Az iszlámellenes videó margójára

Az iszlámellenes YouTube videó kapcsán született írások nagy része a szokásos integrációs kérdésekkel foglalkozik; miközben alig teszik fel a kérdést: miért pont ez a videó tűnt fel a sok tízezer hasonlóan közösségellenes tartalomból? Miért pont most került elő? A cikk a videó születéséhez és elterjedéséhez szükséges feltételeket veszi sorra, hogy legalább feltérképezzük, milyen más folyamatok befolyásolták ennek a történetnek a fordulatait.

A YouTube működéséről néhány szót…

Hárommilliárd órányi videóból, amelyből négymilliárd darabot töltenek le naponként a látogatók egy olyan szolgáltatónál, amelyet egyébként a jelenlegi tudásunk szerint havi 800 millió ember nézeget, nem könnyű kiszúrni egy deviáns tartalmat. Akkor sem, ha az nevezetesen a Prófétát tünteti fel rossz színben. 

Percenként hatvan órányi, naponta több évnyi videóanyagot töltenek fel a felhasználók a Youtube szervereire. Képtelenség ekkora mennyiségű adatot akárhogy is ellenőrizni, áttekinteni. A látogatók többsége – ahogy egy hasonló közösségi szolgáltatásra így 2012 táján jellemző – nem az USA-ból, hanem a világ egyéb országaiból érkezik. Az ellenőrzési mechanizmusok ráadásul mind utólagosak, és azokat az amerikai tulajdonos, a Google állítja be. 

A YouTube azt a házirendet követi, hogy a jogsértő tartalmat értesítés után eltávolítja. Tehát nem szűr a cég előzetesen, hanem bizonyos megállapodások alapján – például a nagy filmgyártókkal – levadásznak egyes tartalmakat, vagy éppen zenéket. A nyugati országokban a szerzői jogi jogsértés a legérzékenyebb kérdés, ezt szolgálja a legtöbb megoldás, a legfontosabb ugyanis az, hogyan lehet mozifilmeket, jogdíjas zenéket vagy friss sorozatokat eltávolítani.

Ezektől egy jelentősen különböző eset a gyűlöletbeszéd, amelyet természetesen a YouTube és a Facebook is tilt. A gyűlöletbeszéd meghatározása azonban nemcsak globális szinten lehetetlen, hanem még nemzeti szinten is erős vitákat vált ki. Az USA érzékenységi szintje – ahol a Ku-klux klán a mai napig boldogan vonulgat fel s alá – jóval alacsonyabb, mint az e téren figyelmesebb Európáé. Azon tehát ha nem is felesleges, de erősen szubjektív lesz mindig vitatkozni, még jogi szempontból is, hogy az inkriminált videó eléri-e a gyűlöletbeszéd szintjét. Ez tehát a technkai-jogi keret, amelybe megérkezik az „alkotás”. 

Az incidens

A videó 2012 júliusában került a YouTube-ra, amely egyébként egy egész estésnek szánt mozifilm trailere. Magát a filmet egyetlen egyszer mutatták be, az azóta újságírók által meginterjúvolt mozigépész szerint alig tíz embernek. A nemzetközi helyzet fokozódása csak akkor indult, amikor szeptember elején az arab nyelvű változatát is feltöltötték a trailernek, amelynek egyes részleteit egy egyiptomi tévécsatorna szeptember 8-án vagy 9-én közreadott. A tüntetések szeptember 11-én törtek ki, ezen a napon rohamozták meg a bengázi USA-konzulátust, amelynek az Egyesült Államok líbiai nagykövete is áldozatul esett. Utóbbi incidensről többször hangzik el, hogy előre tervezett volt, nem kapcsolódott a videóhoz, csak egybeesett azzal. Az egyiptomi folyamatoknál pedig van pár nap eltérés az első tévés megjelenés és a tüntetések között.

A YouTube a videót ekkor sem vette le, de elérhetetlenné tette azt néhány arab országból. 

Az AP hírügynökség és az amerikai hatóságok a Sam Bacile álnéven publikáló internetezőt úgy azonosították, mint egy, az USA területén élő egyiptomi kopt keresztényt. A feltehetőleg középkorú férfi kezdetben zsidónak próbálta feltüntetni magát, ami annyira sikeres volt, hogy az iráni reakció azóta is ezen a vonalon ragadt. A férfit korábban elítélték banki csalás miatt, illetve még évekkel ezelőtt kábítószerrel való visszaélés miatt is. 

Állítólag a börtönben találta ki a filmje forgatókönyvét, amelynek kivitelezését saját bevallása szerint családja finanszírozta. (Itt is először még izraeli cégeket emlegetett.) Ami bizonyosnak tűnik, hogy a benne szereplő színészek nem tudták pontosan, hogy mire készül az alkotás, illetve egyes szövegrészeket alighanem utólag vágtak bele, mondtak alá. 

De miért pont most? 

Az ügyet a média alaposan megvizsgálta, így előkerültek a részletek. A legújabb olvasat szerint egy egyiptomi üzent a többi egyiptominak, maga a film is egyébként a kopt egyiptomiak elnyomásáról szóló jelenettel kezdődött a beszámolók szerint. Mindeközben a Prófétát kifigurázták, a Koránt pedig úgy ábrázolták, mint amit összeollóztak a Tórából és a Bibliából. 

Ilyen videóból alighanem további pár ezer van az interneten. 

A további két országban, Pakisztánban és Líbiában, ahol komoly áldozatokat követeltek a tüntetések, gyakorlatilag az internet is alig elérhető. 2011-ben még nem volt kétmillió szélessávú internet előfizetés Pakisztánban, ahol a minap több mint egy tucat áldozatot követelt a tüntetés, és vérdíjat tűzött ki egy miniszter a filmes fejére; illetve államilag hirdettek felvonulási napot a film ellen. Ha az összes előfizetést vesszük, akkor optimista becslések szerint Pakisztánban nagyjából 30 millió rendszeresen internetező ember lehet, de a lefedettség, a sebesség tekintetében aligha lehetnek mind napi szintű YouTube felhasználók. 

A körülbelül hatmillió lakosú Líbiában hasonló az arány, összesen 300.000 internetezőt regisztráltak fél évvel ezelőtt. Az ország második legnagyobb városában, Bengáziban nyilván több a hozzáférés, mégsem mondhatjuk, hogy a nagy tömegek, akik ilyen esetben véres tüntetésre vehetők rá, internetezők lennének. Nem mellesleg mindkét országban több periódusban is be volt már tiltva a YouTube hasonló okokból, tehát sem maga a jelenség nem volt új, sem a YouTube nem kerülhetett sok embernél a „Kedvencek” közé. 

Hogyan kerül tehát az utcára az a rengeteg ember, akinek nincs is valószínűleg fogalma arról, hogy mi az a YouTube? 

Két olyan pont van az eseményhorizonton, amelyeknél a szándékosság vélelmezhető. Az egyik a radikális vagy politikai iszlám oldala: a videó terjesztését tudatosan erősítették a radikálisok irányába, éppen azért, hogy provokálják őket. Azoknak minden országban jól jön az arab tavasz szelei után egy kis további szél a vitorlába, így harapnak is a lehetőségre, ezért vagy azért. A tömegeket – vagy legalábbis a nyugati kamerák előtt tömegnek ható gyülekezetet –  mindenképpen meg kell szervezni, amihez az kell, hogy a történetet azokon a felületeken – legjobb esetben is helyi rádió vagy tévé, illetve a mecsetek – ecseteljék, ahol ők elérhetőek. De egy egyszerű „civil” kezdeményezés lehet ennyire hatékony a radikálisok elérésében? Egy börtönviselt amerikai-egyiptomi tudhatja, hogy hova kell küldeni az emailek tucatjait? Tudhatják maguktól, hogy melyek azok a csomópontok, amelyeket a leghatékonyabb ilyen információval bombázni? 

A másik kritikus fordulat az ügyben az időzítés. A 9/11-es évforduló és az amerikai elnökválasztási kampány során egyszercsak egy USA-ellenes hangulat alakul az arab világban. Kinek állhatott érdekében megpiszkálni ezt a vonalat, összerántani az amerikai közvélemény iszlamofób részét…? Mégiscsak kampányidőszak van, egy hasonló esemény pedig üdítő lehet a kampánystratégák számára, egyfelől hálás téma, egy kevés külpolitika, amit közérthető és leegyszerűsített módon még az elnökválasztási kampányba is be lehet csempészni. 

A kérdések sora ettől függetlenül folytatódik: Milyen nyugati döntésekre vagy külpolitikára fog jogalapot teremteni a mostani tüntetési hullám, kiket „kell” majd finanszírozni annak érdekében, hogy az arab tavasz után általában megerősödött politikai iszlám esetleg visszagyengüljön?

Különbözik-e bármiben egyébként ez az eset attól, mint amikor a dán karikatúra miatt égettek fel nyugati konzulátusokat a Közel-Keleten, amely esetben utólag a szervezettség egyértelmű jelei mutatkoztak az egyes arab államok részéről? Egyáltalán, a nyugati világ a nagy magyarázkodás közepette felméri-e, hogy egy egyébként átlagosan gyenge házivideóról van szó, amely Buddha, Jézus vagy más főszereplő esetén ma is legfeljebb 100 letöltést hozott volna a gazdájának a YouTube-on? És mindezek után: vajon a hagyományos értelemben vett liberális demokráciákat meg lehet-e védeni nem demokratikus eszközökkel a saját liberalizmusuk okozta integrációs problémáktól?