Kína nem sietné el annak a magatartási kódexnek a megalkotását, amely a dél-kínai-tengeri területi viták rendezésére adna iránymutatást a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) és Kína viszonyában – derült ki a kínai külügyminiszter vietnami látogatásán, amelyről a Hszinhua hírügynökség számolt be hétfőn.
A dokumentum több térségbeli országot érint, annak minden fél számára elfogadható megszövegezéséhez sok munkára van szükség – magyarázta újságírók előtt Vang Ji külügyminiszter Hanoiban. Mint mondta, országa nyitott és pozitívan viszonyul a kódexhez.
Peking úgy véli, az ügyet nem szabad „elhamarkodni”. „Egyes országok azt remélik, hogy a kódexről egyik napról a másikra meg lehet állapodni” – jegyezte meg a kínai diplomácia vezetője, s hozzátette: „ezeknek az országoknak irreális elvárásaik vannak és komolytalan hozzáállást tanúsítanak”. Vang kimondatlanul is a megállapodást sürgető Fülöp-szigetekre, illetve vendéglátóira utalt.
Vang kifejezte, a különböző felek érdekeinek figyelembe vétele, igényeik megfogalmazása komoly teher az egyeztetők számára, s hangsúlyozta: a kódexnek a 2002-ben közösen elfogadott nyilatkozatra (DOC), s a lehető legszélesebb konszenzusra kell alapulnia. „Egyetlen ország sem erőltetheti rá az akaratát másokra” – jelentette ki a kínai külügyminiszter.
Peking a fokozatosság híve, s azt szeretné, ha a kódex nem a több mint tíz éve elfogadott DOC helyébe lépne, hanem azt kiegészítené. A külügyminiszter Hanoiban is azt hangoztatta, hogy a jelen körülmények között a DOC végrehajtására, azon belül is a tengeri együttműködésre kellene figyelniük, s közben „lépésről lépésre” haladva tárgyalnák meg a magatartási kódex „útitervét”.
Kínának az ASEAN tíz tagországából néggyel van tengeri területi vitája, közülük a Fülöp-szigetek a legharciasabb. Őt követi Vietnam, majd Malajzia és Brunei, amelyek kisebb részben érdekeltek a kérdésben, s ennek megfelelően diplomáciai aktivitásuk is visszafogottabb. Manila és Hanoi rendre azt hangoztatja, hogy Peking fenyegetően és növekvő erejét fitogtatva igyekszik érdekeit érvényesíteni a térségben, míg Peking azt állítja, csupán a provokációk kényszerítik határozottabb fellépésre.