Zimbabwe megmutatja: hogyan ne tartsunk népszavazást?

Szombaton tartanak népszavazást Zimbabwe új – több mint három éven át készült – alkotmányáról. Amennyiben elfogadják, a július végén esedékes parlamenti és elnökválasztást már az új alaptörvény szabályozza majd, egyelőre azonban maga a tervezet és a népszavazás lebonyolítása is kínos kérdéseket vet fel.

Bár a Robert Mugabe által 1980 óta irányított dél-afrikai ország sosem volt a demokrácia mintapéldája, az új alkotmánytervezetre nem a reformigények, hanem a legutóbbi, 2008-as elnökválasztás után kötött politikai megállapodás miatt volt szükség. Ez a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) közreműködésével megkötött egyezmény egyrészt bevonta a választás második fordulóját bojkottáló Morgan Tsvangirait és pártját a kormányzatba, másrészt egy új alkotmány létrehozásáról is rendelkezett.

A politikai alku eredményeképp Zimbabwe ha lassan is, de elindult a gazdasági talpra állás útján, ám a két nagy párt, a Mugabe nevével fémjelzett Zanu-PF és a miniszterelnöki székbe került Tsvangirai vezette Mozgalom a Demokratikus Változásért (MDC) csak elvétve tudott közös nevezőre jutni – ez az éles ellentét pedig az alkotmánytervezetre is rányomta a bélyegét.

Politikai kompromisszum

Bár az új alaptörvény kidolgozásáért elvileg a Zimbabwei Alkotmányozó Bizottság (COPAC) felelt, a kezdeményezés hamar kicsúszott a szervezet kezéből. A pártok ugyanis saját bizottságokat állítottak fel a tervezet megalkotására, az a tény pedig, hogy ezek tagjai kevésbé voltak kompetensek alkotmányjogi kérdésekben, nyilvánvalóan senkit sem zavart, hiszen az elsődleges cél egy politikai kompromisszum kialakítása a volt a felek között.

De ez sem ment könnyen. A tavaly nyárra elkészült első változat hiába nyerte el az MDC két frakciójának tetszését, Mugabe a legkevésbé sem volt elégedett a tervezettel. Az elnök végül annyi módosítást indítványozott a dokumentummal kapcsolatban, hogy az általa jónak vélt verzió már csak nyomokban emlékeztetett az eredetileg benyújtott szövegre. Az ellenzék mélységesen felháborodott a módosításokon – aztán mégis elfogadta azok jelentős részét.

A tervezetet végül a parlament is jóváhagyta, a két párt pedig most arra biztatja a polgárokat, hogy szombaton szavazzanak igennel: egy olyan alkotmányra, melyet a civil társadalom bevonása nélkül, az illetékes bizottság megkerülésével vetettek papírra; mely végső soron nem más, mint egy átmeneti, a júliusi választásokig szóló alku Mugabe és Tsvangirai között.

Az elnök mindenek felett

Mindezt maga Mugabe is megerősítette, amikor hívei előtt arról beszélt, hogy újraválasztását követően úgy írja majd át az alkotmányt, hogy az „jobban igazodjon közös nézeteikhez”.

Vannak azonban az alaptörvénynek olyan paragrafusai, melyeket valószínűleg egyik fél sem kíván majd megváltoztatni, ezek jellemzően az elnöki hatalmat betonozzák be. Bár az alkotmányozó folyamat egyik kezdeti célkitűzése éppen az államfő rendkívül széles jogkörének szűkítése volt, a dokumentumba csak minimális korlátozások kerültek be.

Ennek egyik oka nyilván Mugabe hajthatatlansága volt a kérdésben, ugyanakkor feltételezhető, hogy Tsvangirai sem harcolt hevesen az elnöki hatalom megnyirbálásáért, hisz amennyiben ő nyeri a választásokat, nagy szüksége lesz a széles jogkörökre pozíciója megszilárdításához.

Lesz-e pénz szavazólapra?

Bár mindkét párt érdekeltnek tűnik az új alkotmány elfogadtatásában, a szombati népszavazás eredményessége számos technikai akadály miatt kérdéses lehet.

Bennfentesek szerint a zimbabwei választási bizottság nem tudott megfelelően felkészülni az eseményre. Bár a pártok több mint három éven keresztül csatároztak az új alkotmány kapcsán, ez a folyamat nagyrészt a színfalak mögött zajlott, így a polgároknak mindössze három hét állt rendelkezésükre, hogy megismerjék a tervezet szövegét.

Nem csak az idővel volt azonban baj: a szűkös anyagi források miatt az Alkotmányozó Bizottság mindössze 90 ezer példányban adhatta ki a parlament által elfogadott szöveget, illetve 200 ezer rövidített példány nyomtatására volt lehetősége. Ez azonban aligha lehetett elegendő a mintegy ötmillió választópolgár tájékoztatására, így szombaton senki sem számít magas részvételi arányra.

A szavazni kívánók ugyanakkor további nehézségekkel szembesülhetnek, hiszen az országos választási bizottság már korábban jelezte, hogy valószínűleg nem tud elegendő biztost delegálni a választókerületekbe. Ennek elsődleges oka, hogy az ilyen feladatokra általában kijelölt közalkalmazottak nem szívesen vállalják a megbízást, mivel sokan közülük még a tavalyi fizetésüket sem kapták meg.

A nemzetközi donorok bizalmatlansága miatt a kormány a helyi vállalkozásokra kivetett különadóval próbálta összegyűjteni a népszavazáshoz szükséges pénzt, a biztosok kijelölése és a szavazóhelyiségek kialakítása mellett azonban az is kérdéses, hogy sikerül-e elegendő szavazólapot nyomtatni a voksolni kívánók számára. Arthur Mutambara miniszterelnök-helyettes szerint az esemény lebonyolítására körülbelül húszmillió dollárra lett volna szükség, az pedig még aggasztóbb, hogy a júliusi választások költsége várhatóan négyszer magasabb lesz.

Megfélemlítés és erőszak

A népszavazás sikeres lebonyolítása mellett annak legitimitása is egyre inkább kérdéses az elmúlt hetekben elkövetett, politikai töltetű atrocitások fényében. A legutóbbi eset Jestina Mukoko, a Zimbabwei Békeprojekt (ZPP) vezetőjének nevéhez fűződik, akit koholt vádak alapján vett őrizetbe a rendőrség, végül múlt vasárnap, kétnapos vallatás után engedték szabadon. A demokratikus ellenzékhez köthető civil szervezet elnökét a 2008-as választások idején is letartóztatták, akkor hónapokig raboskodott börtönben, ahol meg is kínozták. Mukokót a zimbabwei legfelsőbb bíróság minden vádpontban ártatlannak találta, ám úgy tűnik, a rezsim az újabb választások közeledtével megfeledkezett a felmentésről.

Mukoko esete ugyanakkor koránt sem egyedi: az utóbbi időben egymást követték az országban a politikai razziák és az erőszakcselekmények, melyek jelentős része civil szervezetek ellen irányult. A Mozgalom a Demokratikus Változásért február végén benyújtott egy összefoglalót a regisztrált esetekről a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösségnek, és egy rendkívüli ülés összehívását kérte a témában.

A politikai erőszak áldozatai között van egy tizenkét éves fiú is, aki február 23-án égett halálra, miután ismeretlen tettesek felgyújtották a kunyhót, melyben aludt. Tsvangirai pártja a Zanu-PF-et vádolja a gyilkossággal. Érvelésük szerint a fiút azért ölték meg, mert apja ellenzéki színekben kívánt indulni a nyári választásokon.

Az MDC-n belül sokan a 2008-as erőszakhullám megismétlődésétől tartanak, mely hasonló atrocitásokkal vette kezdetét. Az Egyesült Államok és az Európai Unió is kifejezte aggályait a választások tisztaságát és legitimitását illetően.