Szmoghelyzet Mexikóvárosban

A világ legnépesebb metropoliszai közé tartozó Mexikóvárosnak a bűnözés és az egyre rosszabb közbiztonság mellett a rossz minőségű és nem környezetbarát, több mint 4 millió autó okozta légszennyezéssel is fel kell vennie a napi küzdelmet. Ironikusan fogalmazhatnánk úgy is, hogy ha valaki nem kerül egy eltévedt golyó célkeresztjébe, hosszú távon még mindig összeszedhet valamilyen halálos betegséget  az egészségügyi határértéket meghaladó ózonszint következtében.

Egy olyan országban, ahol évente 14 ezer ember hal meg a légszennyezéssel összefüggésbe hozható betegségben – és amely számadatot csak Brazília “múlja felül” -, Mexikóváros vezetése 15 napon belül háromszor hirdetett szmogriadót a magas ózonkoncentráció miatt.

A főváros szennyezettségi mutatói miatt kormányzati szinten drasztikus lépések meghozatalát határozták el. Többek között a városon áthaladó forgalom visszaszorítása érdekében korlátozzák a személygépkocsi-használatot. Emellett Mexikóváros kormánya megnöveli a parkolóórák számát, meghatározzák a megengedett várakozási időt, növelik a súlyadót, valamint sebességkorlátozásokat vezetnek be bizonyos frekventáltabb városrészekben, ahogy például Londonban is tették.

A városi környezetvédelemért felelős vezető hozzátette, ezzel párhuzamosan a tömegközlekedést is fejleszteni kívánják, hogy hatékonyabb és vonzóbb legyen az emberek szemében.

Jelen pillanatban is tanulmányozzák azokat az alternatív megoldásokat, amelyeket Mario Molina, Nobel-díjas kémikus nevével fémjelzett központ állított össze.

A tömegközlekedés fejlesztése, úgy mint a buszok és a kerékpár-használat népszerűsítése tűnik eddig az egyetlen olyan programnak, amellyel az 1990-es években kezdődött szennyezés hatásait enyhíthetik.

Ezt segíti elő a „Hoy no Circula” („Ma nem közlekedik”) elnevezésű program, amelynek keretében egyötödére kívánják visszaszorítani a hétköznaponként a városon átvonuló körülbelül 4,5 millió autót. A korlátozás értelmében a bejegyzett belsőégésű motorok esetében hétfőtől vasárnapig 05.00 – 22.00 között – egy felosztás szerint – külön a rendszám színe, illetve a rendszám utolsó számjegyei alapján korlátozzák az autók használatát.

Ahogy Sergio Sánchez fogalmazott: “Nincs varázsszer, de a szennyezés csökkentésére vonatkozó stratégiák világosak és követhetőek.” Véleménye szerint hat fő irányelv betartására lenne szükség:

1. A technológia és az üzemanyagok fejlesztése;
2. A tömegközlekedés fejlesztése és kiterjesztése;
3. A nem motorizált rendszerek fejlesztése és ezek összekapcsolása a tömegközlekedési rendszerekkel (például kerékpár);
4. A földhasználat átfogó tervezése;
5. A felesleges utak kezelése, illetve a magánhasználatú gépkocsik használatának csökkentése;
6. A fuvarozás irányításának javítása.

A “Tiszta Levegő Intézet” (Clean Air Institute) megerősítette, hogy az alacsony kéntartalmú üzemanyag-ellátás nélkülözhetetlen a környezetkímélőbb technológiák bevezetéséhez.

Mexikóvárosban már az 1980-as években meghaladta az egészségre káros szintet a szennyezés, így a városi vezetés – egyéb intézkedések mellett – létrehozott egy levegőminőségi monitoring hálózatot, hogy felmérjék és elemezzék a kialakult helyzetet, s ennek megfelelően hozzák meg a döntést.

Ezek az intézkedések azonban az idő múlásával elavultak, és egy független szakértői felülvizsgálattal átfogóan újra kellene gondolni a helyzet kezelését. A megkérdezett kutatók egyikének sincs kétsége afelől, hogy ha nem történik előrelépés, akkor az itt élő lakosság egészségi állapota komoly veszélynek lesz kitéve.

Armando Retama, a Légköri Megfigyelési Intézet (Monitoreo Atmosférico del DF) igazgatója beszámolt arról, hogy a 29 állomásból álló rendszer percről-percre méri a levegő minőségét.  30 ember vesz részt a monitori munkában, és még ugyanennyi az adatok elemzésében. „15 naponként felülvizsgáljuk a mérések eredményeit és kétévenként az amerikai Környezetvédelmi Ügynökség (EPA) auditálja az adatokat.” Retama elismerte, hogy az Egyesült Államokban ez az auditálás évente történik, azonban nekik egyelőre még nincsenek meg ehhez a szükséges forrásaik.

2012-ben már szinte minden harmadik napon a megengedhető nemzeti határértéken felüli mérési adatokat rögzítettek az ózonszintről. Amparo Martínez akadémikus szerint márciustól júniusig mérték a legmagasabb szinteket, és értetlenül áll az előtt, hogy nem tették meg akkor a szükséges strukturális intézkedéseket.

“Az állam környezetvédelmi poltikája kimerül abban, hogy a légszennyezést igyekeznek kontrollálni, de e törekvéseket jelentősen hátráltatják a szerteágazó gazdasági érdekek.” – mindezek dr. José Luis Lezama szavai, aki szerint az a probléma, hogy a létező tervek nem teljesülnek.  “A szabályozók eladóak.” Hozzátette, hogy például a Pemex (Mexikó állami olajvállalata) 2005-ben elkötelezte magát, hogy jobb minőségű olajat fog árulni a Mexikói-völgyben, ez azonban csak részben teljesült.

A helyzet értékelésével kapcsolatban Lezama több tényezőre is felhívta a figyelmet.

• A személygépkocsik 20-30 százaléka korszerűtlen, nem környezetbarát; 
• A tömegközlekedési eszközök szintén erősen szennyezőek, egyesek nem felelnek meg a minimális kritériumoknak (autóbuszok, taxik, kormányzati hivatali gépjárművek, szemétszállítók vagy a mentők);
• A városfejlesztési terv “katasztrófális”, a munkába vagy az iskolába jutáshoz átlagosan, a reálisnál hosszabb utat kell megtenni;
• A forgalomtechnika is hagy maga után kívánnivalót: az évek óta nagy forgalmú kereszteződések változatlanul rosszul működnek.

A 2011-es hivatalos adatok alapján 148 napon volt rossz minőségű a levegő, további nyolcban nagyon rossz. “Minden szabványt meghaladtunk, és a jelenlegi folyamatokat elszigetelten nem lehet irányítani. Nagyobb összefogásra lenne szükség a tudomány, a technológiai innováció, a városi tervezés részéről, fejleszteni kellene az egészségügyi ellátást is.” – mondta Martínez.

Londonban 1952 decemberében egy igen súlyos példáját tapasztalták a helyiek, amikor öt napon át füstköd borította a várost. Ezen a héten négyezerrel több ember halt meg, mint más években ugyanebben az időszakban. Ez az eddig ismert legnagyobb városi levegőszennyezési katasztrófa. (Magyarországon  Budapesten és Miskolcon 1989 januárjában észleltek ilyen típusú füstködöt.)

     2. Az oxidáló (Los Angeles-típusú v. fotokémiai) szmog

Jellemzően a száraz, erős napsugárzású, gyenge légmozgású és nagy forgalmú (a közlekedés által kibocsátott szennyeződések) következtében alakul ki, olyan helyeken, ahol „megreked” a levegő. A reggeli csúcsforgalomtól kezdődik, és a maximumot a déli órákban éri el.

Ez a fajta szmog a nyálkahártyát erősen irritálja, a növényekre, az állatokra és az emberekre pedig az ózon hat károsan.

A szmog kialakulásának megakadályozására különböző biztonsági óvintézkedéseket szoktak tenni, mint például kötelező szűrőberendezés(katalizátor), vagy páros napokon páros számra végződő rendszámú autók közlekedhetnek.