Friss hiteleket pumpálna a gazdaságba Európa

Két bankjára támaszkodva próbál majd kezdőlökést adni a gazdaságnak az EU a jövő heti csúcstalálkozón, ahol a fiatalok munkához juttatását célzó különböző kezdeményezések gyorsított ütemű végrehajtásáról is döntés születhet. A valódi gazdasági és pénzügyi unió kiteljesítésében ugyanakkor nem lesz érdemi előrelépés.

Az Európai Központi Bankra és az EU fejlesztési bankjára, az Európai Beruházási Bankra vár a feladat, hogy különböző kezdeményezések révén több pénzt pumpáljanak az európai gazdaságba, különösen a valutaövezet komoly növekedési gondokkal küszködő periférikus államaiba.

Értesüléseink szerint javában folynak az egyeztetések azokról az új kezdeményezésekről, amelyek révén a két bankot az eddiginél jobban a növekedés szolgálatába tudnák állítani, elsősorban úgy, hogy plusz pénzforrásokat tesznek elérhetővé a kis- és középvállalkozásoknak és a fiatalok könnyebb elhelyezkedését célzó programoknak.

A különböző elképzelések az Európai Tanács jövő heti ülésén állhatnak össze egy csomaggá, különös tekintettel arra, hogy a csúcstalálkozó egyik központi témája az egy évvel ezelőtt elfogadott és eddig vajmi kevés konkrét eredményt produkáló 120 milliárd eurós „növekedési paktum” gyorsított ütemű végrehajtása lesz.

A BruxInfónak nyilatkozó források szerint a színfalak mögött jelenleg is intenzív egyeztetések folynak a két bank fokozott szerepvállalásáról, ami nem magától értetődő. Az Európai Bizottság és egyes tagállamok is azt szeretnék, ha az Európai Beruházási Bank (EIB) több kockázatot vállalna különösen a hitel szűkében vergődő déli periférikus országok kis- és középvállalkozásainak. A kedvezményes kamatozású hiteleket nyújtó fejlesztési bank ugyanakkor mindenképpen szeretné elkerülni, hogy a nagyobb kockázatvállalásnak a kiváló hitelbesorolása lássa kárát. Egyes hírek szerint az EIB újabb alaptőke emelése is elképzelhető.

Az Európai Központi Bank is jelezte már korábban, hogy kész nagyobb hitelkihelyezéssel segíteni az európai gazdaság gerincének tekintett kkv-k finanszírozását. EU-források rámutatnak, hogy ha az Unióban működő 26 millió kis- és középvállalkozás mindegyikénél csak eggyel több munkahelyet teremtenének, akkor Európában gyakorlatilag elfogyna a munkanélküliek jelenleg 26 millió feletti serege.

Brüsszelben ugyanakkor aggódva tapasztalják azt, hogy hosszú nyugalmi állapotot követően az utóbbi hetekben ismét lassan elkezdtek emelkedni az eurózóna periférikus tagállamaiban a hozamok, vagyis újra drágább a hitelfelvétel. A helyzet törékennyé válásának egyik oka, hogy a befektetők körében mintha fokozódna az idegesség és a bizonytalanság. Ebből a szempontból Brüsszelben kifejezetten szerencsétlennek tartják a német alkotmánybíróság eljárását, ami az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) jogszerűsége mellett azt hivatott tisztázni, hogy az Európai Központi Bank (EKB) vajon nem a német alkotmánnyal összeegyeztethetetlen módon hirdette meg 2012 nyarán korlátlan kötvényvásárlási programját. Bár az OMT-t a gyakorlatban még egyszer sem használták, önmagában már a bejelentése is stabilizálta a piacokat és jelentős mértékben csökkentette a déli periférikus tagállamok hitelfelvételének költségeit.

Miközben tehát a program eddig nem került semmibe, sikeresen stabilizálta az euróövezet egészét, ami Németországnak is érdeke. A Bundesbank és számos német közgazdász mégis úgy gondolják, hogy az EKB túllépett a hatáskörén, amikor meghirdette a másodlagos piacokon a kötvényvásárlási programot. A karlsruhei alkotmánybíróság ugyan nem kötelezhetné az EKB-t a döntés visszavonására, brüsszeli forrásaink mégis úgy vélik, hogy a Németországban az intézkedés ellen folyó kampány alááshatja az OMT-t és megrengetheti az euróövezet egészébe vetett bizalmat. „Az OMT politikailag halott” – vélekedett egy nevének elhallgatását kérő forrás, aki nehezményezte, hogy akárcsak hasonló helyzetben más tagállami bíróságok miért kérte ki a luxembourgi székhelyű Európai Bíróság előzetes véleményét az ügyben. A bizonytalanságot ráadásul fokozhatja, hogy a karlsruhei verdiktre valószínűleg őszig várni kell majd.

A gazdaság finanszírozásához hasonlóan a 16 és 25 év közöttiek elhelyezkedési lehetőségeinek javítása áll majd a június 27-28-i európai csúcs középpontjában. A tagállamok eltökéltnek látszanak, hogy minden lehetséges eszközt bevessenek a cél érdekében, megelőzve azt, hogy néhány év múlva elveszett generációként kelljen megemlékezni a mai fiatalokról.

Az állam- és kormányfők ezért fel kívánják pörgetni az ezen a téren meghirdetett különböző akciókat. Az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésnek 2014 januárjában teljesen működőképesnek kell lennie, és jövő év elején meg akarják kezdeni a fiatalkori munkanélküliség ellen a következő hétéves pénzügyi keretben félretett 6 milliárd euró kifizetését.

A forrásokat gyorsított ütemben, lényegében 2014 és 2015 során helyeznék ki, hogy lehetőleg minél előbb kedvező változásokat indítsanak el különösen azokban a tagállamokban, ahol 25 százalék feletti az ifjúsági munkanélküliség. Pótlólagos forrásokat jelenthetnek majd a strukturális alapok is, amelyek egy részét ugyancsak a fiatalok elhelyezkedésének elősegítésére fordítanák, továbbá külön uniós szintű programok, mint az „Erasmus mindenkinek” vagy az Európai Szövetség a gyakornokokért” program, amit júliusban hirdetnek majd meg.

Az állam- és kormányfők az európai szemeszter keretében a tagállamokhoz intézett országspecifikus ajánlásokat is jóváhagyják majd, ami ezt követően bégleges jóváhagyásra a pénzügyminiszterek elé kerül majd.

Információink szerint ugyanakkor kevés előrelépésre lehet csak számítani a leendő valódi gazdasági és pénzügyi unió megteremtésében és menetrendjének körvonalazásában. Herman Van Rompuy még a tavaly decemberi csúcson azt a feladatot kapta, hogy júniusig pontosítsa a menetrendet, és alaposabban járjon körül néhány építőelemet, mint a kulcsfontosságú tagállami gazdasági reformok előzetes (ex ante) egyeztetését az uniós partnerekkel és a Bizottsággal, a valutauniós tagállamok és az uniós intézmények között kötendő szerződéses viszonyt, amiért cserébe egy szolidaritási alapból pénzügyi támogatással ösztönözhetnék a problematikus országokban a strukturális reformokat.

Ezen az építési területen azonban lényegében áll a munka, aminek részben a tagállamok szuverenitásféltése az oka (ha már létezne például az ex ante egyeztetés, Merkel kancellár és Németország nem dönthetett volna mások megkérdezése nélkül a német energiapolitikai fordulatról, hozta fel példaként egy illetékes); részben pedig az egyes lépések sorrendisége. Ennek megfelelően most előbb a bankuniós jogalkotásban kell előrelépni. A soron következő feladat a bankok szerkezetváltására és szanálására, valamint a betétbiztosításra javasolt európai keretről szóló javaslat elfogadása, ami június 21-én a pénzügyminiszteri tanácsra vár.

Forrásaink szerint a továbblépés szempontjából lényeges, hogy a jogszabály keretében egy bank rendezett felszámolása esetén kinek, milyen sorrendben kell majd a zsebébe nyúlnia és áldozatot hoznia. Ez alapján lehet csak ugyanis majd körvonalazni azt a mechanizmust és pénzügyi alapot (financial backstop), aminek ugyancsak része lesz a pénzintézetek szanálásában. Ehhez képest további fontos feltétel, hogy az eurózóna szintjén megállapodás szülessen arról, hogy az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) milyen feltételek mellett tőkésíthessen fel a jövőben közvetlenül likviditási problémákkal küszködő bankokat. Úgy tűnik, hogy az ESM csak az utolsó „tűzvonalban” lépne be a képbe – vélik forrásaink.

Brüsszelben egyébként úgy tudni, hogy az ESM 500 milliárd eurós hitelkapacitásából végül csak maximum 60 milliárd euró állhat majd rendelkezésre a bankok újratőkésítésére, a fennmaradó 440 milliárd euró továbbra is a rászoruló tagállamok számára lesz félretéve.

Forrásaink szerint így a mostani csúcson inkább csak a bankunióval kapcsolatos eljárásbeli kérdések lesznek napirenden, és az sem dőlt még el, hogy Herman Van Rompuy milyen formában ad majd tájékoztatást a munka előrehaladásáról az állam- és kormányfőknek: írásban vagy csak szóban.