Az elnökválasztás előszelei (2. rész)

Még egy teljes év sem telt el az előző elnökválasztás óta, az Egyesült Államok politikájában már most feltűnőek azok, akik készülnek a következőre: elsőválasztó államokban kampányolnak, megjegyzéseket ejtenek el, a népszerűségüket növelik. Cikkünk folytatásában a republikánus esélyesekkel foglalkozunk.

Mitt Romney 2012-es szoros veresége után úgy érezte, jó elnökjelöltje volt a pártjának, de nem indulna mégegyszer. Így a republikánus pártban szabadrablás van most a pozícióért, amire sok képviselő, szenátor és kormányzó lecsaphat. A legesélyesebbnek Romney volt alelnökjelöltje, Paul Ryan tűnik, aki már most kampányba kezdett Iowában, de sokan emlegetik Chris Christie-t is, New Jersey kormányzóját, aki érdekes baráti viszonyba került Barack Obamával a Sandy hurrikán pusztítása után.

Ryan és a népszerűség

Paul Ryan 1999 óta Wisconsin első választókerületének képviselője, 2001 óta pedig a költségvetési bizottság elnöke. Költségvetési tervezetében privatizálná a Medicare egészségügyi biztosítást az 55 év alattiaknak, viszont pénzzel látná el a kisjövedelműeknek szánt Medicaid egészségyügi támogatásrendszert, valamint az Államok élelmiszerjegy-rendszerét is. A közvéleménykutatások szerint egyelőre az ő támogatottsága a legmagasabb, a megkérdezett republikánusok közel 65%-a őt tartja a legkedvezőbb jelöltnek. Most pedig Iowába utazik, ami, ahogy már említettük, nagyon erőteljes utalás arra, hogy szándékában áll indulni az elnökválasztásokon. November 16-án kerül megrendezésre Terry Branstad kormányzó születésnapján a párt egyik adománygyűjtése, amin a tervek szerint Ryan fogja az est fénypontját jelentő beszédet tartani.

A Washington Post javaslatokat adott, hogyan készülhetne Ryan még erőteljesebben 2016-ra. Az már egyértelműen látszik, hogy sok esélye van, és a választók is szeretik, de van még megannyi erős pontja, amik, ha jobban hangsúlyozza őket, bebiztosíthatnák a helyét az elnökjelölt pozícióba. Tudnának azonosulni vele személyes szinten, hiszen nehéz körülmények közül érkezett, fiatalon elvesztette édesapját. Ha erről könyvet írna, egy olyan republikánus képét öltené, akivel egyszerű hétköznapi dolgok kötik össze az átlagembert, és nem pedig olyan rétegtulajdonságok, mint a vallásosság (lásd: Mitt Romney és a mormonok).

Ezen kívül ő az egyik legfiatalabb esélyes, így, ha az egyetemeken többet kampányolna, talán meg tudná nyerni ő is a fiatal szavazókat úgy, mint ahogy azt Obama tette 2008-ban. Egyszerre tudna jó kapcsolatokat ápolni a kevésbé és az erőteljesen konzervatív párttagokkal, mind a két táborral könnyen együtt tudna dolgozni – ezt fontos lenne kihangsúlyoznia. Ugyancsak fontos lenne még több figyelmet szerezni az egészségügyi terveinek: jelenleg a republikánus párt minden alkalmat megragad, hogy szétszedje az Obamacaret, viszont tényleges ellenjavaslatot nem tudnak felmutatni. Ha az elkövetkezendő hónapokban Ryan ezen az úton halad majd, és megfogadja a Washington Post tanácsait, talán az ovális irodát is bebiztosíthatja magának, és lezárhatja a nyolcéves demokrata elnökséget.

Christie és a polgárok

Chris Christie 2002-ben lett New Jersey állam legfőbb ügyésze, majd 2008-ban lemondott posztjáról, amikor elindult a kormányzói választáson, majd szoros küzdelem után 2010-ben meg is nyerte azt. A legnagyobb médiavisszhangot a Sandy hurrikán pusztítása után kapta, amikor éles kritikával illette a kongresszust, még inkább az ott dolgozó republikánus képviseőlket, miután elhalasztották az állami segélyekre vonatkozó szavazásokat. Ezután Christie egy, a károk felmérésével foglalkozó sajtótájékoztatón dicsérettel illette Obama elnök katasztrófa-elhárítási kísérleteit, valamint vele együtt lakossági fórumokat is tartottak a hurrikán sújtotta területeken.

Sokan találgatták a 2012-es választások környékén, hogy Christie lesz az egyik induló elnökjelölt a republikánus pártban, majd később Mitt Romney alelnökjelöltjeként is előkerült a neve, de mind a két pozíciót visszautasította, mivel ezek egyet jelentettek volna azzal, hogy lemondjon a kormányzóságról. Állítása szerint akkor úgy érezte, itt több és igazi feladata van, és pletykák szerint nem is tartotta esélyesnek Mitt Romneyt a győzelemre.

A New York Times felmérte az összes kormányzó munkájának megítélési indexét. A lista tetején értelemszerűen azok állnak, akik olyan államban kormányoznak, amelyek hagyományosan az ő pártjukat támogatják. Viszont ha őket kivonjuk a játékból, az első helyre mindjárt Christie csúszik: New Jersey régóta demokrata állam, a 2012-es választásokon is Obamára szavaztak. Mégis, a legújabb felmérések szerint az emberek közel 70%-a teljesen elégedett Christie munkájával, mint kormányzó, ez több, mint 40 százalékponttal nagyobb, mint azok száma, akik nincsenek megelégedve. Az elnökválasztások köztudottan nem a hagyományosan demokrata és republikánus államokban dőlnek el, a legfontosabb előnyt mindig a kétesélyes államok jelentik, vagy azok a jelöltek, akik meg tudják nyerni egy ellenkező oldalon álló állam támogatását. Talán Christie polgárbarát kormányzása épp elég lehet ehhez, és ezt a párt többi tagja is észreveszi, amikor elnökjelöltet kell választani.

További esélyesek

A policymic a republikánus párt tagjairól is összeállított egy listát az elnökjelöltségre esélyesek közül. Ezen szerepel természetesen Paul Ryan és Chris Christie is, de sok, spekulálásra okot adó politikus is, akik majd indulhatnak a 2016-os választásokon. Itt van például Rand Paul, a tavaly nagy népszerűséget szerzett libertáriánus Ron Paul fia, aki rövid időn belül fiatal, marginalizált szenátorból népszerű és mainstream-libertáriánus szenátor lett; Ted Cruz, Texas újonnan megválasztott szenátora, aki latin-amerikai származása miatt hasznos előnnyel indulhat ezekben az időkben, amikor a latino közösség teljesen a demokraták fele fordult; vagy éppen Jeb Bush, a korábbi republikánus elnök öccse, akit nem csak a neve miatt támogatnának nagyon sokan a pártból, hanem a Floridai népszerűsége miatt is – ez az állam mindig nagyon fontos szerepet játszik az elnökválasztásokon.

Természetesen a lista összeállítói is hangsúlyozzák: ezek csak feltételezések. A tényleges harc, ahogy már mi is említettük, még sokáig nem kezdődik, és addig még jöhet bármilyen esemény, ami teljesen átformálhatja a politikai hadszínteret. De ezekre az elnökjelöltségért küzdőkre fontos odafigyelnünk, hiszen ha szándékaik komolyak, ők lesznek a leghangosabbak az elkövetkezendő hónapokban, és valahányszor felbukkan a nevük, mindig eszünkbe kell, hogy jusson: mind a Fehér Házért küzdenek.