A dél-afrikai Durban városában gyűltek össze a héten a BRICS vezető politikusai. Az informális szervezet ötödik csúcsa címében kifejezetten az afrikai kontinensre fókuszált, a legizgalmasabb bejelentés ugyanakkor egy, a Világbanknak vetélytársat állító közös fejlesztési bank létrehozása volt, ami aztán vagy létrejön majd vagy nem.
Majdnem történelmi
A dél-afrikai Durban városában gyűltek össze az öt feltörekvő államot – Brazíliát, Oroszországot, Indiát, Kínát és a vendéglátó Dél-afrikai Köztársaságot – tömörítő BRICS csoport vezető politikusai. Az ötödik csúcs címében kifejezetten az afrikai kontinensre fókuszált (BRICS and Africa: Partnerships for Integration and Industrialisation), a legizgalmasabb bejelentés ugyanakkor egy 50 milliárd dollár kezdőtőkével induló közös fejlesztési bank létrehozása volt, ami a BRICS reményei szerint hosszabb távon méltó vetélytársa lesz a Világbanknak és az IMF-nek, ellensúlyozva a nyugati gazdasági fölényt a nemzetközi porondon.
A bank pontos leendő szerepe azonban még nem tisztázott, csak elvi megállapodásra jutottak a felek, a részleteket később pontosítják. Ilyen formában a bejelentés csak megismételte, amit eddig is tudni lehetett. Márpedig ez kudarc, annak a jele, hogy a nagyszabású terv részleteiben elbukott a tagállamok különféle politikai és gazdasági érdekeinek árnyékában. Ez sokak szemében igazolhatja azt, amit elemzők is hajtogatnak: hiába a látszólagos együttműködés, kevés az olyan közös vonás, érték vagy akár csak érdek, ami tartósan összeköthetné a BRICS tagországait.
Laza befolyásnövelés
A BRICS valójában BRIC néven látta meg a napvilágot a kétezres évek elején, amikor négy, hasonló fejlettségi szinten lévő, rohamosan fejlődő állam – Brazília, Oroszország, India és Kína – úgy döntött, hogy egy informális szövetség révén közösen próbálja meg erősíteni gazdasági befolyását. 2010-ben aztán bevették a klubba a Dél-afrikai Köztársaságot, így vált a BRIC-ből BRICS (az országok angol neveinek kezdőbetűjéből). Nem jelentéktelen társaságról van szó: együtt a föld lakosságának 40, GDP-jének pedig 25 százalékát adják. Feledy Botond írásában sajnálkozik is, hogy a toporgó EU mellett gyorsvonatként robognak el.
Új fiú
Ha már Dél-Afrikában tartották az éves csúcsértekezletet, a két hete megválasztott új kínai elnök, Hszi Csin-ping kihasználta az alkalmat, hogy körülnézzen a kontinensen. A Tanzániát, Dél-Afrikát és a Kongói Demokratikus Köztársaságot érintő látogatás elsődleges célja az volt, hogy válaszoljon azokra az egyre hangosabb szólamokra, miszerint Kína sem különb a régi gyarmatosítóknál, ugyanúgy kizsákmányolja a kontinenst az afrikai országok számára előnytelen kereskedelmi szerződések révén. Ráadásul, ahogy a Pambazuka elemzése rámutat, a földvásárlások terén is ugyanolyan, vagy esetenként még mohóbbnak látszanak a BRICS-tagországok (főleg Brazília, India és Dél-Afrika), mint a nyugati államok.
A Reuters a kínai befolyással kapcsolatban többek között a nigériai központi bank vezetőjét, Lamido Sanusi-t szólaltatta meg, aki szerint Kína eljárása, miszerint kiviszi az afrikai nyersanyagokat, cserébe pedig olcsó késztermékekkel látja el a kontinenst, nem sokban különbözik az egykori gyarmatosítók felfogásától. Azt is sokan Peking szemére vetik, hogy az afrikai kontinensen összesen nagyjából egymillió kínai dolgozik különféle építkezéseken, ami éppenséggel nem segíti az afrikai munkanélküliség csökkentését.
Mandela ellopta a show-t
A dél-afrikai vezetés számára hiába volt nagy PR-lehetőség a BRICS-csúcs, Jacob Zuma elnök többet szerepelt a hírekben annak kapcsán, hogy az egykori elnök, a 94 éves Nelson Mandela ismét kórházba került. A kiszivárgó hírek alapján már jobban van, szervezete reagál a kezelésekre, ám ettől függetlenül mindenki aggodalommal várja a fejleményeket.
A másik fő hír sem a csúcshoz kapcsolódik: a Közép-afrikai Köztársaságban homályos céllal állomásozó, hivatalosan az azóta elűzött Francois Bozizé elnök csapatait képző 200 dél-afrikai katonából 13 meghalt (27 pedig megsebesült), amikor összetűzésbe kerültek a Seleka-gerillákkal. Nem túl fényes szereplés ez attól a Dél-Afrikától, ami magát a kontinens vezető hatalmának szeretné láttatni.