Idén Tokióban rendezték meg a 14. EU-Japán szimpóziumot, ahol azért „lángolt a gondos ész”, hogy az fiatalok foglalkoztatásának problémájára megoldást találjanak. Az Eurostat legfrissebb adatai szerint Japán munkanélküliségi rátája 4,4%, de az ifjúsági munkanélküliségi ráta az Európai Unió tagállamaihoz hasonlóan ebben az országban is a duplája a többi korosztályban mértnek.
Japán már 2010 májusában aggodalmát fejezte ki saját ifjúsági munkanélküliségével kapcsolatban. Az akkori adatok szerint a 14-25 évesek körében 10,5%-os volt a munkanélküliségi ráta. Az akkor jellemző (és azóta sem javuló) adatok miatt az érintett korosztályt elveszett nemzedékként kezdték emlegetni országban.
Az elveszett nemzedék víziója a 2008-as válság kezdete óta több államban megjelent, és a mindmáig nem sikerült felülkerekedni a problémán, amely világszerte e baljós állandó jelzővel látja el a fiatalokat.
Az idei, július közepén tartott tanácskozáson Andor László, aEurópai Bizottság foglalkoztatásért és szociális ügyekért felelős biztosanyitóbeszédében fel felhívta a figyelmet a 14-25 évesek körében jellemző magas munkanélküliség hosszú távú hatásaira. Az Európai Unió területén élő közel 5,5 millió munkahellyel nem rendelkező fiatal helyzetét rendezni kell, különben a kihasználatlan munkaerő egyre értéktelenebbé válik a munkaadók számára is. Ha a fialok nem tudják kiaknázni a képességeikben és az ismereteikben rejlő lehetőségeket, illetve tanulmányaikat nem képesek a gyakorlatba átültetni, szaktudásuk és képességeik elsikkadnak. Kilátástalanságuk pedig mind lélektanilag, mind gazdaságilag megviseli őket és környezetüket is, de a feszültségek társadalmi méreteket is ölthetnek, ha az elkeseredettség a politikai szélsőségek felé mozdítja el az ifjúságot.
Az EU-biztos szavai tehát nem bagatellizálták el a helyzet komolyságát, s a július végén publikált munkanélküliségről szóló kimutatás alapján valóban globális összefogásra van szükség, különben fájdalmasan súlyos jelentősége lesz az idézetben szereplő múlt időnek: „Munkában élt az ember mint a hangya”.
(Idézetek forrása: Vörösmarty Mihály Előszó)