Aggodó szomszédok: Kolumbia közeledik a NATO-hoz

Juan Manuel Santos kolumbiai elnök kijelentése, miszerint országa szoros együttműködést tervez a NATO-val, nem talált kedvező fogadtatásra a kontinens országainak körében: a latin-amerikai vezetők sorra emeltek szót a szándék ellen. Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) tagadja, hogy ilyesmiről lenne szó, Kolumbia viszont a világ megkerülhetetlen politikai és katonai tényezőjévé szeretne válni, amelynek eszközéül a NATO-val való szoros együttműködés is szolgálhatna.

Romló kapcsolatok a szomszédokkal

Santos bejelentése heves reakciókat váltott ki a Hugo Chávez által elindított bolivári forradalmat támogató latin-amerikai országok vezetőiből, éppen akkor, amikor a két szomszédos ország, Kolumbia és Venezuela viszonya amúgy sem konfliktusoktól mentes.

Santos ugyanis néhány nappal ezelőtt elnöki rezidenciáján, a Narińo-palotában fogadta a venezuelai ellenzéki vezetőt, Henrique Caprilest, amit Nicolás Maduro barátságtalan lépésként értelmezett, tekintve, hogy az ellenzéki vezető nem ismeri el az áprilisi választások eredményét, amelyben Maduro elnök győzedelmeskedett.

A hétvégi bejelentést követően, Evo Morales bolíviai elnök tényként kezdte kezelni, hogy Kolumbia NATO-tagságra pályázik annak ellenére, hogy a nyilatkozatot követően Santos hangsúlyozta, lépését nem fenyegetésnek vagy provokációnak szánta és nem is a bolivári országok elleni összeesküvésre készül. Morales szerint azonban a kijelentés kifejezetten Bolívia, Nicaragua, Ecuador és Venezuela ellen irányult.

Kolumbia erősítené pozícióját a nemzetközi porondon

Santos emellett hozzátette, hogy a kolumbiai hadsereg számára jelenleg hatalmas lehetőség kínálkozik arra, hogy megkerülhetetlen nemzetközi tényezővé váljon, ha a kormány képes lesz tető alá hozni a békét a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erőkkel (FARC), amellyen jelenleg dolgozik, és amellyel Latin-Amerika legrégebben húzódó konfliktusa kerülhetne lezárásra.

„Ha sikerül elérni a békekötést, a hadseregnek lehetősége nyílik kitűnni a nemzetközi térben. E cél eléréséért több fronton is dolgozunk” – mondta Santos. Az elnök szerint a kolumbiaiak végre megszabadultak a félelemtől, amelynek köszönhetőn az ország nemcsak a régió, de világviszonylatban is vezető szerepet tölthet be.

Juan Carlos Pinzón, védelmi miniszter megerősítette, hogy a NATO-hoz való közeledésről egyértelmű döntés született. „Ahogyan más területen is nagy dolgokban gondolkodunk, nincs ez másként védelmi kérdésekben sem” – tette hozzá.

A régió országai fenyegetve érzik magukat

Az eset kapcsán a katonai szervezet úgy reagált, hogy a csatlakozásnak nincs valóságalapja, mivel Kolumbia nem teljesíti az ehhez feltétlenül szükséges földrajzi kritériumot. A NATO szóvivője ugyanakkor hozzátette, hogy jelenleg egy olyan megállapodáson dolgoznak, amely lehetővé tenné bizalmas információk cseréjét Kolumbia és a katonai szervezet között, de hangsúlyozta, szó sincs formális, szerződéses szövetségről. A felek tehát most azt vizsgálják, hogy az együttműködés milyen módon lehetséges.

A NATO reakciója ellenére, Morales továbbra is úgy nyilatkozott, hogy Kolumbia hozzáállása fenyegetést jelent a régió számára és felszólította az UNASUR főtitkárát, a venezuelai Ali Rodriguezt, hogy hívjon össze rendkívüli ülést az ügy megvitatására.

„Hogyan lehetséges, hogy Kolumbia NATO tag akar lenni? Miért? Hogy a NATO agresszióját Latin-Amerika ellen fordítsa és megtámadjanak, ahogy tették azt Európában, Afrikában és Ázsiában?” – tette fel a kérdést Morales.

Moraleshez hasonlóan a venezuelai elnök, Nicolás Maduro a következőképpen fogalmazott: „mi nem léphetünk szövetségre háborús akciók elkövetésére, nukleáris fegyverek használatára. Nekünk továbbra is tömegpusztító fegyverektől mentes területnek kell lennünk és el kell köteleződnünk a béke mellett.”

A nicaraguai elnök, Daniel Ortega szintén veszélyt lát Kolumbia múlt heti lépésében. Szerinte az, ha egy latin-amerikai ország csatlakozni kíván a NATO-hoz, az csakis politikai eszköz lehet arra, hogy aláássa és megpróbálja romba dönteni a térségben éppen kibontakozóban lévő egységfolyamatot. „Latin-Amerika nem nyithat más kormányok és fegyveres erőik felé. Őrültség lenne és árulás a boliváriak és népeink felszabadítóival szemben” – tette hozzá Nicaragua vezetője.

Santos egyébként nem az első régióbeli elnök, aki eljátszott a NATO-hoz való közeledés gondolatával. Az argentin Carlos Menem hasonló célokat fogalmazott meg 1999-ben, második elnöki mandátuma alatt. Ez azt jelentette volna, hogy Argentína a katonai szervezet társult tagjává válik, ám e tervek végül meghiúsultak.