint heteken belül el is fogad az Alkotmányozó Nemzetgyűlés. Ám a nép nem túl optimista, hisz nem sok beleszólásuk volt a folyamatba, az alkotmány elfogadását pedig komoly demokratikus deficit árnyékolja be. Éppen ezért sok kritika is éri.
Útelágazás
Szomália béke felé vezető útja a két évtizedes háborús helyzetből kritikus ponthoz ért. Heteken belül új alkotmánya lesz az országnak, melynek elkészítését az ENSZ segítette és komoly nemzetközi optimizmus övez, ám ezt a helyiek nem osztják, sőt szkeptikusan állnak hozzá – adta hírül a Think Africa Press.
Az egyik problémás és megosztó kérdés maga az államforma. A tervezet az államot szövetségi államnak definiálja. A szomáliai nép homogenitása azonban nem indokolja a föderális felosztást; a tagállamok területi kijelölése fokozhatja az ellenségeskedést. A legmeggyőzőbb érv azonban az, hogy Szomália nem rendelkezik sem a pénzügyi, sem pedig a megfelelően képzett igazgatási alappal, márpedig egy szövetségi állam igazgatása az egyik legdrágább és legkomplexebb mindközül. (Gondoljunk arra, hogy külön van szövetségi és tagállami igazgatás, jogalkotás és igazságszolgáltatás. Példaként hozható az USA, ahol ötven tagállam és egy szövetségi szint birkózik meg az ország ügyeivel.)
A másik súlyos pont az önrendelkezés kérdése. A nemzetközi jog szerint minden független állam népének joga, hogy saját maguk döntsék el államuk politikai és gazdasági struktúráját. Jelen esetben ez azt jelenti, hogy az alkotmánynak szüksége van demokratikus legitimációra, vagyis a nép általi megerősítésre, ami általában népszavazással érhető el a legtisztábban. A referendumra azonban nincs esély az országban uralkodó biztonsági helyzet miatt. Ezért a közvetett demokráciával élve, a 825 fős Alkotmányozó Nemzetgyűlés fogja elfogadni az új alkotmányt. Ez sem feltétlen jelent demokratikus deficitet, hiszen a képviselők a szomáliai népet képviselik. (Tavaly nálunk is a közvetett demokrácia útján született az új Alaptörvény, hiszen azt az Országgyűlés képviselői szavazták meg.)
Végül, ami komoly aggályokat kelt a helyi értelmiség tagjaiban, az a folyamat és az időzítés. Úgy vélik, nem szerencsés egy ilyen súlyú lépést elkapkodni és lehet, hogy a háború közepén sem célszerű meglépni. (Erre példaként hozható ismét az USA, ahol a függetlenségi háborút lezáró 1783-as párizsi béke után, csak 1787-re írták meg, majd 1789-ben lépett hatályba az alkotmány.) Magából az alkotmányozás folyamatából a nép szinte teljesen kimarad. Nagy a beleszólása cserébe a nemzetközi közösségnek és az alkotmányozás folyamatát felügyelő Átmeneti Kormánynak. Ez utóbbi csekély demokratikus legitimitással bír, hiszen pár héttel ezelőttig csak a fővárosban volt hatalma, de még most sem tudja az egész országot felügyelete alatt tartani.
A nemzetközi közösség sajnálatát fejezte ki az állami és biztonsági apparátus gyengesége és működésképtelensége, valamint a szegényes legitimációs csatornák miatt. Álláspontjuk szerint azonban most egy viszonyítási alapra, egy kősziklára van szükség (ez lenne az új alkotmány), amit utána követhet a legitimáció.