Annak ellenére, hogy a dél-amerikai Andok Közösség biztató gazdasági eredményeket tudhat magáénak, elemzők szerint a szervezet jövője mégis kérdéses: a tagok egy része a Mercosurhoz, míg mások az ázsiai piacokat célzó Csendes-óceáni Szövetséghez csatlakozhat a következő években.
Venezuela július 31-ei hivatalos csatlakozását követően hamarosan újabb taggal bővülhet a Déli Közös Piac (Mercosur): brazil hírforrások szerint szeptember közepén kezdődnek meg az előcsatlakozási tárgyalások Ecuadorral. A quitói kormányzat már tavaly decemberben benyújtotta csatlakozási kérelmét, jelenleg azonban Bolíviához, Chiléhez, Kolumbiához és Peruhoz hasonlóan még csupán társult tagsággal bír.
Elhúzódhat a csatlakozás
A Mercosur irányadó szabályai szerint mind az (immár) öt tagnak egyhangúan támogatnia kell egy újabb ország csatlakozását, majd mindegyik tagállam nemzeti parlamentjének is ratifikálnia kell az arról szóló szerződést. A legújabb tag, azaz Venezuela csatlakozása is 2006 óta húzódott, legutolsó gátja az volt, hogy a paraguayi parlament nem hagyta jóvá a csatlakozási szerződést arra hivatkozva, hogy Hugo Chávez elnök gyakran beavatkozik más latin-amerikai országok belpolitikájába (például azáltal, hogy választási kampányok finanszírozását támogatja).
A Fernando Lugo paraguayi elnök – államcsínyként aposztrofált – hivatalból való eltávolítását követő átmeneti időszak – amelyben felfüggesztették Asunción szavazati jogát a szervezetben – nagyszerű lehetőséget kínált Argentína, Brazília és Uruguay számára, hogy teljes jogú tagként üdvözölje Venezuelát. A The Economist brit gazdasági hetilap szerint előbbi két ország számára azért is vált egyre fontosabbá Venezuela csatlakozása, mert a karibi ország piaca egyike azon keveseknek, ahol a brazil és argentin exportőrök még versenyképesek lehetnek.
Venezuela példáját szemlélve nehezen megjósolható, hogy Ecuador mikor válhat majd teljes jogú Mercosur-taggá, addig számos követelményt teljesítenie kell, mint például a szervezet mechanizmusainak, külkereskedelmi szabályainak átvételét.
Ami még Mercosurnál is jobb lehet
Ecuador jelenleg tagja az Andok Közösségnek (CAN – még Peru, Kolumbia és Bolívia alkotják), amely elemzők szerint az idei évre kedvezőbb növekedési mutatókat fog felmutatni, mint a Mercosur. Utóbbinál a két nagyobb gazdaság, Argentína és Brazília jelentősen veszít korábbi lendületéből (amely esetükben évi 8, illetve 6 százalékos átlagnövekedést jelentett 2001 és 2011 között), Paraguay pedig a szárazság és a párosujjú patásokat fenyegető száj- és körömfájás fertőzés miatt elszenvedett anyagi károk miatt jelentős visszaeséssel számolhat. Azonban Venezuela és Uruguay esetében 4 százalékos GDP-növekedésre számítanak az elemzők.
Az Andok Közösség gazdasága szintén körülbelül 4 százalékkal fog bővülni, a zászlóshajó szerepét ebben a szervezetben Peru tölti be 6%-os növekedéssel, amelyet viszonylag alacsony infláció kísér. A jelenlegi elnök, Ollanta Humala nem szakított elődei gazdaságpolitikáján, tehát kormánya is az ország világpiaci nyitását és a külföldi befektetések ösztönzését támogatja.
Egyes gazdasági szakértők szerint azonban elképzelhető, hogy az Andok Közösség felbomlik a közeljövőben, s egyes tagjai (mint például Ecuador és Bolívia) a Mercosurhoz, míg mások az újonnan Chile, Peru, Kolumbia és Mexikó által létrehozott gazdasági együttműködési szervezethez, a Csendes-óceáni Szövetséghez csatlakozik majd, amelynek legfőbb célja az ázsiai-csendes-óceáni térséggel fenntartott külkereskedelmi kapcsolatok fejlesztése. Ezáltal a régió két meghatározó integrációs blokkra fog oszlani.
Együtt mégis erősebbek lehetnek
A tavaly decemberben alakult CELAC (Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége) képviseli a földrész országait az első Latin-Amerika-India párbeszéden, amely arra utal, hogy a latin-amerikai államok egységes álláspontra törekszenek az ázsiai partnereikkel (ahogyan az a korábban rendezett I. Latin-Amerika-Kína Párbeszéd alkalmával is történt), de nem csupán a kereskedelmi kapcsolatok terén, hanem a politikai és stratégiai kérdésekben is – írja az El País.
Az eddig elért eredményeket azonban próbára fogja tenni az, hogy Latin-Amerika legfőbb célja, hogy ezentúl ne csak nyersanyaggal lássa el ázsiai partnereit, hanem feldolgozóipari termékekkel is, javítva ezzel Latin-Amerika világgazdasági helyzetét, az iparosodás folyamatát, illetve a technológiai megújulást.
Jelenleg tehát több lehetőség is kínálkozik a latin-amerikai országok számára az újregionalizmus irányzatán belül, s az eltérő érdekek, adottságok miatt valószínűbb, hogy két jelentősebb gazdasági blokkra fog oszlani a jövőben annak fényében, hogy mely országok támogatják inkább a protekcionista intézkedéseket, s melyek részesítik előnyben a szabadkereskedelmet. Azonban mindenképpen jelzés, hogy a CELAC keretében közös álláspontra próbálnak helyezkedni a más térséggekkel fenntartott kapcsolatok tárgyában.