Bámulatos kubai orvoslás

Nem véletlen, hogy Hugo Chávez venezuelai elnököt is Kubában kezelik. A sziget egészségügyi rendszere és orvosképzése világhírű. A gazdaságilag viszonylag fejletlen országban lévő kórházak és egészségügyi intézmények felszereltsége kitűnő, magas a lakosság beoltottságának aránya, és a kubaiak évente legalább egyszer szűrővizsgálaton vesznek részt.

Kuba büszkélkedhet a világ egyik legjobb megelőző egészségügyi ellátási rendszerével, a kubaiak kevésbé függenek a gyógyszerektől, mint más fejlett országok lakossága. Kubában mindemellett ingyenes és jó minőségű az oktatás. A szigetország 15 tartományából 12-ben van orvosi egyetem, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a világon itt a legmagasabb az egy főre jutó orvosok aránya.

A sziget kiemelkedőbb eredményeket mutat fel az egészségügy területén, mint a latin-amerikai országok többsége. Itt a legmagasabb a lakosság várható életkora (78,6 év), Kuba rendelkezik a legtöbb orvossal a lakosság számához viszonyítva (59 orvos 10 ezer lakosra) és a legalacsonyabb gyermekhalandósági mutatóval (ami 5,0 1000 élve született gyermekre vetítve).

Az egészségügyi rendszer története

A kubai forradalom 1959-es győzelme és fennmaradása megszüntette a létbizonytalanságot és nagy változásokat jelentett a szociális rendszerben is. A Fidel Castro által kialakított egészségügyi rendszer legfőbb célja az állampolgárok megfelelő szintű kiszolgálása, a lakosság egészségének javítása volt. A szocialista minta alapján kialakított egészségügy minden kubai számára ingyenesen biztosítja az alapvető ellátást: „A forradalom által nyújtott dolgoknak, a lakásnak, az egészségügyi ellátásnak, az oktatásnak – pénz nélkül – fokozatosan meg kell teremtenie a leghaladóbb társadalmi öntudatot, a tulajdonhoz, az anyagi javakhoz és az emberi munkához való más viszonyt.” A rendszer kiépítésének egyik eleme az orvosok magánpraxisának eltörlése volt, a kormány felszólította az orvosokat, hogy felszerelésüket adják át az állami egészségügyi intézményeknek. A forradalom győzelme óta 56 kórház és 116 rendelőintézet épült fel.

Az ágazat 4 milliárd dolláros támogatását további szovjet segítséggel egészítették ki, mellyel az orvosi oktatás színvonalát és az egészségügy fejlesztését növelték. Orvosi egyetemek, klinikák, gyógyszertárak kaptak jelentős anyagi hozzájárulást a fejlesztéshez. Az orvosképzés teljes egészében államilag finanszírozott lett. Az 1960-as években Eisenhower elnök által elrendelt gazdasági szankció Kubával szemben bizonyos mértékű károkat okozott a rendszerben, de a kubai kormány a szovjetek segítségével tudta ellensúlyozni a veszteségeket.    

Az 1970-es évekre viszont a társadalombiztosítás és a közegészségügy költségei annyira megnőttek, hogy komoly problémát jelentett finanszírozásuk. Tovább növelte az állami kiadásokat a széles körű szociális rendszer kiépítése, ingyenessé vált a lakosság számára a víz, gáz, áramszolgáltatás, sőt kulturális események látogatása is. Fidel erre kijelentette: „valamivel többet fektettünk be, mint amennyit megtermeltünk„, de az egészségügy ingyenességét nem törölte el.

Az új társadalombiztosítási rendszer kialakítására fordított összeg másfél évtized alatt ötszörösére nőtt, 1975-ben már hatszáz millió pesót fordítottak erre a célra, és az orvosképzés kiszélesítése után minden 900 lakosra jutott egy orvos. A gyógyszerek árát minimálisra csökkentették, számos betegséget sikerült jelentősen visszaszorítani. „1963-ban megszűnt a járványos gyermekbénulás, 1966-ra felszámolták a maláriát, 1971-ben eltűnt a diftéria. Egyhetedére csökkent a bélhurutban elhalálozottak száma. Nagymértékben csökkent a gyermekhalálozás. 1974-ben 1000 élve születésre 28,9 halálozás jutott. (A forradalom előtt 60.) A várható életkor 55-ről 70 évre emelkedett.”

A Szovjetunió felbomlása után kezdte Kuba megtapasztalni, milyen támogatások nélkül boldogulni. A kormány ekkor 50 százalékkal csökkentette a biotechnológia fejlesztésére fordított kiadásokat, a katonai állomány is csupán a védekezésre volt felkészülve. Kubában hiánycikké váltak az alapvető élelmiszerek, az ország GDP-je rohamosan zuhant. A kubai kereskedelem 80 százalékát a keleti blokk – Kelet-Európa, Kelet-Németország, Szovjetunió – biztosította. A megszorítások ellenére az egészségügyet és a biotechnológiát amennyire tudta támogatta a kormány, mivel a technológiai fejlődésben látták az ország jövőjét, és meg kívánták menteni azt a teljes összeomlástól. Az alapvető orvosi ellátás színvonalának csökkenését hamar érezték a kubaiak, hiány volt fájdalomcsillapítókból, antibiotikumokból és orvosi műszerekből is.  A folyamatban lévő amerikai kereskedelmi embargó tovább súlyosbította a helyzetet.

A biotechnológia fejlődése 

A kubai társadalom forradalom utáni három fő pillére az egészségügy, az oktatás és a tudomány volt. Az ország biotechnológiájának kivételes fejlődése a kormány előrelátó és folyamatos elkötelezettségének köszönhető. Kuba kiemelkedő eredményeket ér el a biotechnológiában. Ez annál is inkább érdekes, mivel a sziget kicsi, a fejlődő világhoz tartozik és súlyos gazdasági nehézségekkel küszködik a Szovjetunió felbomlása óta. Az ágazat az állami kutatóintézetek láncolatára épül, a kormányzat és a klinikai kutatók között szoros az együttműködés. 

A kis ország egy lehetőség arra, hogy megvizsgáljuk a biotechnológia kettős felhasználását. Egyik részről nagy profitot jelent az egészségügynek, másrészről viszont a biotechnológia háborús, terrorista célokra való felhasználását is nyomon kísérhetjük. 1976-ban Kuba aláírta a biológiai és toxin-fegyverekről szóló egyezményt, 2002-ben azonban az amerikai kormány – bizonyítékok nélkül – elsőként vádolta az országot biológiai fegyverek készítésével és a biológiai hadviselés (biological warfare – BW) képességével. 

1960-ban Fidel Castro bejelentette, hogy Kuba jövőjét az oktatásban, tudományban és a biotechnológiában látja. Ő szervezte át a Kubai Tudományos Akadémiát és egy új Nemzeti Tudományos Kutatási Központot (National Center for Scientific Research/Centro Nacional de Investigaciones Cientificas – CENIC) is létrehozott, ami elsődleges műhellyé vált a biológiai fejlesztések számára. 

A biotechnológia erősödéséhez nagyban hozzájárult a dengue-láz járvány méretű visszaszorítása 1981-ben. A járványban két féle vírus keveredett, ami rengeteg halálos áldozatot követelt, 344 ezer kubai betegedett meg és 158-an haltak meg a betegség következtében. Ez a katasztrófa volt az egyik, amely feltárta a kubai közegészségügyi rendszer hiányosságait. A pusztítás olyan méretű volt, hogy Castro fejében megfordult egy amerikai biológiai támadás gondolata is. 1981-ben a CENIC létrehozott egy Biológiai Frontot (Frente Biologico), hogy tudósokat vonjon be a politikai döntéshozatalba. 

A kubai tudósok továbbfejlesztették a szovjetektől kapott szakmai tudást, a folyamatokat további génmanipulációval, molekuláris virológiával, immunkémiai és szövet tenyésztéssel egészítették ki. A Biológiai Front első feladata, az interferon kifejlesztése volt. Kubai tudósok azt feltételezték, hogy a fehérje interferon – ami természetes körülmények között termelődik az ember szervezetében – hatásos védelmet nyújt a vírusokkal szemben. 1981-ben eredménnyel alkalmazták a dengue-láz gyógyításában. Az interferon kezdeti kutatásában amerikai, finn és volt szovjet tudósok együttműködésével értek el eredményeket a fehérje fejlesztésében a kubai orvosok. 1982-től az interferon gyártás mintául szolgált a további genetikai és biológiai fejlesztésekhez. 

1982-ben Kuba csatlakozott az Egyesült Nemzetek Iparfejlesztési Szervezetéhez (United Nations Industrial Development Organization – UNIDO) hogy létrehozza a Géntechnológia és Biotechnológia Nemzetközi Központját (ICGEB- International Center for Genetic Engineering and Biotechnology). A szervezet közreműködésével 45 kubai tudóst képeztek tovább Olaszországban és Indiában.

A kubai biotechnológia akkor kapott lendülete, mikor 1986-ban felavatták az új Biotechnológiai Központot (Center for Genetic Engineering and Biotechnology – CIGB). Létrehozása után a központ kiszélesítette a kubai biotechnológiai fejlesztést, a kormány 150 millió dollárt fektetett be a kutatásokba, hogy a kubai biotechnológia világszínvonalú fejlesztését segítse. Ennek eredménye, hogy Kuba világelső lett a biológiai kutatások terén.

A kubai kormány mindig tagadta, hogy katonai hadviselésre használná az általuk fejlesztett biotechnológiát, de 1980-ban kubai katonatisztek elismerték, hogy kaptak kiképzést nukleáris, vegyi és biológiai fegyverek terén. 

Az elmúlt két évtized alatt Kuba sikeresen kifejlesztette a meningitis B, hepatitis B, és a kerge marha kór (vagyis a szarvasmarháknál előforduló szivacsos agyvelőgyulladás) elleni vakcinát is. További sikerei a vérszegénység, rák, kolera és AIDS elleni kutatásokban világosan mutatják a biotechnológia fejlődését az országban. A kubai fejlesztések nagy részének az alapanyaga gyógynövényekből származik. Kubai kutatók több mint 500 szabadalmi kérelmet nyújtottak be az Európai Szabadalmi Hivatalhoz (European Patent Office), valamint már 200 találmányt jegyzett be a Hivatal. A sziget biotechnológiával gyártott termékeit több mint ötven országba exportálja, többek között Kelet-Európába, Ázsiába és Latin-Amerika többi államába.

Lapozzon, hogy megismerje milyen lehetőségek vannak a kubai egészségturizmusban!

Egészségturizmus 

Az egészségturizmus egy új, kialakulóban lévő ágazat a karibi országban, évente átlagosan hárommillió turista érkezik különböző orvosi beavatkozások céljából. Az Egyesült Államokból a biztosítatlan amerikaiak 10 százaléka utazik Kubába szintén orvosi kezelésre.  A Castro által kialakított kiváló egészségügyi ellátás híre hamar elterjedt a nyugati világban, ami a műtéti turizmus fellendülésének kedvezett. A betegek ma Indiába, Thaiföldre, a Dominikai Köztársaságba, Mexikóba és Kubába mennek, hogy kihasználják az olcsó, de kiváló minőségű orvosi ellátás előnyeit. A kórházakon kívül gyógyfürdők és gyönyörű strandok segítenek a rehabilitációban. A szolgáltatásokat gyorsan, hónapokig tartó várakozás nélkül tudják igénybe venni a külföldiek.

Az egészségügyi turizmus elsődleges előnye az alacsony ár, a plasztikai és kozmetikai sebészet költsége 60-80 százalékkal olcsóbb, mint például az Egyesült Államokban. Valamint a kubai költségekben már benne van a kivizsgálás, sebész díj, altatás is, amit a nyugati világban külön költségként felszámolnak a betegeknek. Természetes van különbség a kubai és a turista ellátása között is. Ha egy turista orvosi ellátásra szorul, az orvos köteles külön turistáknak fenntartott kórházba küldeni a beteget, valamint nem láthatja el ingyen a látogatót. 

Már egy évtizede Kuba büszkélkedhet a legalacsonyabb csecsemőhalandósággal, a legmagasabb élettartammal és a legkevesebb HIV/AIDS-fertőzöttel egész Latin-Amerikában. Emellett a halálesetek kevesebb mint egy százaléka tulajdonítható fertőző betegségeknek.

Sem a pénzügyi akadályok, sem a gazdasági helyzetük nem akadályozta az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést a kubaiak számára. Az egy főre jutó orvosok aránya több, mint Franciaországban, Angliában vagy Dániában. Ezek a mutatók az ország figyelemre méltó sikerét mutatják az egészségügy területén. 

A beáramló betegek nagy száma jó hatással van az ország gazdaságára és segítheti az amerikai kereskedelmi embargó felszámolását is. A sikeres turizmus kiépítéséhez azonban további infrastruktúra-fejlesztésekre és külföldi promócióra van szüksége Kubának.