2018: Kubában véget ér a Castro-korszak

Újraválasztotta Raúl Castrót Kuba elnökévé vasárnap a szigetország nemzetgyűlése. A 82 éves elnök második mandátumának végeztével, 2018-ban távozik a hatalomból. Az utódja minden bizonnyal az újonnan kinevezett elnökhelyettes Miguel Diaz-Canel lesz.

Raúl Castro, kubai elnök megerősítette, hogy a második elnöki ciklusa egyben utolsó terminusa is lesz. „Tisztáznom kell, hogy függetlenül az alkotmányban meghatározott legjobb időponttól, ez lesz az utolsó ciklusom”– közölte Raúl Castro győzelmi beszédében, és kilátásba helyezte, hogy a jövőben két terminusra korlátozzák az államfő hivatali idejét.

Raúl távozásával Kubában gyakorlatilag véget ér a Castro-korszak, amely 1959-es forradalom, vagyis az Egyesült Államok támogatását élvező Fulgencio Batista hatalmának a megdöntése óta tart Kubában.

Generációváltás a felső vezetésben

A Kubai Államtanács első elnökhelyettessé egy viszonylag fiatal politikust, az 52 éves Miguel Diaz-Canelt választotta meg, aki ezzel a kormány második legbefolyásosabb személyévé vált. Ugyancsak viszonylagos fiatalítás történt a parlament elnöki tisztében: a pozíció betöltésére a most 69 éves Esteban Lazot nevezték ki, aki a 75 éves Ricardo Alarcont – a posztot két évtizeden át betöltő politikust – követi az elnöki székben.

Esteban Lazo a Kubai Kommunista Párt egyik erős emberének számít. Jovellanosban egy szegény parasztcsaládban született 1944. február 26-án, és egyike lett azon fekete politikusoknak, akik Kubában a legmagasabb kormányzati pozíciókba küzdötték fel magukat.

„Ennek a döntésnek különleges történelmi jelentősége van, mert az ország jövőbeni vezetése összetételében végleges lépést jelent, a kulcspozíciók fokozatos és rendezett átadását az új nemzedékeknek” – magyarázta Diaz-Canel kinevezéséről Raúl, és azt is hozzátette, hogy ennek a folyamatnak az elkövetkezendő öt évben végbe kell mennie.

A kubai parlament kinevezte mandátuma első ülésén az Államtanács tagjait is. A testület 31 tagból (elnök, első alelnök, 5 alelnök, titkár, 23 további tag) áll, amelynek elnöke szintén a jelenlegi államfő.

A generációváltás a politikai rendszerben nem eredményez változást. Beszédében Raúl Castro egyértelművé tette, hogy Kuba továbbra is a szocializmusban látja a jövőt. „Nem azért választottak elnökké, hogy visszaállítsam a kapitalizmust Kubában. Azért választottak meg, hogy óvjam és ápoljam a szocializmust, folytassam a tökéletesítését, s nem azért, hogy tönkretegyem” – hangsúlyozta.

Ahogy Fidel Castro egészsége gyengült, Raúl Castro került előtérbe, mint lehetséges, sőt egyetlen utód. 2006. július 31-én ideiglenes hatállyal átvette az Államtanács elnöki tisztségét, majd 2008 februárjában Raúlt hivatalosan is Kuba elnökévé nevezték ki.

Az örökös

A kubai elnök első helyettesének választott Miguel Díaz-Canelt a párton belül Raúl Castro utódjának tekintik. A villamosmérnök végzettségű politikus az elnökhelyettesi poszton a forradalom régi gárdáját képviselő 82 éves José Ramón Machadót váltja, aki alelnökként folytatja ezután. A volt felsőoktatási miniszter Díaz-Canel nem a forradalmi generáció – nyolcvanas éveikben járó – régi politikusi gárdáját erősíti. Már a forradalom után született, s ha majd átveszi Kuba irányítását, személyében ő lesz az első kubai vezető, aki egész életét az 1959 januárjában kezdődött Castro-rezsim alatt élte le.

Az egykori katona Diaz-Canel 1985-ben egyetemi tanárként kezdte karrierjét szülőföldjén, Villa Clara tartományban. Az oktatás mellett a Kommunista Ifjúsági Szövetség vezetését is elvállalta, és 1987-ben nemzetközi „küldetésben” vett részt Nicaraguában a baloldali sandinista kormány idején.

Diaz a pártranglétrát végigjárva emelkedett az első elnökhelyettes tisztségébe. Kezdetben Villa Clara, majd Holguín tartományban dolgozott párttitkárként, majd 2003-ban tagja lett a Politikai Bizottságnak, a Kubai Kommunista Párt legfőbb döntéshozó szervének. Innen politikusi karrierje már egyenesen ívelt felfelé. Az elmúlt hónapokban Diaz-Canel az állami televízióban is egyre többször tartott beszédet, és az államfőt is számos alkalommal helyettesítette protokolláris eseményeken.

Raúl Castro kubai elnök 2008-as hatalomra jutása óta számos – a szocialista gazdasági modell megújítását célzó – reformtervvel állt elő, amelyek a komoly bajba került kubai gazdaság problémáira kívántak megoldást találni.

A tíz legfontosabb reform

2008 márciusától a kubaiak mobiltelefont vásárolhatnak, a szolgáltatást korábban csak vállalatok, állami tisztviselők és külföldiek számára engedélyezték.

2008 júliusával az állami gazdaságok által nem használt termőterületek haszonélvezeti joga átruházható lett. A kormányzat a döntéssel a mezőgazdaság fellendítését, és a költséges élelmiszer-behozatal csökkentését kívánta elérni. Két-három év alatt több mint egymillió hektárt adtak át művelésre 200 ezer parasztnak, illetve szövetkezeti tagnak.

2010-ben jelentette be a kormány, hogy a gazdaság fellendítését célzó lépés eredményeként az állami szektorban 2015-ig fokozatosan mintegy 500 ezer munkahelyet szüntetnek meg.

2010. október 25-től a nem állami szövetkezetek számára is engedélyezték a magánszektorban való „foglalkoztatást” 178 „maszek” tevékenységre, így most már magánszemélyeknek is lehet alkalmazottjuk.

2011 áprilisában Raúl Castro bejelentette, hogy a jövőben két terminusra korlátozzák az állami tisztségek betöltését.

2011 novemberétől lehetővé vált az ingatlanok és gépkocsik adás-vétele, az intézkedések mégis határt szabtak a kereslet-kínálatnak, mivel a kubaiak számára a törvény csak egy ingatlan vagy autó tulajdonjogát engedélyezte.

2012. december 11-től a nemzetgyűlés engedélyezte a magánszektorban – alkalmazottakat foglalkoztató – nem állami szövetkezetek létesítését mintegy 47 gazdasági jellegű tevékenységre, így éttermek működtetésére, közlekedés és egyéb szolgáltatások vonatkozásában.

2011. december 20-tól az új hitelezési politika lehetővé teszi a banki finanszírozást a magánszektorban való foglalkoztatás, a mezőgazdasági termelés és a lakásfelújítás vonatkozásában.

2013. január 1-jével új adótörvény lépett hatályba az átfogó fiskális politika megteremtését célzó törekvés jegyében.

2013. január 14-vel lépett hatályba az új bevándorlási reform, amelynek értelmében kiutazási engedély és külföldi meghívólevél nélkül utazhatnak külföldre a kubaiak. A külföldön tartózkodás eddig tizenegy hónapra korlátozott idejét huszonnégy hónapra meghosszabbították.

A reformok még nem hoztak látványos sikert

Igaz, hogy fenntartásokkal, de a magántőkét már nem tekintik az „ördögtől való dolognak” a szigetországban. A kubaiak ma már kisvállalkozásokat alapíthatnak, engedélyezett számukra házak és gépkocsik adás-vétele is, sőt bankhitelért is folyamodhatnak, amennyiben külföldre kívánnak utazni.

Azonban mégsem beszélhetünk sikerről Raúlnak a vegyes gazdaság megteremtését célzó törekvéseivel kapcsolatban, mivel a lassú ütemben megvalósuló reformok eddig képtelennek bizonyulnak a  kritikus helyzetben lévő mezőgazdaság feltámasztására, a szegénység leküzdésére.

A kommunista vezetésű Kuba ráadásul továbbra is mindent megtesz az ellenzéki mozgalmak háttérbe szorítására. A Kubai Emberi Jogok és Nemzeti Megbékélés Bizottsága (CCDHRN) szerint 2012-ben több mint 6600 esetben került sor politikai indítékú önkényes letartóztatásra.

Az országot csaknem öt éve irányító Raúl Castro piacorientált gazdasági reformprogramjai nagy előrelépésnek tekinthetők, de ezek sem javították kellő mértékben az életszínvonalat és az emberi jogi helyzetét a szigetországban.