Az első elnökjelölti vitát Mitt Romney nyerte, a másodikon Barack Obama nyújtott meggyőzőbb teljesítményt. Még nem tudni, hogy az elnök kedd esti magabiztos szereplése megtöri-e a republikánus jelölt lendületét.
Nagy várakozás előzte meg a 2012-es amerikai elnökválasztás második vitáját. Az első szópárbaj óriási fordulatot hozott, a második összecsapás azonban mind stílusában, mind pedig a jelöltek szereplésében a korábbitól eltérő volt. Vajon látványosan változik a verseny állása a második vitát követően is? A legfrissebb közvélemény-kutatások eredményei egyelőre nem ezt mutatják.
Taktika és teljesítmény
A második elnökjelölti vita nem csak az összecsapás formátumában különbözött az elsőtől. Mindkét elnökjelölt számára nagy volt a kedd este tétje. Mitt Romney esetében azért, mert az első vitát a választók és az elemzők szerint is megnyerte, ráadásul több kulcsfontosságú csatatér-államban előnyt tudott szerezni és az elektori szavazatok tekintetében is közelebb zárkózott ellenfeléhez. Barack Obama szempontjából azonban talán még fontosabb volt a második megmérettetés: ha itt nem sikerül mutatnia valamit, republikánus ellenfele még tovább növelheti támogatottságát és behozhatatlan előnyre tehet szert.
A két elnökjelölt éppen ezért eltérő technikákat alkalmazott, hogy meggyőzze a közönséget. Obama az első vitához képest jóval támadóbb stílust vett fel, hiszen át kellett vennie az irányítást, ha nyerni akart a vitán. Romney feladata az volt, hogy ismét azt a magabiztos, megingathatatlan karaktert alakítsa mint az első összecsapáson, hiszen ez már akkor is sikert hozott számára. Obama biztosan hozta a figurát, Romney azonban több hibát is vétett, amelyek miatt a második megmérettetésen az elnök kerekedett felül rajta.
Romney stratégiája az volt, hogy az elmúlt négy év Obama-kormányzását úgy állítsa be, mintha annak minden egyes mozzanata kudarc lett volna. Obama azt a stratégiát választotta, hogy megpróbálta elhitetni az emberekkel: Romney egy köpönyegforgató plutokrata, akihez képest George W. Bush mérsékelt politikus volt.
Kedd este az elnökjelöltek az úgynevezett „town hall”, azaz városházi formátumban vitáztak egymással. A nézők közelsége, a szabadabb kommunikáció lehetősége és a közvetlenül a 82 bizonytalan szavazótól érkező kérdések közepette az elnök érezte magát kényelmesebb helyzetben: többször fordult a nézők felé, körbejárt és testbeszéde is határozottságot sugárzott. Romney is igyekezett mindent megtenni, hogy az első vitán tapasztalt magabiztosságot sugározza, többször is Obama szavába vágott.
Az este nyertese Barack Obama. Nyilvánvaló volt, hogy minden lépésével ellensúlyozni akarja az első megmérettetésen nyújtott teljesítményét, a vita első 15 percében azonban még kereste önmagát. Kínos pillanat volt például a legelső kérdésre adott válasza: a kérdés arra irányult, hogy a fiatalok milyen munkalehetőségekre számíthatnak, Obama viszont kitért a konkrét válasz elől és néhány mondat után az energiafüggőségről kezdett beszélni. Ezt követően azonban eltűnt kezdeti bizonytalansága és gondosan felépített válaszokat adott, ráadásul ezt egy egyszerű retorikai fogással érte el: minden alkalommal összehasonlította saját terveit a republikánus oldal elképzeléseivel, utóbbiakat pedig megpróbálta negatív színben feltüntetni, többször elhangzott például a „Romney nem mond igazat” mondat. Obama javára billentette a mérleget az is, hogy övé volt a a befejező válasz, így az elnök utolsó megjegyzéseire Romney már nem is tudott reagálni.
Romney-nak is megvoltak a maga kiemelkedő pillanatai: nagyszerűen érvelt például amellett, hogy saját munkahelyteremtő programja miért múlja messze felül Obamáét. A republikánus elnökjelölt azonban több hibát is vétett, veresége tehát nem csak Obama jó teljesítményén múlt. Egyrészt nem tudott érdemben visszavágni az elnök gondosan felépített válaszaira, másrészt pedig elszalasztotta az egyetlen lehetőséget, amikor felülkerekedhetett volna Obamán: a Líbiai támadás kérdését. Romney összességében véve az egész vita alatt védekező pozícióba kényszerült, ráadásul még a ziccerhelyzeteket sem tudta kihasználni.
Egy elnökjelölti vita tétje természetesen az, hogy milyen mértékben tudja befolyásolni a választókat. Az első összecsapás teljesen megváltoztatta a verseny addigi állását: Mitt Romney magabiztos szereplése és az elnök bizonytalan teljesítménye következtében Obama csekély, de stabil előnye hirtelen semmivé foszlott, a volt massachusetts-i kormányzó pedig több csatatér-államban át is vette a vezetést.
Hiába volt meggyőzőbb Obama a második viadalon, a vitát követő közvélemény-kutatások nem mutatnak számottevő változást a verseny állásában. A CNN/ORC által a vitát megtekintők körében készített adatfelvétel eredményei alapján a megkérdezettek 46 százaléka szerint nyerte az elnök a vitát és csak 39 százalékuk gondolta Romney-t jobbnak. A megkérdezettek 73 százaléka szerint Barack Obama az előzetesen vártnál jobb teljesítményt nyújtott, Mitt Romney esetében ez az arány 37 százalék volt. A felmérés eredményei alapján a republikánus elnökjelölt a megkérdezettek 28 százaléka szerint rosszabb teljesítményt nyújtott, mint amire számítottak – az elnök esetében ez az arány mindössze 10 százalék volt.
Az elnököt ítélte rokonszenvesebbnek a válaszadók 47 százaléka; Romney azonban magasan, 18 százalékpontos különbséggel verte Obamát a gazdasági kérdésekre adott válaszai megítélésében. Az egészségügy és a költségvetési hiány kérdésében is a republikánus elnökjelölt nyert, Obama csak a külpolitikai témákban tudott felülkerekedni rajta. A megkérdezettek Romney-t ítélték erősebb vezetőnek és róla gondolták azt is, hogy konkrétabb válaszokat adott a feltett kérdésekre, Obama viszont sikeresebben teremtett kapcsolatot a közönséggel és a kérdezőkkel.
Fordulat ismét?
A második elnökjelölti vita nem sok újat mutatott az amerikai választóknak: a jelöltek túlnyomórészt a kampány során már számtalanszor elhangzott mondataikat ismételték újra. Céljuk ezzel az alkalommal mindössze az volt, hogy meggyőzzék a bizonytalan szavazókat – főleg a csatatér-államokban –, illetve konkrét választói csoportokat állítsanak maguk mellé. Az első vita alaposan megváltoztatta az addigi állást, így a legfontosabb kérdés most az, hogy Obama meggyőző szereplésével saját javára tudja-e fordítani a versenyt, vagy az első vitán elkövetett hibái az elnöki székébe kerülnek majd. Obama mellett szól, hogy a harmadik, utolsó elnökjelölti vita külpolitikai témákat feszeget majd, ami a jelenlegi elnök malmára hajthatja a vizet.