Védelmi témák Izrael és Amerika között

Március 5-én védelmi megbeszélést tartott a Pentagonban az izraeli védelmi miniszter, Ehud Barak, és az újonnan kinevezett amerikai védelmi miniszter, Chuck Hagel. A tárgyaláson Szíria és Irán kérdése került előtérbe.

Ami tény, hogy Izrael mind a szíriai polgárháborút, mind pedig az iráni atomprogramot komoly biztonsági fenyegetésként, és kockázatként értékeli a saját államára nézve, és részéről folyamatosan a levegőben lóg akár az egyik, akár a másik problémára bármiféle katonai válasz az eddig alkalmazott szankciókon túl.

Szíriával szemben a legnagyobb félelme az Izraelnek, és a térség többi releváns aktorának, hogy a menekültáradaton kívül a háború előbb-utóbb átível az országhatárokon. Ennek a félelemnek az alapja a törökországi eltévedt rakéták esete, és a gyakorlatilag attól a pillanattól lehet tartani a háború expanziójától. Az expanzió viszont elindít egy dominóeffektust, mely beláthatatlanná teszi a polgárháború végét, és kimenetelét, ezért érdekes az, hogy mit gondol a kérdésről Izrael, illetve hogyan viszonyul az amerikai védelmi tárca a konfliktushoz.

Szíria esetében az egyik legfontosabb kérdés a béketerv megalkotása, valamint az abban való megállapodás Izrael és Amerika részéről, hogy Amerika segít megvédeni Izraelt, a zsidó állam viszont nem tesz elhamarkodott lépést. A másik problémás pont a szíriai polgárháború esetében az, hogy köztudott tény, hogy az elmúlt négy évtizedben az állam tekintélyes fegyverarzenálra tett szert az ABC típusú fegyverekből.

Ezzel kapcsolatosan az növeli meg Izrael félelmét, hogy esetleg, illetve bizonytalan a fegyverek ellenőrzési fennhatósága. Azaz most még a kormányerők kezében van a fegyverraktárak kulcsa, de ez könnyedén változhat a kormányerők és a felkelők közötti hadműveletek eredményességének függvényében. Az is köztudott, hogy a felkelők oldalán szélsőséges elemek is harcolnak, az ő kezükben viszont ezen katonai fegyverek sokkal nagyobb veszélyt jelentenek, mint amekkora eredetileg a kockázati tényező.

Izraelnek tehát Szíria szempontjából biztonságpolitikai értelemben van mitől tartania. Azonban számíthat egy szövetségesre.

A másik fontos téma az izraeli-amerikai kétoldalú védelmi tárgyaláson az iráni atomprogram kérdése volt, melyet Izrael szintén fenyegetésként érzékel, dacára az Iránnal szemben alkalmazott szankcióknak. Annak ellenére, hogy az elmúlt időszakban elkészített izraeli hírszerzési jelentések arról tájékoztattak, hogy sikeres az iráni atomprogram miatt az országgal szemben alkalmazott diplomáciai lépések sokasága, Izrael mégis fél.

Félelmében alapja, hogy Irán nem engedi ellenőrizni az atomkutatásait. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség munkatársai többször is eredménytelenül kísérelték megtekinteni a kutatásokat, és az eredményeket. Ahmadinezsád elnök folyamatosan az atomprogram békés céljait ecseteli, de a közben napvilágot látott friss hadászati fejlesztések a békés célzatot erősen megkérdőjelezik. E két tényező együtt, valamint a bizonyos fokig konok hallgatás Irán oldaláról válaszreakciót szül Izraelben is, a régió többi országában, és valamilyen szinten a nemzetközi aktorokban is egyaránt.

Ugyanakkor egy másik értelmezési keretben politikai szimbolika tekintetében felértékelődik az atomprogram ténye, és más megvilágításba helyezi a közel-keleti szövetségi rendszereket. Atomot birtokolni egyfajta presztízst jelent, ám ugyanakkor veszélyt jelent a térség többi államának status quo-jára. Az is igaz, hogy a hasadóanyagokkal való kísérletezés, és a technika, melyet közben használnak meglehetősen drága, különösen akkor, ha a kísérletező államot szankciók sújtják.

Az utóbbi tény ad valamiféle választ arra, hogyan alakul Szíria és Irán kapcsolata, ugyanis a szankció okán mindkettő körül bezárul a geopolitikai gyűrű, mely egyre szorosabb. Előbbi pedig arra ad választ, hogy mi miért reagál egyébként érthetően, vehemensen Amerikai és Izrael a két állammal kapcsolatos összes biztonságpolitikai problémára.

A két kérdés előrevetíti az amerikai védelempolitika, és diplomáciai kapcsolatok változását, mely hasonlóan a külpolitikához a közeljövőben sokkal aktívabb lesz. Egy merőben más védelempolitikáról lehet beszélni, mint az előző Obama-kormányzat idején. Ez valamint a külpolitikai súlypontok változása arra enged következtetni, hogy bizonyos mértékű változás várható az Obama doktrína tekintetében is. Voltaképp arról van szó, hogy a republikánusok által megfogalmazott kampánykritikát most orvosolják Obama új miniszterei.