Nem támogatja az argentin zsidóság az elnöki döntést

Argentína és Irán múlt hónapban megállapodást kötött, hogy nemzetközi jogászok részvételével vizsgálóbizottságot hoznak létre annak érdekében, hogy kivizsgálják az 1994. július 18-án, az Argentin-izraeli Segélyegyesület (AMIA) székháza ellen elkövetett, 85 halálos áldozatot követelő merénylet körülményeit. A robbantásért az argentin igazságszolgáltatás és az Interpol szerint nagy valószínűséggel az iráni kormány egyes tagjai tehetők felelőssé. Teherán tagadja részvételét a bombatámadásban.

Cristina Fernández de Kirchner argentin elnök két hete jelentette be a bizottság felállításáról szóló megállapodás létrejöttét, amelyet az argentin külügyminiszter, Héctor Timerman akkor történelmi jelentőségű megállapodásnak nevezett. Az egyezséget támogatók, annak legfőbb jelentőségét abban jelölték meg, hogy így az argentin hatóságoknak lehetősége nyílna az iráni gyanúsítottak kihallgatására. Ezáltal pedig egy 19 éve húzódó ügy megoldása vehetne új irányt.

Kritikák és félelmek

Az argentin zsidó közösség vezetői szerint Kirchner elnök helytelenül járt el, amikor megállapodást kötött az iráni kormánnyal a merénylet kivizsgálásának ügyében.  Attól tartanak ugyanis, hogy az egyezséggel a főbűnösök megúszhatják a felelősségre vonást, tekintve, hogy az ügy elsőszámú gyanúsítottjai olyan magas rangú iráni tisztségviselők, akik jelenleg is jelentős hatalommal bírnak a közel-keleti országban.

Múlt héten, a Nemzet nevű argentin napilap közzétett egy felmérést, amely szerint a helyi zsidó lakosság 81%-a ellenzi, hogy Argentína egyenlő félként tárgyaljon Iránnal az ügyben. Az AMIA múlt pénteken szintén elutasította a megállapodást, míg az Argentínai Zsidó Szervezetek Szövetségének (DAIA) elnöke, Julio Schlosser is aggodalmát fejezte ki a döntést illetően és a már megkötetett egyezséggel szemben foglalt állást.

A bírálók legfőbb érve abban áll, hogy a megállapodás a nyolc legfőbb iráni gyanúsított közül, csupán öt feltételezett felelős kihallgatását engedélyezné, ezáltal pedig a legmagasabb rangú gyanúsítottakat – úgymint Ali Akbar Hasemi Rafszandzsáni volt iráni elnököt, Ali Akbar Velajati volt külügyminisztert, és Hadi Solejmanpur egykori Buenos Aires-i nagykövetet – nem érintené a vizsgálat.

Az ellenzők másik kifogása, hogy a dokumentum úgy fogalmaz, hogy az újfajta eljárás a gyanúsítottak kihallgatását teszi lehetővé, ezzel pedig nem mondja ki egyértelműen, hogy jogi felelősségre vonásról lenne szó, főleg nem az argentin igazságszolgáltatás által. Az egyezség bírálói jelezték ez irányú aggályaikat Timerman külügyminiszternek, ám a dokumentum szövege, a parlament elé terjesztését megelőzően nem került módosításra. Christina Fernandez ennek ellenére azt ígérte, hogy az argentin igazságszolgáltatás szuverenitása és a jog érvényesülése nem fog sérülni a bizottsági eljárás során.

Argentína, Kuba és Venezuela útjára lép?

Egyes vélekedések szerint a megállapodás azért is problémás, mert azok közé a Venezuela által vezetett, latin-amerikai országok sorába emeli Argentínát, amelyek politikájukban Kubát, Iránt, és egyéb olyan országokat követnek, illetve azoknak szövetségesei, amelyek sorozatosan megsértik az emberi jogokat.

Egészen idáig Argentína esetében nem volt megfigyelhető ez az irány, nem csupán azért, mert belső működését tekintve demokratikus elveket követ, hanem mert Iránnal szembeni külpolitikájában is tartózkodott a venezuelai megközelítéstől.

A néhai argentin elnök, Néstor Kirchner elutasította az Iránhoz való közeledést és támogatta országa kiadatási kérelmét a gyanúsított személyekkel szemben, ám a jelenlegi elnök az Iránnal együttműködve történő kivizsgálás mellett döntött, amely által sérülhetnek az argentin érdekek a megállapodást kritizálók szerint.

Az izraeli külügyminiszter szintén csalódottságát fejezte ki, kételkedve abban, hogy ez a megállapodás valódi és igazságos megoldást hozhat az áldozatok és hozzátartozóik számára.

Az Egyesült Államok külügyminisztériumának latin-amerikai ügyekért felelős megbízottja, Roberta Jacobson szerint is kétséges, hogy ez a megoldás elvezet az ügy igazságos és végső lezárásához ugyanakkor hozzátette, hogy nem gondolja, hogy ez a döntés egyértelműen Kubával és Venezuelával helyezné egy csoportba Argentínát. Ebből kifolyólag, Jacobson hangsúlyozta, hogy továbbra is bízik Argentína és az Egyesült Államok közötti együttműködésben az országaikat érintő közös ügyek legtöbbjében.

A megállapodás mögött húzodó valódi érvek

A megállapodás megkötésére több magyarázat fogalmazódott meg. Egyesek szerint Kirchner elnök döntését gazdasági okok indokolták. Az Iránba irányuló argentin export mértéke az elmúlt öt évben ugyanis megháromszorozódott – 319 millióról 1,1 milliárd dollárra nőtt – valamint egyes vélekedések szerint Argentína, Iránból származó olajimportja is növekedhet, ami még szorosabb együttműködésre adhatna okot. A szakértők többsége mégis elutasítja ezt a magyarázatot az állítva, hogy a jelenlegi megállapodás érdemben nem javítana a két ország gazdasági kapcsolatin.

Egy másik elmélet szerint Christina Fernandez jó barátja, Hugo Chávez venezuelai elnök hatására döntött a megállapodás megkötése mellett, akinek politikájával, bizonyos vélemények szerint, az argentin vezető eszközei egyre nagyobb hasonlóságot mutatnak.

Végül lehetséges magyarázatként az is felmerült, hogy az argentin vezető valóban hisz abban, hogy ez a megállapodás közelebb vihet a régóta húzódó ügy végső megoldásához, amely korábban az iráni kooperáció hiányában nem járt sikerrel az elmúlt, majdnem két évtizedben. Ennek ellentmondani látszik a bírálók érve, amely rámutat, hogy a döntéssel felállítandó argentin-iráni bizottság, mint az együttműködés alapja, teljesen megegyezik azzal a konstrukcióval, amelyet az iráni fél már korábban is szorgalmazott a probléma megoldására.

Az argentin külügyminiszter a kifogásokra reagálva hangsúlyozta, hogy a jelenlegi lépés nem az ügy jogi megoldását szándékszik helyettesíteni. Az ellenzők azonban kételkednek Timerman állításában, aki néhány évvel ezelőtt tagadta a vádakat, miszerint Argentína titkos tárgyalásokat folytatna Iránnal az AMIA ügyében, amely nyilatkozat igazságtartalma szerintük, a jelenlegi fejlemények ismeretében erősen megkérdőjelezhető.

Mindezek fényében kérdéses, hogy az újonnan kijelölt keretek között sikerül-e kimozdítani az ügyet a 19 éve tartó statikus állapotából, és hogy az eljárás végül valóban jogszerű módon folytatható-e le. Egyelőre úgy tűnik, hogy a merénylet fő felelősei megúszhatják a felelősségre vonást.