A kínaiak hosszú éveken keresztül elfogadták, hogy a rendkívül nagyléptékű gazdasági növekedés mellékhatásaként a vizek szennyezettek, a nagyvárosok levegője fojtogatóan szmogos, a vidéki táj pedig szemetes és gyárépületekkel tarkított. Azonban úgy tűnik, a közvéleményt egyre jobban érdeklik a környezetvédelmi kérdések, és az emberek egyre kevésbé tűrik, hogy közvetlen környezetük és egészségük rovására fejlődjön az ország.
Júliusban két jelentős kínai környezetvédelmi tüntetés is felkeltette a nemzetközi sajtó és közvélemény figyelmét. A Szecsuán (Sichuan) tartománybeli Sifang (Shifang) város több ezer lakójának megmozdulását követően leállították a városba tervezett nehézfémüzem építési munkálatait. A lakók aggodalmát és felháborodását az okozta, hogy a létesítmény feltehetően olyan mérgező füstöt bocsátott volna ki a levegőbe, amely a vízrendszerbe kerülve arzénnal szennyezte volna az ivóvizet. Nem sokkal később a Sanghaj (Shanghai) közelében található Csitung (Qidong) városában a környezetvédő tüntetőknek sikerült megakadályozniuk egy japán cég kétmilliárd dolláros papírgyári beruházását. Mindkét demonstráció a hatóságok és a tüntetők közti összecsapásokba torkollott, azonban a lakossági nyomás hatására a hatóságok kénytelenek voltak engedni a követeléseknek.
A két nagy figyelmet kapott tüntetésen kívül az utóbbi években több kisebb, kevésbé nagy nyilvánosságnak örvendő, illetve kevésbé sikeres környezetvédelmi demonstráció is zajlott Kínában. Az ország gazdasági növekedésének környezetre gyakorolt hatásait egyre kevésbé lehet figyelmen kívül hagyni, a kínai közvéleménynek pedig hivatalos, legális úton vajmi kevés esélye van, hogy kifejezze a környezeti ártalmakkal kapcsolatos aggályait. A jogi úton történő érdekérvényesítés lehetőségének hiánya miatt az embereknek nincs más választása, mint az utcára vonulva, tüntetésekkel megpróbálni érvényt szerezni követeléseiknek. „Az egyre gyakoribb demonstrációk pedig bizonyítékok arra, hogy a közvélemény egyre dühösebb és nyugtalanabb az átláthatatlan környezetvédelmi irányítás és döntéshozatal miatt” – vélekedett Li Po (Li Bo), Kína egyik első nem-kormányzati zöldszervezetének elnöke.
Az internethez való hozzáférés, illetve annak egyre szélesebb körű elterjedése lehetővé teszi a tiltakozást kezdeményezők számára, hogy rendkívül gyorsan szervezhessenek megmozdulásokat, információt terjesszenek és osszanak meg nagy tömegekkel, illetve gyorsabban és hatékonyabban irányítsák az eseményeket. A közösségi oldalakon – mint például a Sina Weibo, azaz a kínai Twitter – néhány óra alatt megmozdulásokat lehet szervezni, illetve az internetnek köszönhetően rendkívül gyorsan terjednek a demonstrációkról szóló hírek is. A villámgyorsan terjedő híreknek köszönhetően a még a
kínai állami cenzúra ellenére is további megmozdulásokat indulhatnak el. Az internetet segítségül hívva a korábban inkább falvakban és kistelepüléseken jellemző tiltakozások mellett a nagyvárosi lakosság megmozdítása is lehetségessé vált.
Egy kiemelkedően fontos és érdekes eleme az utóbbi hónap két nagy környezetvédelmi tüntetésének az, hogy a demonstrálók élén az ifjú generáció tagjai álltak. A gimnazista és húszas éveiben járó fiatalok százával vonultak az utcára, hogy szembeszálljanak a hatóságokkal és felszólaljanak az őket érintő kérdésekben. Ez a generáció már abban az időszakban nőtt fel, amikor a Kínai Kommunista Párt reform- és nyitási politikájának köszönhetően a robbanásszerű gazdasági növekedés mellé a korábbinál sokkal enyhébb politikai elnyomás párosult. Másrészről pedig az internetes csatornákon is ez a korosztály a legkönnyebben elérhető és megszólítható.
A csitungi tüntetés kiváló példa az internetező, városi emberek közös (környezetvédelmi) célért való összefogására. Július 28-án a kelet-kínai kikötővárosban ezrek tüntettek egy japán vállalat papírgyári beruházása ellen. A megmozdulást az váltotta ki, hogy a gyár szennyvízelvezető csővezetéke a város tengerparti részén engedte volna a szennyvizet a tengerbe. A befektetés elleni ellenszenvet tovább fokozta, hogy egy japán cég fejlesztéséről volt szó. Az utóbbi időben a területi és történelmi vitákból adódó egyébként is erősödő japánellenességet csak fokozta a csitungi incidens.
A tüntetés elfajult, a tiltakozók betörtek és elfoglalták a helyi kormányzati hivatalt, ahol számítógépeket törtek össze és feldúlták az irodákat. Mindez kiváltotta a kint maradt tömeg éljenzését, a Reuters hírügynökség jelentése szerint pedig néhány autót és mikrobuszt is felborítottak. Az erőszak olyannyira eldurvult, hogy néhány rendőrt a tömegbe rángattak és megvertek a tüntetők. Az erős nyomásnak köszönhetően azonban a hatóságok néhány órán belül bejelentették, hogy leállítják a beruházást. A tüntetőknek így sikerült elérniük a céljukat, de nem lehet biztosan tudni, hogy végleges-e a projekt felszámolása. A körülményeket figyelembe véve azonban a beruházás esetleges újraindulása esetén a hatóságoknak biztos, hogy szembe kell majd néznie az aktivisták még nagyobb haragjával.
Az Occupy-mozgalomhoz is hasonlított közelmúltbeli politikai aktivizmus egyre nagyobb méreteket ölt Kínában, és amerikai elődjével ellentétben tényleges sikereket is ér el. A csitungi incidens rámutat arra, hogy a Kommunista Párt még nem igazán tudja, mit tehet az ilyenfajta lakossági öntudatra ébredés ellen. Az állampolgárok a környezetvédelmi kérdésekbe való nagyobb beleszólást és jobb átláthatóságot követelnek, azonban a kínai vezetés továbbra is a teljesítmény és a gazdasági növekedés megszállottja.